Jézus Krisztus Világegyetembeli Egyháza

2023.06.17 – Elmélkedés

Mauro (hanganyag átirat)

Olvasmányok: Iz 61,9-11; 1Sám 2,1.4-8; Lk 2,41-51

Az ünnepek: ma Mária Szeplőtelen Szívének ünnepe és tegnap Jézus Szentséges Szívének ünnepe magukba foglalják az utunk lényegét, utunk középpontját, és ezek az ünnepek – mint minden ünnep, mert ez minden ünnepnek célja – arra irányulnak, hogy megkíséreljék felébreszteni az emberben a középpontját annak, hogy miért is lett megteremtve, hogy a világegyetem újra legyen egyesítve Krisztusban[1], és a történelem újra írására[2]; annak a történelemnek, amely nem más, mint Isten és az ember kapcsolata, mert onnan születik a történelem, onnan születik az egész történelem, ebből a kapcsolatból.

Számunkra a Szeplőtelen Szívnek szentelni magunkat utunk három sarokkövének egyike[3], felajánlani az életet Jézusnak Mária Szeplőtelen Szíve által. Úgy gondolom azonban, hogy az úton, amelyet lépésről lépésre megtettünk, megértettük, hogy a felajánlásnak egy oka van: megismerni az Atyát és azt, akit az Atya küldött[4]. Felajánlani az életet, Mária Szívébe helyezni az életünket, mert megértettük, hogy csak az ő Szívén keresztül tudunk erre az útra lépni, ebbe az örvénybe, amelyben Jézus a Szentlélekben az Atyához vezet minket, megismerteti velünk az Atyát[5].

Miért értettük meg, hogy “csak Mária által”? Azt hiszem, elmondhatom, hogy most jobban, mint bármikor igaz, hogy Mária nélkül nem lehetséges. De ez azért van így, mert Szentséges Mária volt az első teremtmény, aki átírta ezt a kapcsolatot a teremtmény és a Teremtő, Önmaga és Isten között. “Igenével” megnyitotta a történelem újraírásának új útját, hogy önmagából kiindulva mindent összefoglaljon Krisztusban, minden egyébbel együtt, ami az ő életével kapcsolatos volt; az ő élete, amely az egész Univerzum érdekében volt, igen arra, hogy üdvözölje a Teremtőt.

De nézzétek, hogy ez mindannyiunk számára így van: minden igenünknek ez a célja: átírni a történelmet, és minden egyes igenünktől az egész emberiség függ, mert mindnyájan fontosak vagyunk Isten tervében, természetesen nem Szentséges Mária szintjén. A második teremtmény, aki ezt tette, és megértette, hogy Mária által ezt meg lehet tenni, az Szent József volt. Újraírta személyes történetét Istennel, amelyből mindannyian hasznot húzunk, Máriára tekintve, Máriát követve. Két igaz ember voltak, két igaz izraelita, de az a történelem újraírására adott igen nyitotta meg mindannyiunk számára az életet, mindannyiunkat nemzett.

A történelem újraírása és a Krisztusban való összefoglalás kéz a kézben járnak, mert visszatérünk ahhoz, amit mindig is mondtunk: csak és kizárólag arra lettünk teremtve, hogy visszatérjünk az Atyához, és hála Istennek, hogy az Atya hűséges maradt tervéhez, hála Istennek, hogy ebben a köztünk és közte lévő kapcsolatban még akkor is, ha megcsúszunk, elesünk, elfordulunk, Ő hűséges marad, hála Istennek, hogy megadta nekünk ezt a lehetőséget, hogy a megváltás által visszatérjünk ahhoz, amik vagyunk: Isten gyermekei. Ezen kívül túlzok, de nincs semmi.

És megpróbálni csak félig megélni, megpróbálni Istent idehelyezni a Földre, ebbe az életbe, idő és energiapazarlás. Istenbe helyezni az életünket, majd itt élni a Földön azt jelenti, hogy Krisztusban egyesülünk, azt az életet éljük, amit Isten elénk helyez, de azt, amit Ő elénk helyez, abban az igenben. Nézzétek, hogy az evangélium ott teljesedik be, azoknál, akik megtalálják a gyöngyöt, elmennek és mindent eladnak[6], azoknál, akik azt mondják az Úrnak: “Mit kell tennem, hogy kövesselek téged?”, “Menj és adj el mindent“[7]. Mindig ez a módja, addig fordulhatsz hozzá, ameddig csak akarsz, de amíg el nem éred ezt a teljes igent, az élet nem kezdődik el. Valahogy mindannyian éldegélünk, de nem élünk.

Mindezt elmondva, ha megnézzük ezt a két ünnepet és ezeken az ünnepeken megnézzük mindazt, ami mondva lett, mindazt, amit Isten tesz, ha megnézzük, hogy mi hol vagyunk ebben az időben, azonban mindezt Isten tekintetével, akkor nekem jön, hogy hálát adjak, hálát Istennek ezért a hatalmas szeretetéért, hálát adni azért az erőért, melyet Isten a rendelkezésünkre bocsátott ezekben az években, az erőért, amit mindazoknak a rendelkezésére bocsátott, akik megértették, hogy milyen időket élünk. Hálát adni Neki azért, hogy minden pillanatban igent mondhat valaki és elkezdhet élni és nem számít az, hogy mit tett korábban. Az sem számít, ha ki tudja hova tetted be a lábad: mond ki az igened és indulj el, Isten erősebb mindennél és abban az igenben mindig túl vezet, abban az igenben el kezdesz élni. Adjunk hálát tehát mindazokért, akik felébredtek ezeknek a kegyelmeknek köszönhetően, mindazokért, akik azt választották, hogy megismerjék az Atyát és azt, Akit az Atya küldött.

Hálát adok mindazokért a konkrét lehetőségekért is, amiket adott nekünk, anyagiakat is. Valóban elegyengette az utat előttünk, valóban elviszi a köveket előlünk. Ha akarjuk, ha van egy igen, akkor tényleg csak élnünk és örülnünk kell, semmink sem hiányzik, még anyagilag sem. Az ígéret, mely azt mondja: „százsorosát fogod megkapni”[8], nagyon is igaz. Testvérekben, anyákban, házakban, amiben csak akarjátok: nagyon is igaz.

Hálát adok, mert megígérte, hogy azzal az igennel már innen elindul az Új Teremtés és ez így is van. Minden attól az igentől függ. Isten részéről – és ennek a tanúja szeretnék lenni – MINDEN ott van, semmi sem hiányzik. Tanúja szeretnék lenni, hogy ne engedjem meg magamnak és senkinek sem, hogy elbújjon a kifogások mögött. NE BÚJJATOK EL, ne bújjunk el. Minden megvan, minden a kezünk ügyében van, minden egyszerű, minden szép, minden fényes, kivételes és nagy idők vannak. És nem tudok mást mondani, minthogy köszönöm.

Egy világos, egyszerű út, ami mindig nyitva van előttünk, világosan. Én nem hiszem, hogy mindig helyes az az ima: „Segíts megérteni az akaratodat”, mert túlságosan világos Isten akarata. Az az ima, nekem úgy tűnik, hogy már a léleknek egy ravaszságát rejti el, mely nem akarja Isten akaratát teljesíteni. Isten akarata világos, mindig, minden nap, tiszta. Számunkra különösen, számunkra… az egész emberiség számára, mert az írásaink mindenki számára vannak, világos, konkrét útmutatásokkal vezetett minket; útmutatásokkal, melyek elvezetnek, hogy megéljük az Evangéliumot, hogy valóssá, élővé tegyük, nem valamivé, amit néha a kezünkbe veszünk. Megadta nekünk a lehetőséget, ahogy Szent Ferencnek, hogy megéljük az Evangéliumot, úgy, ahogy van, el is magyarázta, hogy hogyan, ahogy Szent Ferencnek is. Ugyanazokkal a kegyelmekkel és lehetőségekkel rendelkezünk.

Mindig elképeszt Istennek ez a türelme is, ez a szeretete, mely továbbra is hív, mindig, megállás nélkül, fáradság nélkül. Magunkra tekintek, nem az emberiséget nézem. Nem fárad bele a részleges igeneinkbe, a korlátainkba. Nem fárad bele az „Itt vagyok”-ainkba, melyekkel azonban mindig a kezükben tartják az életüket, melyek emberi mentegetőzéseket keresnek. Isten szeretete minden pillanatban, mindentől függetlenül megadja a lehetőséget a teljes, a helyes, a valódi igenbe való belépésre, abba az igenbe, mely életet ad. Minden egyéb…azaz én itt megértem, hogy Isten Szeretet, mert semmilyen embernek nem lenne ilyen türelme, aki emberi szeretettel szeret egy nőt vagy akit akartok, senki sem rendelkezik ezzel a türelemmel, egy bizonyos ponton belefáradna, de Isten nem.

Tőlünk kérve lett tehát, hogy fel legyünk ajánlva Mária Szeplőtelen Szívén keresztül, Jézus Szívén keresztül, ránk bízta ezeket a felszentelő imákat is[9]. Kérte, hogy szenteljünk a Szívének minden jóakaratú embert, minden igent. Kérte, hogy emeljük fel a szenvedést, az elhunytakat, a mártírokat. Megmutatta nekünk, hogy hogyan működjünk együtt vele és nem bonyolult, anélkül, hogy mi keresnénk, hogy mit kell tennünk, mondanunk, imádkoznunk. Mindent megmutatott nekünk, mindent elmondott, mindent megtett. Mindent megígért nekünk és csak vár.

Ismétlem, nézzétek meg, hogy Szentséges Szűz Mária igenje, mely megnyitotta a Szeplőtelen Szív útját, egy személyes igen volt, melyet mindenki érdekében mondott ki, hogy újraírja a személyes kapcsolatát Istennel. Minden onnan indult. A mai Evangéliumban[10] – amikor Jézus a templomban marad – Mária nem értette. Amikor nyolc nap elteltével oda viszik Jézust és Simon beszél, Mária nem értette[11]. Egy kapcsolat, melyet az élettel írt meg, azonban mindig egy igennel, minden mást elhagyva. „Íme, az Úr szolgálóleánya”[12], és ezt mindenkitől kéri az Úr.

Megpróbálni csak félig megélni mindezt – egy kicsit Szent Pál szavait használom egy másik módon – szerintem azt jelenti, hogy azt választjuk, hogy a legboldogtalanabbak legyünk ezen a világon. Szent Pál ezt azoknak mondja, akik nem hisznek a feltámadásban[13],  de ugyanarról van szó, mert mélyen hinni a feltámadásban az égi dolgok keresését jelenti, azt jelenti, hogy többé nem a földi dolgokkal mérlegeljük magunkat. Ugyanarról van szó, egy fél igen. Tehát megengedem magamnak, hogy azt mondjam, ahogy ő, hogy aki így tesz, az a legboldogtalanabb ezen a világon. Nekünk megvan a lehetőségünk, hogy a teljes örömben legyünk, azonban, ha csak félig választjuk, akkor boldogtalanabbak vagyunk azoknál, akik ezzel szemben azt választották, hogy más módon éljenek, mert egyedül utasítod vissza, fosztod meg magad tőle.

Minden pillanat egy ajándék, hogy újraírjuk a történelmünket Istennel. Minden pillanatban megélhetjük azt a tiszta, teljes felajánlást Szentséges Szűz Mária Szeplőtelen Szívén keresztül, hogy elinduljunk az Atya felé, hogy elkezdjünk élni.

Azt szeretném ma este kívánni magamnak és nektek, hogy legyen meg ez az igen. Minden alkalommal, minden Eukarisztiában a halált és a feltámadást ünnepeljük és Jézus Szívét megéve zárjuk le, ahol Mária Szíve is ott van, megéve, megrágva, egy dologgá válva velük. Az életet esszük. Ott van az elindulás lehetősége abban a pillanatban.

Mária áldjon meg minket, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

[1] Ef 1, 8-12; ennek a kérdésnek az elmélyítésére (minden dolog Jézus Krisztusban való újraegyesítésére) javasoljuk Stefania Caterina „A nagy fénysorompón túl“ c. könyvének első fejezetét: A Világegyetem Jézus Krisztus által Istenhez tartozik (Luci dell’Esodo Kiadó)

[2] Stefania Caterina és P. Tomislav Vlašić azonos című könyvére hivatkozunk: „A történelem újraírása –I. kötet– Isten gondolatában”; „A történelem újraírása –II. kötet – Az Univerzum és lakói, „A történelem újraírása –III. kötet – A Napba öltözött Asszony”, Luci dell’Esodo kiadó

[3] A három sarokkő ugyancsak „A nagy fénysorompón túl“ c. könyvben van elmagyarázva a tizenegyedik fejezetben: Az Egyház, Isten szent népe (Luci dell’Esodo Kiadó)

[4] Jn 17,3

[5] Erről az örvényről beszél Stefania Caterina „A nagy fénysorompón túl“ c. könyvének első fejezetében: A Világegyetem Jézus Krisztus által Istenhez tartozik és a tizenkettedik fejezetben: A kozmosz (Luci dell’Esodo Kiadó)

[6] Mt 13, 45-46

[7] Lk 18, 18-23

[8] Mt 19, 29; Mk 10, 29-30

[9] A felszentelő imák a www.azujteremtesfele.com honlap, Imák, Felajánlások rovatban találhatóak

[10] Lk 2, 41-51

[11] Lk 2, 25-33

[12] Lk 1, 38

[13] 1Kor 12-19