Jézus Krisztus Világegyetemre kiterjedő Egyháza

2024.03.16 – Elmélkedés

Mauro (hanganyag átirat)

Olvasmányok: Jer 11,18 – 20; Zsolt 7; Jn 7, 40-53

Közeledünk a Húsvéthoz. Az olvasmányok is… az Evangélium, Jézussal együtt elvezetnek minket az Ő húsvéti átmenetre való felkészüléséhez, az utolsó szavakhoz, melyeket kinyilatkoztat a templomban és mindenkinek.

Tegnapról mára, ezek a személyek azok, akik megérintenek az Evangéliumban, akik hallgatják, kérdéseket tesznek fel, kérdeznek, megérinti őket Jézus szava, ahogy az őröket is: „Senki sem beszélt még így, mint ez az ember”[1], azonban mindig a saját gondolatukba gyökerezve maradnak, mindig megerősítéseket keresnek, amit egyébként találtak volna, ha az Írásokba keresték volna: „Nem Betlehemből jön” – de igen, Ő Betlehemben született – „Senki sem jöhet Galileából” – Ő Júdeából jött. És… érezhető, hogy ez egy felszínes keresés, egy… mindig emberi szinten való keresés, emberi megerősítésekkel. Talán hitt is neki valaki a vezetők közül… de mindig másra hárítani életed legnagyobb felelőségét: a Messiás, Isten Fiának a felismerését…

Megérintettek, mert azt hiszem, hogy ez egy olyan dolog, mely a századok során állandóan megismétlődött és ezt mondhatom anélkül, hogy most megtapasztalnánk a bőrünkön. A máriás jelenések is ezt a sorsot szenvedték el: várni, hogy legyen valaki, aki felismeri őket; a Szűzanya megjelenik, beszél hozzád és te azt várod, hogy valaki más mondja meg neked. És mondom, mert számomra így van, és azt hiszem, hogy számotokra is: az Úr eljön, eljön, hogy megnyissa az elmédet az Írásokra a prófétákon, az írásokon keresztül, a személyeken keresztül, akiket fogadsz, érzed belülről, hogy az igazságot hordozzák, de nem kerülnek felismerésre a vezetők által és ezért visszautasítod őket. Ez borzasztó!

Borzasztó, mert mindannyiunkban belül ott van a képesség, hogy felismerjük, hogy mi az, ami Istentől jön és mi az, ami nem. Egy képesség, mely az élettel együtt adatik meg, mert ha nem így lenne, akkor Isten nem lenne igazságos. Ha nem adta volna meg mindannyiunknak ezt a képességet, akkor nem lenne igazságos, de Ő igazságos, Ő Szeretet. Mindannyian képesek vagyunk dönteni, mindannyian meg vagyunk érintve – mindannyiunkról beszélek azokra gondolva, akik igent mondtak fogantatáskor, mert a mai és tegnapi olvasmány között voltak azok (és nem olvastuk), akiknek ezt mondja: „Ti az ördög-atyától vagytok”[2], őket nem érinti meg. És ez így van a napjainkban is. Az az olvasmány is, amikor hallom, gondolni valakire, akinek Jézus ezt mondja: „Ti az atyátok fiai vagytok, aki a démon”[3]… Jézus, aki szeretet, Jézus, aki gyengéd, Jézus, aki édes.

Azonban, ha igent mondtál fogantatáskor, akkor megvan benned a képesség, hogy felismerd Isten hangját, aztán meg kell hoznod a döntésedet, hogy mit választasz. Megvan az ára annak, ha azt a hangot választod, azokat a szavakat, de van jutalom is. Az ár az élet elvesztése, a jutalom az örök élet. Elnézést, gyorsan haladok, ez így van. Ha azonban a világ szelleme szerint akarsz élni, a világ gondolata szerint, a vezetők gondolata szerint … valószínűleg itt egy látszólag könnyebb élet kerül neked eladásra, látszólag könnyebb, azonban eljátszod az örök életet, vagy legalábbis elnyersz egy jó kis időt a Tisztítótűzben. De mindenekelőtt elveszted annak örömét, hogy azonnal élvezhesd az Uradat, az örömét annak, hogy azonnal átölelhesd azt, aki aztán mindörökké a Jegyesed lesz, a te… a te örömed.

Mindezt elmondva tudjuk, hogy II. János Pál kísérte át a harmadik évezredbe az Egyházat, egy nagyon precíz feladata volt. Tudjuk, hogy 2004-ben az Úr látva a Föld helyzetét, a válasz hiányát megalakította a Központi Magcsoportot és egy feladatot adott nekik: megalakította és elkezdte felkészíteni az Egyházat, – mely mindöröktől a katakombákban volt, de – amelynek a felszínre kell jönnie egy hétköznapi eszközön keresztül. És 2012-ig adott időt arra, hogy az kinyilatkozza a hűséges testvérek jelenlétét a Világegyetemben. Mindezt azért, hogy lehetővé tegye – 2012-ig -, hogy a földi Egyház, a Pápa által legyen vezetve, egységben azonban a többiekkel, hogy elérkezzen a beteljesedéshez, mert kétezer éve tudjuk, hogy Jézus azért jött, hogy a beteljesedéshez vezessen, és a beteljesedés csak a dicsőséges visszatértével valósul meg. Addig a pillanatig nincs beteljesedés, nem lehet azt mondani: „Minden beteljesült”. Azt mondta a Kereszten: „Minden beteljesült”[4] – és kilehelte lelkét – és valóban így volt, mindazzal, amit a Földön kellett tegyen, amit Emberként kellett megtegyen, az Ember Fiaként, de Isten Fiaként a beteljesedéshez kell vezessen, annak alapján, amennyire üdvözölne, elfogadva van.

Tudjuk, hogy mi történt 2012-ben: a hivatalos Egyház nem nyilatkozta ezt ki és továbbra sem teszi, a hatalmasok továbbra is elrejtik. Isten azonban nem állhat meg a kevesek válasza előtt és hagyhatja magára a kicsinyeit, az utolsókat, azokat, akik ezzel szemben hisznek, akik várnak, akik szenvednek, és ezért haladt előre. Megváltozott a történelem. Ez nem azt jelenti, hogy eltávolított, elítélt, eldobott valakit. Egyszerűen csak elválasztotta azokat, akik őt akarják, azoktól, akik inkább a vezetőket hallgatják. Így mondom, a mai Evangéliummal kapcsolatban. Ha a vezetőt akarod hallgatni, akkor menj a vezetővel. Válassz azonban, hogy ki a te vezetőd: Jézus Krisztus vagy valaki más? Egyszerűsítem, de így van; egyszerűsítem, mert sokszor hallottátok, hogy ezt mondtam. De, amit mondani akartam az az, hogy most, 2012-től tizenkét év telt el, kevésnek tűnik, de mennyi mindent tett az Úr ebben a tizenkét évben: ezt abban a perspektívában kell néznetek, ahogy az Egyháza, a valódi Egyház haladt előre, a valódi Egyház cselekedett.

A következő év jubileumi év lesz. Az Úr itt van a második eljövetelében. Nem meghallgatni azt a hangot, amely mindenkihez és sokféle módon beszél, az megint a kegyelmek elvesztését jelenti, sőt, a mi időnkben még kényesebb a dolog. Bizonyos értelemben még igényesebb az a hűség, ami kérve van tőlünk, mert az idő gyors, gyorsan halad. Minden szónak súlya van most. Ő belépett a csöndbe, azt mondjuk, de nem egy csönd: megváltoztatta a beszédmódját, a cselekvésmódját, egy még hatalmasabb cselekedet a Szentlélekben, mert immár a döntő választások meg lettek hozva, a nettó szétválasztás megtörtént. Most a munka, amit belül végez, az kényes.

Azt hiszem, hogy ebben a Nagyböjti időszakban, ahogy korábban is ebben az időszakban, megtapasztaljátok mindabban, ami kijön, mindabban, ami mozog, de ez mind Isten műve, minden pozitív, nem valami, ami nem működik, egy… Ez mind egy átalakulás, mely bennünk történik meg.

Hogy tudom felismerni az Ő hangját? A gyümölcsökről. Hűségesnek maradni ahhoz a hanghoz hová vezet? Átalakít, észreveszem, hogy egy új emberré válok, új gondolat, új szeretet, egyre nagyobb, Isten és a felebarátom irányába, egy új vágy, hogy egyre inkább adjam magam, az egyre nagyobb vágy, hogy valóban egy dologgá váljak Vele. Ha egy ilyen hangot követsz, akkor Istent követed.

Figyelem, hogy nem gondoljátok: Csak akkor követem Istent, ha valóban egy szentté válok. A vágy tesz különbséget, mert aztán az új teremtménnyé való átalakulást az Úrnak kell végeznie. Nem a mi képmásunkra kell átalakulnunk, hanem Isten gondolata szerint. Mi részt vehetünk egy folyamatos igennel, de ne erőlködjünk, hogy olyanok legyünk, mint Szent Ferenc. Én nem vagyok Szent Ferenc és nem helyes, hogy olyanná váljak, mint ő, azon túl, hogy nem is lennék rá képes. Magamat használtam példaként, de mindenkire érvényes.

Nem nehéz tehát felismerni, van ez a félelem, hogy valaki kitudja, hogy milyen szellemet, gondolatot követ, hogy eltérülsz, de egyszerű látni, hogy tévúton vagy-e vagy sem. Ha a mi írásainkról beszélek, hogy vezetnek minket? Hogy szeressük Istent, megértsük a Bibliát, hogy jobban megértsük az Evangélium szavait, hogy felismerjük a Medjugorje-i üzeneteket, elvezetnek oda, hogy egy csomó ötletem van, és mindent és mindenkit meg szeretnék menteni. Szerintetek ez nem pozitív? Azon túl, hogy aztán mit sikerül megtennem.

Isten a jóhoz vezet. Ha valaki más lenne, akkor nem vezetne el engem ahhoz, hogy felajánljam az életemet az emberiség szeretetéért. Szerintetek Lucifer erre vágyik? Hogy legyen egy olyan személyekből álló csoport, akik az emberiség megváltásáért ajánlják fel az életüket? Ha elérkezünk oda, hogy Lucifer erre vágyik, akkor azt hiszem, hogy az valóban az új teremtés lesz. Ő olyan személyeket akar, akik tönkreteszik az emberiséget és azoknak a személyeknek sok mindent felajánl, sok ajándékot, sok emberi képességet, emberi intelligenciát, ravaszságot, módot arra, hogy valami fontos személlyé váljanak, gazdaggá, ezt igen, ott legyetek figyelmesek, De beléd helyezni a vágyat, hogy az életedet add az emberiség megváltásáért, nyugodjatok meg, hogy ehhez semmi köze sincs Lucifernek.

Egyszerű választani, és ha a vezetők nem akartak így tenni az azért van, mert nem akarták, nem azért, mert találtak valami téveset. Nem akarnak nyitottan hinni, megváltoztatni az életüket, és hogy meg legyenek mentve. Ez is meg van írva az Evangéliumban: azok akarnak maradni, akik, ahogy Jeremiás mondta, nem? „Tegyük próbára, őt, aki azt állítja, hogy Isten Fia. Öljük meg, lássuk, hogy megmenti-e Isten”[5]. Ugyanebben a helyzetben vagyunk: azokkal teszik, akik most hirdetik Istent, ahogy a farizeusok és a vezetők tették – hitt talán valaki a vezetők közül? – „Aki nem ismeri a törvényt az átkozott”[6]. Aki nem ismeri Istent, az sajnos saját magát átkozza meg, nem a Törvény. A Törvény nem ment meg, Jézus Krisztus az, aki megment. Szent Pál mondja, nem mi. A Törvény segítségedre lehet, de nem ment meg. „Ha a Törvény alá helyezed magad, akkor ítélet alatt vagy” – mondja Szent Pál, „Ha hiszel a Törvény megváltásában, akkor már el vagy ítélve”, mert Jézus Krisztus ment meg téged.

Közel vagyunk a Húsvéthoz, ezzel a vággyal, ezzel a tudatossággal, az idő is, azonban, amiket élünk – nem azért, hogy megijedjünk – az időnek azonban véget kell érnie. Amikor dicsőségesen visszatér, akkor az idő, ahogy azt ismerjük véget ér. Az időnek nem lesz vége, azonban az, ahogy mi ismerjük igen, mert új idő lesz. Alleluja. Mi folyamatosan kérjük a Szentmisén: „Jöjjön el a Te Országod, a dicsőséges visszatérted”, folyamatosan kérjük. Itt lenni, ezen a Földön, csak ezért van értelme. Azt hiszem, hogy csak a pokol rosszabb, szóval, elég. Az egész életünk a problémákkal …. „jobb kicsiként meghalni”, mondta valaki.

Adjunk hálát tehát Istennek. Rábízzuk megint Szentséges Máriára az életünket. Rábízom Európát ebben a sajátos pillanatban, ezeket a választásokat Oroszországban, rábízok minden eseményt a Földön: a Palesztinai háborút, minden háborút. Rábízom az ártatlanokat, a mártírokat, az elvetélt gyermekeket, a visszautasítottakat, mindazokat, akik nincsenek elfogadva, mindazokat, akik a gondolatuk végett üldöztetve vannak, bebörtönözve, megölve. Szentséges Mária gyűjtsön össze minden fájdalmat, melyet ez az emberiség termel és vigye Isten oltárára, hogy áldássá váljon mindazért a jóért, ami megvalósul, áldássá mindazokért, akik felajánlják az életüket, mindazokért, akik elkísérik Jézus Krisztust az útján itt a Földön, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

[1] Jn 7, 40-53

[2]  Jn 8, 30-47

[3] 2. lábjegyzet

[4] Jn 19, 28-30

[5] Bölcs 2,1a.12-22

[6] Jn 7,49