2021.07.26 – Elmélkedés „Részt venni Élő Krisztus jelenlétében”

Hanganyag átírat – Tomislav Vlašić Atya

Kedves testvérek,

nagyon örülök, hogy a papságom ötvenedik évfordulóját ebben az időben, Jézus közbenső eljövetelének idejében ünnepelhetem, melyet mi itt sajátos módon élünk meg. Azt hiszem, hogy ti mind, itt jelenlévők megélitek, és így helyes megosztani, beszélni róla és mindannyian együtt megélni.

Sokan megkérdezik, hogy mit jelent megélni az Úr jelenlétét ebben az időben. A választ a Bibliában találjuk meg: az Úr előtt állni és engedni magunkat bevonódni az Ő életébe, hogy élethordozókká váljunk. Tehát ez az elmélkedésünk lényege, ami elvezet minket a misztérium mélységébe, elvezet minket a múltunkba, a jelenünkbe és a jövőnkbe. Ezt nagyon jól megélhetjük az olvasmányokban, melyek Szent Anna és Jóákim ünnepéhez illőek és megvilágítják a múltat[1], az Evangélium megvilágítja az örök jelent[2], a zsoltár megvilágítja, hogy Isten minden ígérete beteljesül[3] és mindaz, ami Istentől születik és Istenben akar lenni, Istenért élni, az újjászületik. Jézus Krisztus közbenső eljövetele az felkészülésként, az utolsó szakasz bevezetőjeként lett bejelentve: az Ő dicsőséges megnyilvánulásának felkészítéseként, amikor Isten minden gyermekének Hozzá hasonlóan kell ragyognia, átalakítva lennie és bevezetve az Új Teremtésbe. Megismétlem tehát, hogy a Jézus Krisztus élő jelenlétében való részvétel azt jelenti, hogy az élő Isten előtt állni, engedni magunkat bevonódni, átalakulni, hogy élethordozók lehessünk.

Meg kell értenetek hogy a Föld ezen történelmi pillanata – mely Isten minden gyermekéért van, mindazokért, akik Isten gyermekei szeretnének lenni – az, ami az Apostolokkal történt Jézus Krisztus első eljövetelekor: vezetve lettek, hogy megtapasztalják Feltámadt Krisztust és megéljék magukban a feltámadt életet. És leereszkedett rájuk a Szentlélek, elindította a feltámadt életet, és kinyilatkoztatta Isten gyermekeinek dicsőséges jövőjét.

A résztlet, amire fókuszáltam az ez: “A ti szemetek azonban boldog, mert lát, és a fületek, mert hall.”[4] Ez érvényes most, ebben a pillanatban számunkra és nyilvánvaló, hogy egyes személyeknek vannak szemei, néznek és nem látnak, mert a belső szemek nincsenek nyitva, a belső érzékek nincsenek nyitva. Aki befogadja mindezt, az nyitott. Az olvasmány tehát a belső, intim szentélybe ösztökél minket, mindannyiunk szellemébe, amely nyitott a Feltámadt és Győztes Krisztus és a Szentlélek jelenlétére, mert a Szentlélek képessé tesz minket érzékelni a Feltámadt Krisztus jelenlétét. Ahogy feltámadt Jézus Pásztorukként kezdte el látogatni a hűséges testvéreket, úgy a világegyetem evangelizálásával elkezdte látogatni a Középső Univerzumbeli testvéreket. Most előretör, hogy belépjen – és belépett – a feltámadásának erejével az Alsó Univerzumba, különösen a Földre, hogy élővé és működővé tegye Isten törvényeit mindannyiunkban, hogy megtapasztalhassuk a feltámadást.

Tudom, hogy mit éltetek meg ezekben a hetekben, ebben az időben, melyben kinyilatkoztattuk nektek, hogy a múlt az múlt és el kell engedni; hogy a jövő az újdonság, amire meg kell nyílnunk az Úr vezetésével, aki jelen van közöttünk. Én megéltem, ahogy az egész múltam megvilágításra került, nem tökéletes értelemben, hanem abban az értelemben, hogy az Úr megelevenít mindent, a tudattalanig. Az a tudattalan, mely a fogantatás pillanatával áll kapcsolatban, amikor nyitott vagyok és hiszem, hogy Atyaisten rábízott a Fiúra és a Fiú biztosította az Atyát a megmentésemről, a Szentlélek megerősítette ezt és aztán a Fiú rábízott a Társmegváltó Anyára, Királynőre, a Szentlélek Jegyesére, hogy elvezessen az Ő szívébe. Hiszek és részt veszek és az élet így teljes értelmet nyer, minden megváltozik a múltban. A múltban csupán Isten jelenléte látható és elmondhatom, hogy az életem Isten csodája. Egyedül még csak megfoganni sem tudtam volna, se nemzve lenni, és az életem egész folyamatában látom Isten szerető kezét, aki vezette azt, türelmesen irányítva, és elvezetve engem ehhez a pillanathoz.

Ugyanakkor, jelenlévővé tesz engem az Úr előtt, hogy érzékeljem Őt, és megnyitja az egész jövőt, mint ahogy Ő megígéri, hogy beteljesíti mindazt, amit mondott, mert Isten nem tud hazudni. Ha én csatlakozom ehhez, akkor meg fog valósulni, akkor is, ha az egész pokol ellenáll.

De ez a valóság, melyet azt hiszem, hogy mindannyian megélünk, melyről beszéltek egymás között és ez a valóság egyre világosabb kell legyen, feltámasztja a múltat. Jézus ezt mondja: „Bizony, mondom nektek: Sok próféta és igaz vágyott látni, amiket ti láttok, és nem látta, hallani, amiket ti hallotok, de nem hallotta.”[5] Ebben az egész világegyetemre kiterjedő Egyházban minden feltámad. Ahogy Jézus leereszkedett a poklokba, hogy kiszabadítsa a foglyokat, az igazakat és magával vitte őket, úgy most begyűjt mindent a Földről, a világegyetemből, végérvényesen halad előre és mindannyiunkban, akik engedjük, hogy az Úr jelenléte megvilágítson, megvilágítja az egész múltat, és sok igaz – aki akadályoztatva van és össze van zavarodva ennek a világnak a hazugságai által – fel fog ébredni.

Krisztus Szentlélekben való cselekedete túlhalad az emberi logika, az emberi rendszerek, az emberi hatalom minden határán, mindent elmozdít, ahogy elmozdította volt azt a sziklát a sírja elől, és ugyanakkor megnyitja az utat. Ebben az értelemben az életünk felébreszti a Mennyországot is, de milyen értelemben? Ők várva várják az új teremtést, énekelnek mert a Földről elindultak a rügyek, elindultak a személyek és elköteleződtek az egész világegyetemre kiterjedő Egyházzal való közösségben, és az egész Világegyetem mozgásban van, ujjong a Mennyország, ujjong a Tisztítótűz, ujjong az Úr és az Égi Édesanya Szíve, és ez a Mennyei Liturgia.

Minden erre az impulzusra koncentrálódik, a bennünk lévő Feltámadt Krisztussal való részvételre, aki megéli az ő jelenlétét, de nem látnoki módon, hanem valósan. Hogyan tudjuk, hogy valósan éljük-e meg? Mert megváltoztat minket, átalakít minket és látjuk napról napra, hogy nem vagyunk ugyanolyanok, boldogabbak vagyunk, nem esik nehezünkre megérteni, megbocsátani, viszonozni egy örömöt, mely a mennyből száll alá. Minden megváltozik az életünkben és ez a valóság. Így hatással lehetünk az egész Földre, és az Úr bejelentette, hogy az eseményekkel az egész Földre hatni fog, mert magához szeretné vonzani a gyermekeit, mindegyiket, az utolsót is, aki vágyakozik az Atyához való visszatérésre. Ez tehát az egész nép papi öröme. Ez a prófétai öröm, mert rajtunk keresztül áthalad a fény, Krisztus Arca, mely megvilágít minket, általunk Isten uralkodik.

Azt mondtam, hogy nem a testünk érzékszerveiről van szó – a látásunkról, ha nézünk és nem látunk – hanem egy belső folyamatról. Sajnos a világ nem akarja megérteni, még a keresztények sem értik. Egy egyszerű jelenettel próbálom szemléltetni, a vadkacsákkal: a szülők készítettek egy fészket, tíz méter magasan a fán. Néztem ezt a jelenetet ezekben a napokban és elmélkedtem azon, amit mondok nektek. Távol a veszélytől, azonban veszély mindig van. Vannak kígyók, melyek mozognak és ott vannak az ösztöneik. Aztán megszülettek a kiskacsák. Egy tojás eltűnt, mert egy sikló lenyelte azt, de a siklónak is élnie kellett. Mondják, hogy a sikló így elélt egy hétig, ez a táplálék által. Pár nappal a kiskacsák születése után az anya nem mutatkozik, a vízben marad és ide-oda úszkál, mert a kiskacsáknak le kell ugraniuk tíz méterről. Az első erős, bátor, megerőltette magát, majd levetette magát és azonnal úszni kezdett. Aztán a többiek, mígnem a végén maradt egy bizonytalan: nem, nem, igen, nem, végülis leugrott és az anyához ment. Hogy lehetséges, hogy az állatok néhány nap alatt megértik? A kis rénszarvasok pár nap után már több ezer kilométert járnak be a nyájjal. Lehetséges, hogy minden tudást elméletekbe helyeztünk át, és elhanyagoltuk a Szentlelket? Isten képmására teremtve, arra rendeltetve, hogy Krisztussal együtt kormányozzunk minden teremtményt, hogy az egész Világegyetem a Szentlélek Törvényeinek harmóniájában éljen. Sajnos az állatok megelőznek minket.

Mi akkor tehát? mit jelent érzékelni a jelen lévő Jézus Krisztust? Azt mondta: „Jelen leszek szellemben, láthatatlanul azok számára, akik visszautasítanak, láthatóan azok számára, akik üdvözölnek”,[6] nem azok számára, akik felszínesen üdvözlik. Előttem vannak Jézus szavai, melyeket Szent Mátétól hallottunk ezekben a napokban:[7] Jakab és János anyja bemutatta a gyermekeit, mert meg akarta szerezni számukra azt a kiváltságot, hogy egyikük Jézus jobbjára, másikuk Jézus baljára ülhessen Isten országában. Jézus válasza: „Nem tudjátok, hogy mit kértek!” Hány ima hangzik el, ahol az emberek nem tudják, hogy mit akarnak, sőt, az ellenkezőjét akarják; üres szavalások, akadékoskodások, kritikákkal telve. Aztán a kérdés: „Tudtok-e inni a kehelyből, amelyből én inni fogok?” „Igen” „Inni fogtok belőle, kényszerből, mindannyian. Aki szeretne élő vizet inni, annak innia kell vele a kehelyből”. De részt venni az Eukarisztiában az nem egy éjszakai élet, hanem Krisztus Vérét inni, az ő Életét enni, hogy az Ő Életével rendelkezzünk. Ha ilyen a mi részvételünk, mély hittel, egyesülve abban a keresztségben, ami a kehelyből való ivást jelenti, Krisztussal szembenézve az életünk minden szakaszával, a borzalmasokkal is, a halállal, folyamatokkal is, akkor részt veszünk Krisztus győzelmében, Feltámadt Krisztussal.

Aztán tudjátok, hogy a végén Jézus ezt mondja: „Inni fogtok belőle, de nem én döntök, hanem az Atyám.”[8] Nézzétek, hogy itt nagyon egyszerű, de nagyon mély: mennyi háború van bennünk, mert ezt akarjuk, azt akarjuk, olyanok akarunk lenni, mint mások, jobbak, ügyesebbek, gazdagabbak. Mind a gonosz szellemének a dinamikája. Az Atya gondolt ki titeket és mindannyiótokban be fogja teljesíteni a saját gondolatát, abban a gondolatban meg fogjátok találni a saját teljességeteket és abból a gondolatból túl csordulhat a feltámadt élet mások felé. És jól tudjátok, hogy az Apostolok rögtön ezután megbotránkoztak, megbotránkoztak, mert ugyanolyanok, mint az a kettő. Jézus ekkor ezt mondta: „nem lehettek olyanok, mint ennek a világnak a gyermekei, főnökök, uralkodók, hanem aki szolga szeretne lenni, az az utolsó helyet vegye”[9]. És minden társadalmi probléma, minden belső harc, a személyek közötti harc, a házasok közötti harc, a vallásos közösségekben, az Egyházban lévő harc, minden eltűnik, ha elmerülünk.

Tehát az Úrnak ebben a jelenlétében, ami egy sajátos jelenlét, újra éled bennünk minden szó és az Úr közli velünk a Szentírás értelmét, ahogy közölte azzal a két Emmausi tanítvánnyal[10] és minden Apostollal, ahogy a Szentlélek közölte velünk, aki élővé teszi a lelki erőinket: a memóriát, az értelmet és az akaratot. A teljes lelkünkre, az egész testünkre a szellemmel hatással van, és így megváltozunk.

Van egy alapvető dolog az életünk számára: amikor Élő Isten előtt vagyunk, akkor annak tudatában kell közelednünk Hozzá, hogy Ő nem az, akinek gondoljuk, mert mi korlátoltak és rosszindulatúak vagyunk. Ő tökéletesen jó irányunkba, igaz, nagylelkű, kedves, minden pillanatban a fejlődésünknek megfelelően cselekszik, de mindent a beteljesedéshez vezet. És mi belépünk az emberiség történelmének utolsó fázisába. El lett nekünk mondva, hogy az emberiség fejlődésének csúcsához közeledünk, ahhoz a fordulathoz, az ígéreteihez. Az élő Isten előtti őszinteségünk, a tisztességünk azt jelenti, hogy elismerjük, hogy ő jó hozzánk, mindig jó volt. Ha én sérültem az életem egy pillanatában, akkor az azért van, mert nem láttam őt jónak. Abban a pillanatban még, ha meg is sértődtem, az Ő jósága ragyogott és én nem láttam. Ha ma elmerülünk az Ő Arcában úgy, ahogy van és Krisztusnak ezzel a közbenső eljövetelével az emberek közé, akkor az Arca egyre jobban ragyogni fog mindazok számára, akik úgy akarják Őt látni, amilyen és át leszünk alakítva. Aki visszautasítja, az kint lesz hagyva a választásának megfelelően, vagy helyesebb azt mondani, hogy maga fog eltávolodni, be fogja csukni a szemeit, hogy ne lásson.

Íme, ebben a pillanatban, melyben én is egy papi lépést celebrálok, szeretném, hogy az egész nép megélje a lépését, és akkor minden vita, minden töredezett, részleges ismeret el fog tűnni. Mindannyian értékesek vagyunk számára és Ő azt szeretné, ha az Ő gondolata szerint formálódnánk, megvilágít minket és teljes ismeretet és gondolatot ad nekünk. És innen minden hamis próféta, hamis misztikus, hamis médium el fog tűnni, mert minden Afelé fog hajolni, Aki. Ha belépünk ennek az igazságnak a belső hallgatásába Krisztus előtt, akkor meg fog bennünk változni a világ, és nem csak a mi, hanem az összes igaz, ártatlan, szenvedő múltja ragyogni fog. Minden személyben, lélekben, aki a valódi Isten megmentését szeretné, megnyílik az öröm a Menny felé és az egész világegyetem celebrálja a Liturgiát. Meghívlak, hogy lépjetek be ebbe a magatartásba, különben késő lesz. Az idők most nem gyorsak, hanem nagyon gyorsak.

És megáldalak benneteket, az Atya, a Fiú és a szentlélek nevében.

[1] 1a év olvasmánya: Sir 4, 1.10-05
[2] Mt 13, 16-17
[3] Zsolt 131(132)
[4] Mt 13,16
[5] Mt 13, 17
[6] Jézus üzenete, 2021.01.05 „Az Én nevemben fogtok győzedelmeskedni”, a http://www.azujteremtesfele.com honlapon közzétéve
[7] Lásd Szent Jakab ünnepe, július 25: Mt 20, 20-28
[8] Mt 20, 23
[9] Mt 20, 25-28
[10] Lk 24, 13-35