(részlet az “Újraírni a történelmet – I. kötet – Isten gondolatában” könyvből, Luci dell’Esodo Kiadó)

A Szentlélek 1999. január 16-i üzenete

“Fontos, hogy megértsétek, hogy mi is az életetek. Mi egy élet? Mi egy élet célja, értelme, méltósága? Mi egy élet igazsága? Az emberek nagy része önző módon gondol a saját létezésére, mint valamire, ami hozzá tartozik. Minden ember a saját élete abszolút urának gondolja magát, úgy gondolja, hogy a saját kedve, saját – sokszor mocskos – vágya szerint rendelkezhet vele, bárhogy is, a saját akarata szerint.

Istennek nem lett volna szüksége arra, hogy megteremtse az embert. Isten elég önmagának és nincs szüksége a teremtményre, mert Ő Ő. Neki megvan önmagában az élet teljessége és nincs szüksége semmire, mindazonáltal teremt. Valójában az élet célja, hogy életet teremtsen maga is, különben az élet meghal önmagában: egy élet mely nem nemz életet, halált nemz, meghal önmagában.

Egy növény példáját hozom: figyeljétek meg ahogy a szél hordozza a magot úgy, hogy egy növényből másik tudjon születni akár sok kilométer távolságban is, mert a szél hordozza a nemző magot. Így van ez veletek is. Én vagyok az élet szele: hordozom a magotokat, hogy más életek nemződjenek. Ha átengeditek magatokat nekem, képessé teszem más életek nemzésére, és arra, hogy felébressze az életet más, különböző helyen lévő lelkekben, beleértve a tisztítótüzet is.

Az Isten által kijelölt cél minden élet számára a nemzés, hogy eszközzé váljon, hogy egy másik élet születhessen és nemzzen maga is és így tovább, folyamatosan. Nemcsak a fizikai életről beszélek, hanem a spirituálisról is, amely ugyanolyan fontos. Istenre vár, hogy életet adjon, de ti közreműködtök vele, közreműködtök mások segítésében, hogy megtalálják az utat az Úrhoz, hogy felemelkedjenek. Így segítitek őket élni. Mert az ember nemcsak akkor születik, amikor egy nő világra hozza, igazából akkor születik meg, amikor érzi Istent, amikor érzékeli a fölötte lévő rejtelmes jelenlétet. Ez az élet! Jézus azt mondta, hogy az igazi élet az Atya megismerése. Amíg a lélek nem ismeri meg az Atyát, nincs benne élet, mert a mag, melyet az Atya belé helyezett a fogantatása pillanatában nem tud kibontakozni és felvirágozni, zárva marad és nem tud nemzeni, nem lehet messzire vinni, mint ahogy a szél teszi a növények magvaival.

Arra kérlek, hogy sose tekintsétek haszontalannak és üresnek az életetek, és ne gondoljatok arra, hogy a tiétek. Ti nagyon fontosak vagytok Isten tervében! Minden válaszotok egy lépés sok másnak, minden Istennek kimondott igenetek egy lélegzetvétel a mellettetek levőnek, az élet lélegzete. Minden lépésetek előre lehetőséget ad, hogy egyre jobban belépjetek az életbe. Ha nem haladtok előre, ha megálltok, a lelketek meghal önmagában, megfojtja a benne lévő életet. Meg kell értenetek, hogy milyen alapvető fontossága van az életeteknek a megmentés tervében.

Arra kérlek, hogy értsétek meg mindezeket a dolgokat és helyezzétek gyakorlatba, mert ma, sajnos, a földi emberek megszentségtelenítik az életet, tönkreteszik azt önmagukban és másokban, tönkreteszik az élet méltóságát és ez nagyon súlyos, a legnagyobb bűn Isten szemében. Nem létezik nagyobb bűn, mint elvenni az életet, és nemcsak fizikai értelemben: megakadályozni egy személynek, hogy Isten terve szerint éljen, akadályozva és megfojtva benne az isteni impulzusokat egyenértékű a gyilkossággal. Sajnos sokan elkövetik.

Arra hívlak, hogy a fény gyermekei legyetek, Isten fiai! Engedjétek, hogy Isten növekedjen bennetek és ajándékozzátok másoknak is. Ez az elsődleges feladatotok.

Megáldalak az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében”.