Jézus Krisztus Világegyetemre kiterjedő Egyháza

2023.06.29 – Elmélkedés

Mauro (hanganyag átírat)

Olvasmányok: Apcsel 12, 1-11; Zsolt 33(34); 2Tim 4, 6-8; Mt 16, 13-19

Szent Pétert és Pált ünnepeljük. Két évvel ezelőtt mind a ketten beszéltek hozzánk^[1], Péter javasolta, hogy éljük meg a közösséget velük, hogy egy valódi kapcsolatot éljünk meg velük és az összes szenttel, hogy érezzük a cselekvésüket, és ne úgy gondoljunk rájuk, mint akik mozdulatlanok és állandóan fent vannak a mennyben, hanem konkrét cselekvésben vannak velünk együtt, hogy velünk együtt dolgoznak abban a dimenzióban, ahol képesek és ahol nekünk nehezünkre esik, a szellem dimenziójában.

Ha az olvasmányokból indulunk ki, Máté Evangéliumából, ott van Jézus kérdése: “Kinek tartják az emberek az Emberfiát?”^[2] Nekem úgy tűnik, hogy ez egy olyan kérdés, amelyet jó, ha gyakran mi is felteszünk magunknak. Egy olyan kérdés, melyet a földi emberiség valószínűleg elfelejtett feltenni magának, mert ha van egy elfelejtett személy a napjainkban, az pont Jézus Krisztus. Tehát, ha még csak meg sem szólítjuk, még csak figyelembe sem vesszük, ha még csak nem is emlegetjük, akkor valószínűtlennek gondolom, hogy az emberek megkérdeznék, hogy “Ki Jézus számomra?”. Ami a napjainkban hiányzik, az pont az, hogy személy szerint megnézzük magunkat előtte és megértsük: “Ki Ő számomra? Mennyit ér? Mennyire fontos? Fontos, de annyira, mint sok egyéb dolog, amit megélek? Fontos, azonban ott van az én életem?” Mindenkinek válaszolni kell: Mennyit ér Jézus számomra?

Az Evangéliumban folytatja: “Te Péter vagy, és én erre a kősziklára fogom építeni egyházamat”. Nem szeretnék sokat elidőzni ezen, azt hiszem, hogy számunkra világos ez a magatartás. Azonban szeretném veletek együtt megnézni azt a részt, amikor azt mondja: “Neked adom a mennyek országának kulcsait. Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyekben is, és amit feloldasz a földön, föl lesz oldva a mennyekben is.” Itt azt hiszem, hogy sokan a papoknak, a gyónásnak… tulajdonítják ezt a felelőséget, miközben nézzétek meg, hogy ez mindannyiunk személyes magatartása. Mi vagyunk azok, akik hozzá kötjük magunkat valamihez és az a Mennyek Országában is meg lesz kötve. Mi vagyunk azok, akik felszabadíthatjuk magunkat, és meg tudjuk szabadítani egymást bizonyos kötelékektől, amennyiben megnyílunk a kérdés előtt, hogy kicsoda Jézus számunkra: ha Ő Krisztus, az Élő Isten Fia, akkor abban a hitben minden megnyílik.

Hallottuk Szent Pál Timóteusnak írt levelét: “A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitet megtartottam.”^[3] Mit jelent ez? Honnan nyeri ezt a bátorságot? Milyen hit? Ez az, amit mondok! A hit Krisztusban, az Élő Isten Fiában, a levele végén mondja. Szent Pál hite: “Az Úr megszabadít minden gonosz ármánytól, és meg fog menteni mennyei országa számára. Dicsőség neki mindörökkön örökké! Ámen!”^[4] Ezzel a hittel kell mindannyian rendelkeznünk: “Az Úr megszabadít”. Így, ha megvan ez a hitünk, akkor mindaz, amit megkötünk fel fog oldódni bennünk. Ha nincs meg ez a hitünk, akkor magunkat kötözzük meg.

Jézus a megváltásával megadta ezt az erőt nekünk, ezt a hatalmat, a képességet, hogy megszabadítsuk magunkat a Nevében. Ő felszabadított minket. “Ügyeljetek arra, hogy szabadok maradjatok” – mondja, “Én felszabadítottalak benneteket, de most ti jöttök a hitben”. Nézzétek, hogy hinni Jézus nevében, az ő hatalmában, az nem egy olyan hit, mely a személyes dimenziókhoz, a személyes szükségletekhez kötődik, a csodákhoz, melyek bekövetkezhetnek az életünkben, – persze, nem mondhatom, hogy az nem hit, de az Evangélium tele van vele, nem? Az ilyen személyekkel: “Mit szeretnél, mit tegyek? Menj, a hited megmentett.”^[5] – Én Szent Pál hitéről beszélek: “A jó harcot megvívtam”. Azt hiszem, hogy tőlünk ez a hit van kérve, hogy ehhez jussunk el: “A jó harcot megvívtam” és azt a harcot nem azért vívjuk meg, mert kérjük, hogy kiléphessünk a megpróbáltatásból, mert csodát kérünk, vagy hogy minden jól menjen, a harcot akkor vívjuk meg, amikor HITBEN tudjuk, hogy Jézus megszabadít minket minden gonosztól. De mégha nem is szabadít meg minket itt a Földön, akkor is tudjuk, hogy minden rossztól meg fog szabadítani. Már mondtam máskor is: Annak a három fiatalnak a hite, akiket az égő kemencébe dobnak és azt mondja nekik a király: “ki az az isten, aki kezemből megszabadíthatna titeket? íme, a mi Istenünk, akit tisztelünk, ki tud ragadni minket az égő tüzes kemencéből és ki tud szabadítani minket, ó király, a kezedből. De HA EZT NEM AKARNÁ IS, tudd meg, király, hogy isteneidet akkor sem tiszteljük, és az aranyszobrot, amit állíttattál, nem imádjuk.”^[6] Ez a hit.

Nézzétek, hogy szükség van rá és ránk vár ez a hit manapság, pont ebben, amire elhívott minket, ezekben az utolsó időkben, hogy minden újra legyen egyesítve Krisztusban, ebben, amit kér tőlünk, hogy megéljük, hogy Ő elvihesse a tanúságát olyan személyeknek, akik megélik, hisznek az Ő ígéreteiben, akik várják az ő dicsőséges visszatértét. Ez a hit, mindig és teljes mértékben, mindenben. Ehhez a hithez világos, hogy szükséges az a kérdés, amit korábban mondtam, hogy megnézzük, hogy mi van az életünk középpontjában, az első helyen. “Kinek tartják az emberek az Emberfiát?”

Azt gondolom, hogy az, amit Szent Pál 2021-ben mondott nekünk^[7] egy megerősítés kell legyen számunkra: vagy így van, vagy kérnem kell, hogy meglegyen ez a hitem hozzá.

Olvasom a szavait: “Azt kérem tőletek, hogy ugyanolyan erős és nagylelkű szeretettel legyetek Jézus iránt. Az Iránta érzett szeretet az egyetlen garancia számotokra, hogy őszinte szeretettel lehessetek az Atya iránt, de még a Szentlélek ajándékának is. Az Atya igazából ezt a kegyelmet csak azoknak adja, akik igazi Krisztus követők, akik szeretik, elfogadják és elismerik annak, aki: a Világegyetem Ura, a Magasságos Isten Fia. Próbáljátok meg erősen éltetni a Jézus iránti szeretetetek.  Most itt van az ideje, hogy az Egyház kifejezze ezt a szeretetet az egész Világegyetemben, de különösen a Földön, ahol a hamis vallások és a hamis Egyház nem nyilvánítja ki azt. Magasan kell tartani Krisztus zászlaját: nemcsak a Keresztjét és feltámadását, hanem az Iránta való szeretetét is, mely felé taszít és mindenki felé, aki képessé tesz átölelni a barátokat és ellenségeket és jobbá teszi a szenvedő emberiséget.

Én, az összes többi szenttel együtt imádkozom értetek; mint ahogy Péter mondta, mind cselekvésben vagyunk ebben az időben. A szellemeteknek kommunikáljuk mindannak a gyümölcsét, amit tettünk és megtapasztaltunk, amikor még testben voltunk. Így, szellemtől szellemig halad Isten mérhetetlen gazdagsága a szentek nemzedékein keresztül.”

Ezzel a szeretettel kell igazolnunk magunkat, nem egy mű iránti szeretettel, a magunk iránti szeretettel, a többiek iránti szeretettel, mert a magunk és a többiek iránti szeretet is ennek a Jézus iránti szeretetnek kell a gyümölcse legyen. Minden onnan kell induljon. A hit abban, hogy Ő irányítja a történelmet, a hit abban, hogy itt van, a hit, mely bizonyosságot ad nekünk, a bizonyosság abban, hogy minden be fog teljesedni. És az a szeretet el fog minket vezetni egy feladathoz, melyet Jézus kért tőlünk: hogy jegyes lelkek legyünk^[8]. Azt hiszem, hogy elérkeztünk ahhoz az időhöz, amikor vagy ilyenek vagyunk, vagy, nem mondom, hogy elveszünk – állandóan ezt mondom – azonban nem tudunk hatni a történelemre. A történelmet a jegyes lelkek tudják megírni és ők tudnak az eseményekre hatni, akik üres lapot adnak Jézusnak.

Kérjük tehát Szent Pétertől, Szent Páltól, Szent Jánostól és az összes szenttől, hogy valóban segítsenek nekünk szellemben megérteni a Jézussal való teljes kapcsolat megélésének a fontosságát és a szépségét, hogy megengedjük Neki, hogy feloldjon bennünk mindent és hogy segítsenek, hogy ne kötözzük meg magunkat egyedül, hogy ne zárjuk be magunkat egyedül, hanem tudjuk elveszíteni az életünket Isten szeretetéért. Az áldásuk ereszkedjen le ránk és mindenre, ami kapcsolódik hozzánk, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

 

^[1] Szent Péter apostol üzenete, 2021.06.29. “Haladjatok a szentek nyomdokaiban, velük közösségben”, és Szent Pál üzenete, 2021.06.29. “Már a kozmikus Pünkösdben éltek”

Mind a két üzenet a www.azujteremtesfele.com honlapon lett közzétéve.

^[2] Mt 16, 13-19

^[3] 2Tim 4,7

^[4] 2Tim 4, 18

^[5] Mt 9, 2, 9, 22, 9,29, 25,28, Mk 2,5, 5,34, 10,52, Lk 5,20, 7,50, 8,48, 17,19, 18,42

^[6] Dán 3, 13-18

^[7] lásd 1. Lábjegyzet

^[8] Jézus üzenete, 2020.12.24 “Jegyes lelkek” c. Üzenete a honlapon közzétéve