(Részletek Szent János Apostol ugyan ezen című üzenetéből, mely az Újraírni a történelmet – III. kötet – A napba öltözött Asszony c. könyvben található, Luci del’Esodo kiadó)

“Kínszenvedése előtt Jézus azt nyilatkozta, hogy mindannyiunkat az Anyjára bízott volna. Akkor nem értettem pontosan, hogy mit is jelenthet egy ilyen típusú rábízás. Valójában az Anya még közöttünk volt és ezért úgy gondoltam, hogy Jézus egyszerűen csak az ő anyai imájára akart bízni. A Máriára bízást később értettem meg, a Kereszt lábánál. Amikor, az immár haldokló Jézus az Anyára bízott és az Anyát rám, akkor megértettem, hogy én képviseltem minden apostolt, és hogy Mária mindannyiunkra lett bízva, ahogy mi is rá. Mindazonáltal, még Jézus halála és feltámadása után sem értettük meg mi, apostolok a Máriára bízást és Mária ránk bízását, mivel az Anya még nem vette fel magára teljes mértékben az emberiség Anyjának a szerepét. Jézus mennybemenetele után értettük meg, amikor Mária anyasága elkezdett erősen hatni az egész Egyház érdekében. […]  Megértettük, hogy a Máriára bízás egy elengedhetetlen lépés volt nemcsak az apostolok számára, hanem minden kereszténynek, az egész Egyháznak és az egész emberiségnek. A Szentlélek leereszkedésével ránk, Pünkösdkor, mindez még világosabbá vált. […]  Mária alakjának egy alapvető aspektusa a Mennybevétele. Ha Mária nem lett volna a Mennybe felvéve, az Egyház érdekében kifejtett anyasága a Földre korlátozódott volna. […] A Mennybevétele pillanatától, Mária anyasága egy, a Szentháromságba felvett, megdicsőített teremtmény anyaságává vált. Így lett Mária minden tekintetben az Egyház Anyja. […] Szentséges Mária fogantatásának pillanatától fogva mindig kiválóságból új teremtmény volt. Soha nem ismerte a bűnt, mert arra rendeltetett, hogy Isten, az emberiség és az Egyház Anyja legyen, és megdicsőüljön. Ezért nem hasonlítható össze egyetlen más emberi lénnyel sem, sem teremtése, sem története, sem küldetése tekintetében. Ő különálló lény.

Megáldalak benneteket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében.”