Jézus Krisztus Világegyetemre kiterjedő Egyháza

2024.03.19 – Elmélkedés

Mauro (hanganyag átirat)

Olvasmányok: 2 Sám 7,4-5.12–14.16; Zsolt 88 (89); Róm 4,13.16-18.22; Mt 1,16.18-21.24

Boldog Szent József ünnepét mindenkinek!

Az Ő szavait választottuk olvasmányként, melyeket Társmegváltó Máriával kapcsolatban mondott, a 2021. március 18-i üzenetében[1]. Azt gondolom, hogy ezekben a szavakban, melyeket Szent József mondott, leírta az egész folyamatot, mely minden emberre vár, az egész folyamatot, mely ránk vár. Megnyitott nekünk egy utat mindenkiért.

Mondhatnánk, hogy Jézusra tekinteni – Isten Fia, Máriára tekinteni – Szeplőtelen, Szent Józsefre tekinteni – egy közülünk. Azonban, mint egy közülünk, a maga egyszerűségében, a maga hűségében végigjárta azt a folyamatot, bizonyos konkrét szakaszokkal, melyeket az üzenet mond, melyek az Egyház őrzőjévé tették, a haldoklók őrzőjévé; melyek az új nép apjává tették.

Nézzétek, hogy Szent Józsefben kifejeződik a szentség annak valódi lényegében, egyszerűségében, a normális dolgokban, a normális életben, de Isten életében. Szent Józsefben eltűnnek a „cicomák”: valakié, aki jól beszél, aki nagy, aki hatalmas, aki mindent elhagy, aki mindent felajánl. Egy ember egyszerűsége, aki bízik, hűséges és Isten útját követi, egy emberé, aki nem értett mindent, egy emberé, aki olyan, mint mindenki, félelmekkel is – mondja, nem? – azonban megteszi a bizalmi lépést. És az a bizalmi lépés az egyszerűségben, a konkrét életben, mely felébreszti Szent Józsefben – és ez így van mindannyiunk számára – a kegyelmeket, melyet Isten megadott a fogantatás pillanatában, hogy azt tegyük, amit tennünk kell. Szent József ezt fejezi ki: a hűséget és az egyszerűséget.

Hallottuk, hogy meglátogatták az Arkangyalok. Mi is. Valaki azt fogja mondani: „De ő látta őket”, de egyszerűen csak azért, mert hitt. Legyen hitetek és ti is látni fogjátok őket. Meglátogatták a hűséges testvérek, minket is. „De nem látom őket”. Legyen hited és éld meg teljességben a küldetésedet! Biztos, hogy végtelen áldással rendelkezünk és szavak végtelenségével, melyeken keresztül ezt mondták nekünk: „Menjetek előre. Veletek vagyunk. Megáldunk. Megvédünk. Ne féljetek. Mindig mellettetek, a közeletekben vagyok”. Csak hinned kell!

Szent József ezt tette. Világosan megmondta: „nem lettünk megkímélve a megpróbáltatásoktól, az üldöztetésektől”, és az ő hűsége a küldetéshez, abban az átadottságban, abban az egyszerűségben nem ez volt: „Mindenre Istennek kell gondolnia”.  Ő gondolt Máriára és Jézusra! Ő gondoskodott arról, hogy enni adjon nekik, öltöztesse őket, táplálja őket és kísérje őket. Ő tette a saját részét. Ahová nem jutott el, oda elérkezett Isten, de mindig a végére ért, mindig elérkezett oda, ahol többé nem volt semmi. Nem egy olyan átadottság volt: „Majd Isten foglalkozik vele”.

És minden alkalommal, amikor megélte ezt a bizalmat – az Evangélium mondja: „A szívében elmélkedett”[2] (ahogy Máriáról mondja, úgy volt Szent József számára is), elmélkedtek arról, amit láttak, ami történt – és minden alkalommal növekedtek benne a kegyelmek. És ez így van számunkra is: minden igennél, minden hűségben, minden lépésben növekednek bennünk a kegyelmek. Növekszik bennünk a látomása annak, ami, aminek lennie kell. Növekszik mennünk a tudatossága annak, amire hívva vagyunk.

Szent József megijedt az előtt a tudatosság előtt: Mária és Isten Fiának az őrzője, azonban ment előre. Azt gondolom, hogyha megnézzük, hogy mire vagyunk hívva, ha mélyen megértenénk, akkor szerintem az ijedtség egy szinte természetes dolog lenne, mert nem kis dologról van szó.

Azonban annyira hűséges volt a küldetéséhez, hogy nem aggódott a szerepe miatt, ami – ha akarjátok – kisebb volt mindenkiénél, nem? Ott belül: azaz ott volt Jézus, Legfensőbb Pap és Megváltó, Mária, Isten Édesanyja és nem volt egyszerű mindent megérteni, és ezt mondja? „Én vagyok a nép, és népként hagyom magam átformálni, Kettőjüket szemlélve[3]”. Nem tehetünk így mi is?

Nem ezt kell nekünk is tennünk? Ha Szent Józsefnek hagynia kellett magát átalakítani?! Mindannyiunknak át kell alakulnia, napról, napra. Szent József ebben az átalakulásában, az alázatosságában azt is ki tudta mondani, Isten szeretetéért: „Én nem vagyok képes a kereszt alatt lenni.”[4] És ezt mondva: „a kereszt alatt nem tudok lenni” azzá vált, aki, minden haldoklóhoz megy, mert végül is ott volt, úgy, ahogy azt Isten előre látta számára. Teljes átadottságban volt, de konkrétan, nem ábrándozva.

Hallottuk, hogy Jézus volt az – azonnal, gyermekként – aki az Egyház első sejtjét képezte. Képezte Józsefet, képezte Máriát és azonnal A KÖZÉPPONTBAN volt. Ez is meg kell minket tanítson, az életünkkel kapcsolatban is, hogy nem a kortól, a nagyságtól függ, hanem a Szentlélek cselekvésétől. Jézus egy gyermek, igen, Isten Fia, de mondhatták, hogy „egy gyermek”, az Evangélium egy kicsit kifejezi, nem? amikor három napig a templomban marad: „Az apád és én aggódtunk. Mit tettél velünk? „Nem tudjátok, hogy az Atyám dolgaival kell foglalkoznom?”[5]

Szent József az aktív átengedés példája, és megéli dinamikáját a dolgoknak és mindannak, ami bekövetkezik. És nézzétek, hogy ez is a feladatunk. Megélte az az izraeli nyitottságot, ahogy mindenki, de azt hiszem, hogy ő különösen, – ahogy Szentséges Mária –. Tökéletes Izraeliták voltak, azzal a nyitottsággal Jézus új cselekedetére, melyet hozott és amely még nem zárult le. Ebben az értelemben mondom „dinamikus átengedés”.  Ő megelégszik azzal, amit tennie kell. Megvan a teljessége és abban a teljességben nézzétek, hogy megnyitotta az utat, mint az ELSŐ, aki fogadta Társmegváltó Máriát és Jézus Megváltót. Ez mindannyiunk feladata: elsőként tette meg, nemzett minket.

Máriát és Jézust üdvözölve mi is ugyanazt a dinamikát éljük meg, amit ő. Fontosak ezek a lépések. Tudom, hogy ismerjük őket, de általa leírva, ahogy Ő leírta őket ezekkel a szavakkal, ha hagyjátok őket leereszkedni magatokba, belül látjátok, hogy fontosak, egyszerűek, mert Isten élete egyszerű.

Egy másik üzenetben Szentséges Mária – de Jézus is – Józsefhez küld minket, egy ilyen egyszerű és normális emberhez. Mária és Jézus „egy segítség, pihenés, oltalom”[6] – ként határozták meg. Mária azt mondja, hogy Szent József halála idézőjelben „fájdalmas” volt, mert Ő volt az egyetlen Jézuson kívül a Földön, aki vígaszt nyújtott neki. Ezt azért mondom, hogy azt mondjam: egy NORMÁLIS ember Isten segítsége volt.

Azt hiszem tehát, hogy amikor arról beszélünk, hogy a szentség mindenki számára van. „Legyetek szentek, mint az Atyátok”[7] – amikor a misztikus életről beszélünk, amikor az intellektuális látásmódról beszélünk, azonnali felismerésről[8], a szellemben, az imában való elmélyedésről, nagyon, nagyon egyszerű. Szent József ennek példája. Természetesen, ha be szeretnék lépni a szellembeli imába, hogy mindenféle látomásaink legyenek, akkor minden bonyolultnak tűnhet. Szent József nem így tett: Ő tudta, hogy mit kell tennie. Aztán mindabból, amit Isten megmutatott neki, nem kereste, próbálta megérteni. Ez mindannyiunk útja, azonban Istennel az első helyen.

Elengedte az elképzelését, hogy családot alapítson. Nem? Kétféleképpen engedte el: amikor Isten megjelenik, félre áll, mert ezt mondja: „Hát jó, sorsára hagyom Máriát, de nekem nem megy” aztán hagyja magát bevonni, de többé nem az az élete volt, amelyet elképzelt, hanem az, amit Isten előrelátott. És nézzétek, hogy ez mindannyiunk számára így van. „Aki elveszti az életét, az megtalálja.”[9] Azt az életet nem azért veszted el, mert meghalsz, hanem mert többé nem az az életed. Isten élete, és van egy élet mindannyiunk számára, van egy élet mindannyiunk számára együtt.

Most a tudat, hogy van egy Anyánk a Mennyekben, a Szentháromságban, aki imádkozik és nemz minket, Szent József azt mondja, hogy nincs a Szentháromságban[10], de valamilyen módon Ő is belépett Márián keresztül. Megvédenek minket, követnek minket, megáldanak, mondjátok, ha szerintetek van mitől félnünk. Csak nyugalommal és örömmel szabadon kell hagynunk Isten cselekvését és igent mondanunk minden lépésre.

Szent József egy kényelmetlen alak, mindig az volt az egyház számára, mert mindenki az erkölccsel és a szexuális dimenzióval foglalkozik, és kevéssé hisznek abban, amit hirdetnek, vagyis hogy Mária bűn nélkül fogant – igen, mondják, de kevéssé hisznek benne – egy férfit mellé helyezve minden lehullik, kényelmetlen szerintük. Ezért mindig félreteszik, március 19 -én előveszik, aztán a következő nap újra félreteszik és vége a beszélgetésnek. De Szent József van, és ő az, aki valóban „mindenkinél többet segít nekünk”, mégha igaz is, hogy mindenki segít minket, de ő hasonlóbb hozzánk és jelzi számunkra, hogy mit kell tennünk: Máriát és Jézust nézni. Azonban ő jelzi számunkra, hasonlóbb hozzánk, előttünk végigjárta ezt az utat. Mária valamelyest egyedi teremtmény, Jézus a Szentháromság Második Személye, József egy kicsit mindegyikünk.

Hálát adok Istennek Szent József ajándékáért, hálát adok Szent Józsefnek a hűségéért, az egyszerűségéért; és szeretném átadni neki a Szeplőtelen Erődítmény Alapítványt, Jézus Krisztus egész Világegyetemre kiterjedő Egyházát, mindannyiunkat. Kérem tőle, hogy legyen nagyon világos velünk ezekben az időkben, hogy segítsen minket megérteni – ahogy ő megértette – Isten tervének a mélységét és kiterjedését, Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

[1] „Mária, az új Asszony” üzenet, mely ezen a honlapon lett közzétéve.

[2] Lk 2, 16-19

[3] 1. lábjegyzet

[4] 1. lábjegyzet és Szent József üzenete, 2014 március 10 „Közösségben lenni Istennel”

[5] Lk 2, 41-52

[6] Szentséges Szűz Mária üzenete, 2013 március 21 „Mária, a Mennyország Kapuja”

[7] Lev 19, 1-2

[8] „Újraírni a történelmet – I. kötete – Isten gondolatában”, Luci del’Esodo kiadó (még nem jelent meg magyarul)

[9] Mt 16, 24-25

[10] 3. lábjegyzet