Kedves fivérek és nővérek,

különösen közel állunk hozzátok ezen a karácsonyi ünnepségen, közel Krisztus Jézusban. Az ő szeretete minden határon túllép, hogy örömet és megmentést hozzon. Helyezzük őt a figyelmünk középpontjába, hogy el legyünk árasztva a szeretetével, mely boldoggá tesz minket.

Az emberiséget elárasztó sötétség ellenére Jézus szeretete visszhangoztatja bennünk szavait: „Boldogok ti…boldogok” (Mt 5, 3-11). Emlékeztetünk arra, hogy mit mondott Szent Pál Jézusról: „Ő minden hatalom, erő, mindenféle hatalom felett áll, mind az e világi, mind az eljövendő világban. Mert Isten mindent alárendelt neki, Őt tette mindenki fölé, és őt adta az Egyháznak legfőbb főnek. Az Egyház pedig Krisztus teste. És Krisztus, aki teljesen uralja az egész valóságot, teljesen jelen van benne.” (Ef 1, 22-23)

Mi ketten visszavonultunk a csendbe és az imádságba, hogy a rendkívüli eszközökkel és az egész világegyetembeli egyházzal együtt, Istenhez imádkozva és őt szeretve, szenvedve és küzdve, szembe tudjunk nézni saját és az egész emberiség minden nehézségével. Ez lehetővé teszi számunkra, hogy megtapasztaljuk az Evangélium boldogságait minden helyzetben, amit ebben a korban élünk.

Jézus dicsőséges közöttünk az Ő KÖZBENSŐ JELENLÉTÉBEN, – ami sokkal több egy ígéretnél – hogy népének segítségére siessen és felkészítse az előttük álló eseményekre. Most, jobban, mint valaha, közeledjünk Hozzá, aki szellemben jelen van és tartsuk égve lámpásainkat (Mt 25, 1-13), miközben várjuk dicsőséges megnyilvánulását, mely megnyitja előttünk az új teremtés kapuit. Mint ahogy Ózeás próféta nyilatkozza: „Ismerjük meg, törekedjünk megismerni az Urat! Biztosan eljön az Úr, mint a hajnal, eljön hozzánk, mint az őszi eső, és mint a tavaszi eső a földre.” (Óz 6, 3).

Mérhetetlen szeretettel köszöntünk és áldunk benneteket, Szent Karácsonyt és fényben, békében és kegyelmekben gazdag Új Évet kívánva.

                                                                                          Stefania Caterina és Tomislav Vlašić