Jézus Krisztus Világegyetemre kiterjedő Egyháza

2023.06.25 – Elmélkedés

Mauro (hanganyag átírat)

Olvasmányok: Szentséges Szűz Mária üzenete, 2021. augusztus 14 “Mindent elmondtam”[1]; Mt 6,24-34

Kellemes ünnepet mindannyiótoknak! Megkérdeztem magamtól – és kérdem tőletek is – hogy miért adhatunk hálát ezen az ünnepen? Hálát adni Máriának a jelenlétéért, amiért eljött közénk? Azonban kérdem én, hogy számomra, személy szerint én miért kell hálát adjak? Mit mondjak Máriának, aki itt van előttem és mindannyiunk előtt, aki beszélni szeretne velünk? Mit mondtok neki? Hálát adok, mert…

Nem mondom meg, hogy én miért adok hálát, de azt tanácsolom nektek, hogy tegyétek meg mindannyian, egy pillanatnyi csendben Mária előtt, egy személyes kapcsolatban, nézzétek meg, hogy miért adtok hálát? Mert megvan a kockázata annak, hogy azért adunk hálát, mert így tesz a nép, mert megjelent, mert csodákat tett, mert elmentem, hogy tegyek egy kört Medjugorjeban. Nézzétek, hogy ha nem lépünk egy személyes, élő kapcsolatba Máriával, úgy, ahogy az Istennel is kéne legyen, akkor megkozkáztatjuk azt, hogy egy felszínes szinten maradjunk és belépjünk a vallásosságba, a szokásokba… Nem lépünk be az életbe.

Aztán egy következő lépés, mondtam is magamnak: tudom – beszélve azokkal, akik Medjugorjeban élnek – hogy akik szállodákkal, boltokkal rendelkeznek Medjugorjeban azért adnak hálát, mert jólétet hozott nekik. És azt mondam magamnak: de vajon pont ez lett volna Mária szándéka, hogy megjelenjen ott, hogy mind azok a szegény emberek, akik dohányból és juhtartásból éltek gazdaggá legyenek? Pont ez lett volna Mária szándéka?

Mi tudjuk, hogy mi volt a jelenéseinek a célja (Ő maga mondta nekünk): hogy felkészítse a népet azokra az eseményekre, amiket mi most megélünk[2]. Hozzáteszem – és azt hiszem, hogy nem tévedek – Mária 1981-ben jelent meg, egy utolsó kísérletként arra, hogy megnézze, hátha nem lesz szükség a Központi Magcsoportra és mindarra a dimenzióra, amit mi megélünk, hátha válaszol az Egyház?! Hátha 2000. előtt kinyilatkoztatja az Univerzumbeli életet? Megpróbálta. Felkészítette tehát a Központi Magcsoportot, a rendkívüli eszközöket[3], a hétköznapi eszközöket, melynek tagjai vagyunk. Előkészítette a “Mária Arca”[4] Portál-Szentélyházat, előkészítette mindezeket a dolgokat. Bennünk készítette elő mindezeket szellemben, mindazokban, akik készen álltak meghallgatni Őt. Aki csodákat akart, aki fel-le akart futkosni a dombokon, a rendkívüli dolgokért, azokat hagyta, hogy tegyék azt.

Így haladva és hálát adva amiért megjelent…,mert… ha megnézitek azonnal elindul egy: “Igaz az, hogy «Mert attól, akinek sokat adtak, sokat fognak követelni^[5]”. Ezért a Medjugorje-i plébánosoktól, a Medjugorje-i szerzetesektől valami több lett kérve. Minden csütörtökön megjelent a Szűzanya és vezette a plébániát, aztán egyszer sírva jelent meg, vagy helyesebben nem jelent meg és amikor mindenki kérdezte: “Hogy-hogy nem jött a Szűzanya?” Akkor sírva jelent meg és többet aztán nem jött. Elkezdődtek a jelenések, amiket mindannyian ismerünk, egyszer egy hónapban, azonban azok, amelyek 1984-ben vezették a Plébániát, ha nem tévedek – vagy 87-ban (nem emlékszem) – megszüntek.

Azt mondjuk tehát: “Milyen szép, hogy megjelenik a Szűzanya! Micsoda öröm!”. Vonatkoztassuk magunkra: micsoda kegyelmeket kaptunk! Vezetett minket, beszélt hozzánk, elmagyarázta, a részletekre is kitért; most többet tudunk az életéről, többet tudunk a Szent Józseffel való kapcsolatáról, a kapcsolatáról Szent Jánossal[6], sok dolgot tudunk, de ügyeljünk a felelőségre, amely ezzel jár.

Amikor augusztus 14-én elköszönt tőlünk két évvel ezelőtt: “ Mindent elmondtam. Azt várom tőletek, hogy gyakorlatba helyezzétek a kapott tanításokat. Az Egyházam vagytok, az Édesanyátok vagyok és közöttetetek vagyok.[7] De én mondom nektek, ügyeljünk arra, hogy ne történjen meg az, hogy Ő ott van és mi nem vagyunk ott, ahogy a medjugorjei plébánosokkal és szerzetesekkel történt, nem félek kimondani és vállalom a következményeit.

A hálaadásban tehát, hála a bizalomért, amivel irántunk voltál, hála, hogy elhívtál minket, hála azért, hogy ennek a programnak a részeseivé tettél minket, hála azért, hogy valóban kialakulóban van az Új Teremtés, amely egy új, személyes kapcsolatot jelent mindannyiunk számára Istennel, Máriával és az Egyházzal.

Azonban ezen az ünnepnapon, ünnep azért is, mert haladunk a beteljesedés felé, ünnep azért is, mert az utolsó időkben vagyunk, ünnep azért is, mert végre egy pont lesz téve erre az emberiségre, erre az életmódra, erre a gondolatra, mely mindannyiunkba belépett és amely miatt kiléptünk az Isten gyermeki létből. Be kell ismernünk, hogy hálásak vagyunk, hogy végre pont kerül a végére. Azonban próbáljuk meg megélni azt a felelőséget, tudva, hogy csodás, vagy borzalmas időket élünk, a választásoknak megfelelően, melyeket hozni fogunk és amikor azt mondjuk, hogy a meghozandó döntések, akkor nem az a választás, hogy „az Egyház tagja vagyok”. Ha az Egyház tagjai vagyunk, akkor abból kell élnünk, amit az Egyház hordoz, lépést kell tartanunk mindazzal, amit az Egyház kibontakoztat, mely azt bontakoztatja ki, amit a Szentlélek előidéz és amire ösztökél. Nem élhetünk a mi gondolatainkból, a mi ötleteinkből, amiről azt gondoljuk, hogy az Egyház lenne: abból kell élnünk, amit a Szűzanya, az Egyház Királynője és Édesanyja hoz nekünk, ahová el akar minket vinni. Nem tartani a lépést az árulás, nem tartani a lépést az egy „nem”.

Nem lehet hálát adni Máriának, amiért eljött, ha nem követjük a végletekig Mária gondolatát, Mária tervét és nem a sajátunkat, mert ha nem így teszünk, akkor a nagy baj az, hogy Ő eljött, és nem mondhatjuk azt, hogy nem tudtuk. Egy öröm, ha teljes mértékben megéljük; azonban, ha nem, akkor a tanúságtétele, a jelenléte, a közbenjárása egy ítéletté válik majd számunkra. Mert amikor megjelenünk majd az Úr előtt ezt fogja nekünk mondani: „Nem voltál egy azok közül, akik minden találkozón részt vettek? Nem hallottad Mária üzeneteit és az enyémeket? Nem halottad Tomislav Atyát? Láttad őt, üdvözöltétek egymást, nem? Hol vagy? Hova tűntél aztán?” Nézzétek, hogy amikor az Evangéliumban azt mondja valakinek: „Távozz tőlem, gonosztevő” és amaz ezt mondja neki: „De én veled ettem, csodákat tettem, beszéltem rólad és veled” és Jézus így válaszol? „Nem ismerlek. Távozz!”[8] Akkor erről beszél!

Az öröm, hogy Máriával van dolgunk, az felelőséggel jár. Azt mondják csak így beszélgetve, hogy egy szenttel együtt élni nehéz. Akivel megtörtént, hogy egy szent legyen a családjában, az nagyon nehéz. Miért? Mert nagyon szép, ha követjük, ha meghalunk önmagunknak, ha átalakulunk és megváltoztatjuk a gondolkozásunkat, azonban, ha nem teszünk így, akkor ott van valaki, aki folyamatosan azt mondja, hogy „tévedsz, tévedsz, tévedsz, tévedsz, tévedsz, tévedsz!” Ez nehéz. Jobb egy olyan valakivel együtt élni, aki a mi szintünkön van és akkor együtt tévedünk, nem? És majd mentegetőzünk: „Helyes, helyes, helyes”. Máriával élni az ilyen. A legjobb az anyák közül, a legszebb dolog, ami megtörténhet velünk, egy végtelen boldogság, ami folytonos, azonban csak akkor, ha készen állunk megváltozni. Ha nem, akkor ahelyett, hogy köszönetet mondanánk azért, hogy megjelent ma, inkább azt mondjuk: „Miért pont az én életem során jelentél meg? Nem tudtál volna kicsit később vagy korábban, amikor én…  nem voltam?

Íme, én boldog vagyok, hogy ezeket az időket élhetem meg, mindezeket a kegyelmeket, melyek igényesek, azonban kérlek titeket: tartsatok lépést az időkkel!

Szeretném megáldani egész Medjugorjet, megáldani az összes lelket, aki keresztül haladt Medjugorjen, a zarándokokat, mindazokat, akik megértették és mindazokat, akik nem. Megáldom mindazt, ami az első időkben volt, melyek a mi időinket készítették elő és mindenekelőtt szeretném megáldani a Portálunkat. Megáldom azt a munkát, amit megkövetel tőlünk a Portál szolgálata, a nép táplálása, hogy új teremtmények legyünk, hogy elkezdjünk új teremtményekként élni, hogy egyszer és mindenkorra elszakadjunk a világ szellemétől. Megvannak a kegyelmeink ahhoz, hogy megtegyük. Megvannak a kegyelmeink ahhoz, hogy mi is botlás köveivé váljunk mindazok számára, akik nem akarják teljes mértékben megélni Isten törvényeit, botlás köveivé mindazok számára, akik ehhez a világhoz kötődve szeretnének maradni, akik a kompromisszumokat, a kötelékeiket akarják. És Mária áldása hozzon nekünk ma örömöt a bátorságon túl, hogy valóban társmegváltókká válhassunk Vele, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

[1] Az üzenet a www.azujteremtesfele.com weboldalon lett közzétéve

[2] Mária üzenete, 2013. május 25 „A Szűzanya terve Medjugorjeban”

[3] A Központi Magcsoport és a többi rendkívüli eszköz témájának elmélyítéséhez a honlap „Isten rendkívüli eszközei” rovatát javasoljuk

[4] Ez a Szentélyház a Portállal Medjugorjeban található.

^[5] Cfr. Lc 12, 48

[6] A „Újraírni a történelmet – III. kötet – A napba öltözött Asszony” c. könyvet javasoljuk, Luci dell’Esodo kiadó

[7] lásd 1. lábjegyzet

[8] Mt 7, 22-23; Lk 13, 25-27