Jézus Krisztus Világegyetemre kiterjedő Egyháza

2024.03.24 – Elmélkedés

Mauro (hanganyag átírat)

Olvasmányok: Iz 50, 4-7; Zsolt 21; Fil 2, 6-11; Mk 14, 1-15, 47

A Szent hét, ez a hét magába foglalja mindazokat az eseményeket, melyek az egész történelmet megjelölték. Megjelölték mindenki történelmét, az egész emberiségét, az egész világét, mindannyiunk személyes történelmét. Amikor azt mondjuk, hogy kövessük Máriát és Jézust ezen a héten, akkor kövessük, hogy megértsük ezeket az eseményeket, mert ha nem sikerül belépnünk mindannak megértésébe, ami történt, ami volt, ahogyan történt, akkor még csak azt sem tudjuk megérteni, ami körülöttünk történik, még magunkat sem; nem tudunk belépni abba a dimenzióba, amit folyamatosan emlegetünk: „felfedezni az Isten gyermeki identitásunkat”, hogy kik vagyunk, hová megyünk, az élet mély értelmében.

Ha megnézitek, a történelem úgy, ahogy ismerjük, be lett szennyezve egy nem által, egy engedetlenség által, Luciferétől kezdve, melyet aztán az emberek áteredő bűne követett. Jézus és Szentséges Mária engedelmességével meg lett gyógyítva az az engedetlenség. Az áteredő bűn le lett győzve az engedelmességgel, „engedelmes lett a halálig,
mégpedig a kereszthalálig.”[1] – mondja Jézusról. Azonban figyeljétek meg, hogy Szentséges Mária sem volt kevesebb: engedelmes volt a Kereszt alattig és a Kereszten túl is, engedelmes az Atya akaratának, engedelmes a Fiú szavának. Egyenesen, – én azt mondom – annak is, hogy menjen és éljen miután a Fiú keresztre lett feszítve, amikor rábízza Jánost: „Íme az Anyád”[2]. Engedelmes, és az az engedelmesség sok mindent meggyógyított.

Izrael népe, a zsidó nép megemlékezik a Húsvétról (ugyanis a Húsvétjuk során történt meg), az Egyiptomtól való felszabadulás. Mondani lehetne, hogy ott születik meg Izrael nemzete, abban a pillanatban. Tehát a nemzetük születésére emlékeznek; emlékeznek a sivatagban Mózesnek adott Tíz Parancsolatra, és számukra minden a Húsvét körül forog, a Messiásra várva.

Ugyanígy van számunkra, keresztények számára is. A Húsvét az újjászületés, a Húsvét a nagybetűs Élet indulása, a Húsvét az, amely értelmet ad az életnek. Húsvét nélkül, a Feltámadás nélkül, anélkül, hogy megértenénk, hogy vágynánk arra, hogy belépjünk, nincs értelme élni. A keresztények a legboldogtalanabbak a Földön, ha nem tudják megérteni a Húsvétot. Az egész Élet a középpontban van ezen a héten. Ha nem tudjuk ezt megérteni, akkor könnyű azt mondani: „Nem is vagyunk keresztények”. Ez még kevés. Én azt mondom: „Még csak élők sem vagytok, már halottak vagytok”.

Keresztényekként az áteredő bűntől való felszabadulást ünnepeljük, de a gyakorlatban az Élet kezdetét ünnepeljük, hogy Isten gyermekeivé váljunk, akik a fogantatástól kezdve vagyunk. A halál legyőzését celebráljuk, szeretettel, a Szentháromságnak ezzel a szeretetmisztériumával –és hozzáteszem, hogy Szentséges Máriáéval is – aki elérkezett oda, hogy így szeressen minket, teremtményeket, egészen addig, amiről ezen a héten elmélkedünk.

Csak a Húsvéttal adatott meg nekünk a lehetőség, hogy értelmet adjunk az életnek, és sokszor mondjuk, hogy „Az élet megismerni az Atyát és azt, Akit az Atya küldött”[3]. Ha nem értjük meg a Húsvétot, nem kezdjük el megélni, akkor még csak megismerni sem tudjuk az Atyát és azt, Akit az Atya küldött.

Ezen a héten, ami, ismétlem, magába foglal mindent, a Szentségeket is celebráljuk, megalapulnak a Szentségek. Mindent magába foglal ez a hét, Jézusnak mind a harminchárom éve, a felkészülés, minden itt van: a Keresztelés a vérével (az Ő Vérében vagyunk megkeresztelve); az Eucharisztia (Nagycsütörtökön alapítja meg); a Szentlélek, melyet Jézus első ajándékaként kapunk meg. Minden ezen a héten.

Követni tehát Jézust és Szentéges Máriát ezekben a napokban, követni őket pont a beteljesülésükben, ismétlem, harminchárom évig lett Jézus felkészítve. Jézus bizonyos értelemben Isten Fiaként lett felkészítve, hogy Emberré váljon, az Ember Fiává; Szentséges Mária fordítva: teremtményből teljesen szellemmé vált. Jézus már szellem volt – a Szentháromság Második Személye – a haláláig engedelmessé lett, megtestesült, hozzánk hasonlóvá vált. Mária az ellenkezőjét tette: Jézushoz hasonlóvá vált. Végigjárta a folyamatot, hogy hagyja magát meghalni, meghalni, hogy Isten Lányává váljon, és aztán Isten Anyja, mindenki Anyja lett.

Ők ketten a húsvéti áldozatok, a két felajánlás az Atyának, a gyógyításért. De én hozzáteszem: és Szent József, aki szellemben jelen van, képvisel minden igazat, az igazakkal együtt képviseli azokat, akik igazakká szeretnének válni – talán még nem vagyunk azok – de mindannyiunkat képvisel ebben az egységben Máriával, és Mária felajánl minket Jézusnak.

Máriát és Jézust követni ezen a Héten, ne zárjátok ki Szent Józsefet, mert nem tudott a Kereszt alatt lenni, egyikünk sem lett volna képes rá. Próbáljuk meg tehát megtanulni azt, ahogyan ő a Kereszt alatt volt, ahogy ő tudta szemlélni Máriát a Kereszt alatt, mert csak Jézust nézve – én nem mondok eretnekséget – kockáztatjuk, hogy nem hatolunk be teljesen ennek a szeretetnek a nagyságába: megérint minket, hatással van ránk, szeretjük és megsebez minket látni Őt szenvedni, de Mária az, aki segít minket teljes mértékben behatolni ebbe a misztériumba, és ahhoz, hogy teljesen megértsük Máriát ott van Szent József.

Ezek elengedhetetlen lépések ahhoz, hogy belépjünk a lényegbe, a szellembe és akkor igen, részt veszek, akkor lehetek egy pap, legyen az szolgálati vagy királyi.

Azt mondom, amit az elején, és összefoglalom. Így megélni ezt a hetet, mögöttük lenni, megpróbálni megérteni őket, segítséget kérni, hogy elmagyarázzák nekünk, nézzétek, hogy ez a történelem megértését jelenti. Máskülönben nem értjük meg a történelmet. A nagy személyek is, akik megélték, nagy dolgokat tettek, enélkül a lépés nélkül nem értik meg a történelmet; jelet hagynak, de nem avatkoznak bele, mert a történelmet megbélyegezte ez a Hét, és kapcsolódik a történelem kezdetéhez, ahhoz az engedetlenséghez. Mindent magába foglal.

Megérteni tehát a történelem értelmét, hogy megértsük az élet értelmét. Miért jöttünk ebbe a világba? Nézzétek, hogy ez nem egy banális kérdés. Ha jól akarsz élni ezen a világon, akkor egy választ is kell adj erre a kérdésre: „Miért vagyok itt?” Ha nincs válasz erre a kérdésre az nem élet, hanem túlélés.

Ez a hét megint azt jelenti számunkra is, hogy megadjuk ezeket a válaszokat, válasszunk, hogy kinek akarjuk felajánlani az életünket, hogy milyen életet akarok élni: Jézussal, Szentséges Márián keresztül, neki ajánlva az életet, megismerve az Atyát és azt, Akit az Atya küldött, vagy ezen világ szellemének felajánlva és elmerülve abban, amit a világ ajánl? Ez a Hét erről szól.

Kívánom mindenkinek, hogy elmerüljön Mária szívében, Szent Józsefen keresztül. Kívánom mindenkinek, hogy meg tudja adni az élet alapvető válaszait és választani tudjon; választani, mert ezekben az időkben minden gyorsan halad. Egyik esemény követi a másikat és az egyetlen út az az, hogy kitárjuk a kapukat Krisztus előtt és megengedjük, hogy kormányozzon minket és rajtunk keresztül az Egyházát, kormányozza ezt az emberiséget, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

[1] Fil 2, 7-8

[2] Jn 19, 25-27

[3] Jn 17,3