Szentséges Szűz Mária üzenete

2020. augusztus 14 – Mária, az új teremtés Édesanyja és Királynője Mennybevétele ünnepének előestéje

 

Kedves gyermekeim,

megáldalak mindannyiótokat, akik itt jelen vagytok és mindazokat, akik ugyanabban a szellemben egységben vannak veletek. Örvendek, hogy elkezdhetem veletek az új Liturgiát erre az évre. Egy liturgiai év nem a rítusok és a megemlékezések összessége, hanem egy progresszív és egyre mélyebb út az élet teljessége felé. Egy folyamat az új teremtés felé, melyet mindannyiótok és Isten egész népe végigjár a Földön úgy, ahogy más, Istenhez hűséges bolygókon.

Azt mondtam, hogy „Új Liturgia”, valójában azonban egy örök Liturgiáról van szó. Ugyanis a ti földi liturgiátok a részvétel az örök Liturgiában, mely a teremtés kezdetétől fogva az Égben celebrálódik,.[1] A Fiam, Jézus, Legfőbb Pap Isten trónusa előtt felajánlja az Atyának a Szentlélekben az egész világegyetemre kiterjedő[2] népének minden áldozatát, imáit és szeretetét. És amikor ti, minden Szentmisén felajánljátok magatokat és a Földet Istennek, a Menny fényének egy sugarává, az Örök Liturgia csillogásává váltok.

Különösen az eukarisztikus Celebrációban, amely a Fiam halálának és feltámadásának a megemlékezése, sajátos módon egyesültök mindazzal, ami a Mennyben történik. Abban a pillanatban az Atya elfogadja a Fiú Áldozatát, mely egyesül a Húsvét emlékét celebráló népe áldozatával. [3]

Emlékezzetek, hogy más bolygókon ez nem történik meg. Csak a Földön celebrálódik a Fiam halálának és feltámadásának emléke; aktualizálódik mindaz, ami a Kálvárián és aztán a feltámadás során történt. A Celebrációitok során a Világegyetem szemei rátok szegeződnek. Akkor aztán a Menny Liturgiájából, ahol az Atya üdvözli a Fiú Áldozatát kiárad egy fény, mely eláraszt mindannyiótokat és leereszkedik az egész Világegyetemre. Ugyanakkor, az oltárról, melyen celebráltok felemelkedik egy isteni fény, mely visszatér a Mennybe, és a szentháromságos örvényen keresztül újra elosztódik Krisztus egész Misztikus Teste között.[4] Így, egyesülve a Menny örök Liturgiájával, részt vesztek mindabban, ami ott fenn történik és megkapjátok a mennyei Liturgia fényét és erejét.

Ez akkor is megtörténik, amikor együtt vagy külön-külön imádkoztok. Amikor Isten arca előtt vagytok, akkor mindig közösségben vagytok a Mennyel és az Isteni erővel. Elmerültök a Szentháromság örvényében, mely elér, megérint és eltölt benneteket, nem csak Isten erejével, hanem az Ő Misztikus Testének erejével is.

A Szentháromságos örvény olyan, mint egy szállítószalag: elhozza hozzátok az erőt, a tudást és Krisztus Misztikus Testének élményét. Ez magába foglalja Isten egész világegyetemre kiterjedő népének szentségét, mely az évezredek során fejlődött ki. Gondolatok bele, hogy mekkora erőből meríthettek azáltal, hogy közösségbe léptek Istennel és minden testvérrel, a Szentlélekben, az Én Szívem által.[5] Így például, ha a celebrációitok során egy szentet tiszteltek, akkor ő rátok árasztja a szeretetét és az erejét. Imádkozik értetek, kedvét leli az imáitokban és felemeli őket Istenhez.

Látjátok tehát, hogy a Liturgia nem egy élet nélküli rítusok összessége, ahogy sajnos sok helyen történik a Földön, hanem egy élő megemlékezés. Mindannyiótok és az egész Világegyetemre kiterjedő nép részvétele Krisztus papságában.

A celebrációitok során megvan az a kiváltságotok, hogy tanúkként újraéljétek a Fiam halálát és feltámadását; nem csak egyszerű résztvevők vagytok, hanem tanúk. Abban a pillanatban tanúsítjátok az egész világegyetem számára, hogy az Úr valóban meghalt és feltámadt a Földön, az egész Világegyetem javára, és továbbra is feláldozza magát minden Szentmisén. És amikor méltóan celebráltok, akkor az egész Menny veletek celebrál. Az Atya kedvét leli a celebrációban és ezért a megemlékezésért minden kegyelmet a népére áraszt.

Itt az ideje, hogy ez az Egyház[6] celebrálja a liturgiáját. Kérem mindannyiótoktól, különösen a papoktól és mindazoktól, akik közületek felelőséggel rendelkeznek, hogy törekedjetek arra, hogy egyre aktuálisabbá és élővé tegyétek a Liturgiátokat, a Szentírást és a kapott kinyilatkoztatásokat használva. Hogy minden ünnep és megemlékezés celebrációja egy aktuális és élő megemlékezés legyen.

Én veletek vagyok minden celebrációtok során. Abban a pillanatban, amikor a pap felemeli az ostyát és a kelyhet, én leborulok az oltár előtt mindannyiótokért, ahogy a Mennyben is teszem Isten oltára előtt, amikor a Fiam a liturgiáját celebrálja az Arkangyalokkal, az Angyalokkal és a Szentekkel. Boruljatok le ti is velem együtt, nem annyira fizikailag, mint szellemileg: boruljatok le velem minden oltár előtt, minden ember megmentéséért.

Gyermekek, a Föld egy szakadék szélén áll. Már sokszor mondtam nektek és továbbra is elismétlem. A Mennyei Liturgiával egyeségben lévő Eukarisztikus Celebráció az egyletlen megváltás a Föld emberisége számára. Nincs más remény Isten gyermekei számára ezen a Földön. Ezért nagy felelőségetek van, hogy méltón, aktívan, keresztény szeretettel vegyetek részt minden celebrációtokon.

Egy Keresztet tiszteltek. Nem olyanok vagytok, mint azok, akik a Kálvárián a Fiamra és rám köptek. Sok keresztény ma ugyanezt teszi, amikor méltatlanul vesznek részt a fiam áldozatában. Ti azonban ne legyetek olyanok, mint ezek az emberek: legyetek egy új nép, mely velem együtt leborul a Megváltó előtt, az Atya dicsőségére a Szentlélekben.

A tanúságtételetek – a Liturgián keresztül – máriás és ferences. Ezért a liturgikus évetek velem együtt megélt kell legyen, ezen nép által nekem felszentelve; az egyetlen út az új teremtés felé. Az évek gyorsan haladnak az Új teremtés felé és látni fogjátok egyre jobban felgyorsulni az időt.[7]

Az utatok ferences. Szent Ferenc egy, a hűséges testvérekéhez hasonló küldetést élt meg a Földön. Ő az a szent, aki mindenkinél jobban megközelítette a szellemi dimenziót, amelyet egy napon majd meg fogtok élni az új teremtésben.[8] Ezért folyamatosan közbenjár mindannyiótokért, megnyitja az utat nektek Szent Klárával együtt, aki a következő anyátok utánam, jól jegyezzétek meg. Ő sok Isten gyermekét nemzette a csöndben, az Istennek való átadottságban, az imában és a csendes felajánlásban.

Az atya nem egy lármás, vitát vagy forradalmat keltő népet szeretne, hanem egy egyszerű, alázatos és csöndes népet. Csöndes, de nem azért, mert képtelen tanúságot tenni, hanem mert nem vitatkozik, nem támad meg senkit sem, hanem mélyen megéli a Liturgiáját.

Ezt szeretném tőletek: hogy mindazon túl, ami a világban történni fog, ti tanúi legyetek a Menny Liturgiájának, a ti, szentként megélt liturgiátokon keresztül, hogy egy szent nép legyetek, a megváltás tanúi. Én segíteni foglak, hogy Isten nagyságának és az Én Anyai, Királynői és Társmegváltói méltóságomnak a tanúi legyetek.

Megáldalak és kísérlek benneteket, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében”.

[1] Stefania Caterina, Tomislav Vlasic, „Újraírni a történelmet- II. kötet az Univerzum és lakói”, 2019, Luci dell’Esodo Kiadó, 1-2. fejezet; Ef 1,1-10

[2] Zsid 10,11-14

[3] 1Kor 11,23-34

[4] Róm 12,5; 1Kor 11,24; 1Kor 12,12

[5] Sokszor beszéltünk a Szentháromságos cselekedetről, mely Isten népén keresztül cselekszik, amely rendelkezésre bocsájtja magát és Istennek ajánlja az életét, Mária Szeplőtelen Szívén keresztül, Isten minden gyermekének érdekében. Részletesen beszéltünk a Trinitárius örvényről, a „A Nagy Fénysorompón Túl” című könyv 1. fejezetében. Isten egész népe, amely Istennek ajánlja magát, Jézus Krisztuson keresztül, a Szentlélekben, a Trinitárius örvény részévé válik. Isten után, ez a legnagyobb erő, amely az univerzumban hat.

[6] Jézus Krisztus Világegyetemre kiterjedő Egyházára utal, melyhez tartozunk

[7] Lásd Az Atyaisten üzenete, 2020.08.07 „Legyen ez az ünnepély, a Liturgikus évetek kezdete”.

[8] Stefánia Caterina, „Újraírni a történelmet, I. kötet – Isten gondolatában” 2010, Luci dell”Esodo kiadó.