Jézus Krisztus Világegyetemre kiterjedő Egyháza

2023.05.27 – Elmélkedés

Mauro (hanganyag átírat)

Olvasmányok: Ter 11,1-9; Zsolt 32 (33); Ez 37,1-14; Zsolt 50 (51); Róm 8,22-27; Jn 7,37-39

Pünkösd előestéjének Szentmiséjét celebráljuk, illetve emlékezünk Szent Mihály 2004. május 27-i üzenetére.

Az Evangéliumban halljuk Jézust, aki ezt mondja: „Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyon mindenki, aki hisz bennem. Amint az Írás mondja: élővíz folyói fakadnak majd belőle”[1], majd így fejezi be: „Ezt a Szentlélekről mondta, amelyet a benne hívők meg fognak kapni. A Szentlélek ugyanis még nem volt megadva, mert Jézus még nem dicsőült meg.”[2]

Sokszor mondjuk, hogy Jézus Krisztus Egyháza Názáretben született: Mária, József és Jézus; mondjuk, hogy a Kereszt alatt született meg Szentséges Szűz Mária és Szent János között? „Íme, a te Anyád”, „Íme, a te Fiad”[3], és Szent Jánosban ott volt az egész Egyház; vagy, hogy Pünkösdkor született. Meghatározni egy napot, a dátumot, a pillanatot, amikor megszületett… Jézus Krisztus Egyháza van, mindöröktől fogva létezik Isten gondolatában és téren és időn túl cselekszik, mert Jézus Krisztus Egyházában az angyalok, az Arkangyalok, a Szentek, a hűséges testvérek cselekszenek és mi is része vagyunk, azonban ez egy olyan dimenzió, mely felülmúlja a mi megértésünket és a szándékunkat, hogy a Földre zárjuk be. Az biztos, hogy a Szentlélek cselekedete, Jézus első ajándéka a hívőknek, és ez a cselekedet be kell teljesüljön. Jézus Krisztus Egyházának műve, az Egyház műve, Isten műve, az a minden dolog Krisztusban való újra összefoglalása. Azt hiszem, hogy mondhatjuk azt is, hogy az Új Teremtés – mely a csúcsa lesz, a tetőfoka a minden dolog Krisztusban való összefogásának – a megváltással indult el és felgyorsult Pünkösd napján.

Tudjuk, hogy a Mennybemenetel előtti negyven nap során Jézus részben már megadta a Szentlelket az Apostoloknak – Szent János mondja egy üzenetében[4] – mert máskülönben nem tudták volna megérteni teljes mértékben a kapott magyarázatokat. Tudjuk, hogy most, Jézus második eljövetelében ugyanez történik velünk. A kozmikus pünkösd van működésben. El lett nekünk mondva, hogy nem lesz evidens, láthatóan erős, mint ahogy az első Pünkösd volt, hanem egy szellembeli cselekedet lesz, mely belülről nyitja meg az ember szellemét, hogy megérthesse, hogy hogyan vegyen részt a második eljövetelében, a minden dolog Krisztusban való újra összefoglalásában, hogy elérkezhessünk ahhoz, ami az Egyház elsődleges küldetése: hirdetni a dicsőséges eljövetelt, keresztelni, áldani, társmegváltóknak lenni Szentséges Szűz Máriával, hogy előkészítsük a dicsőséges eljövetelt, mely az Új Teremtés megnyitója lesz.

A mai első olvasmányban a Teremtés könyvéből[5], látjuk az embereket teljes cselekedetükben, egyetlen nyelvvel, és mind együtt készültek felépíteni valamit…, ami emberileg szép is lehetett volna, de emberi mű volt; az ember, aki képes szövetségest találni ahhoz, ami érdekében áll, amire emberileg szüksége van. Amikor azonban a Szentlélek cselekedetéről beszélünk, akkor automatikusan a közösségről beszélünk, mert a Szentlélek elsődleges cselekedete az pont az Atya és a Fiú Szeretetének hordozása, ez tartja fenn ezt a közösséget. A Szentlélek cselekedete az pont az a szeretet, hogy mindenki a saját identitásában és eredetiségében talál egy közösséget, nem egy szövetséget, ahogy az az első olvasmányban volt. Egy közösség, Isten műve. Akkor azonban minden, ami emberi mű, megáll és csak Isten műve halad előre.

Szent Pál is mondja: „Tudjuk ugyanis, hogy minden teremtmény együtt sóhajtozik és vajúdik mind ez ideig. De nemcsak azok, hanem mi is, akik magunkban hordjuk a Szentlélek zsengéit: mi magunk is sóhajtozunk bensőnkben, s várjuk a fogadott fiúságot, testünk megváltását. Üdvözülésünk ugyanis reménybeli. Ha látjuk azt, amit remélünk, az nem reménység.”[6] Ebben a folyamatban vagyunk, az Új Teremtés felé vezető folyamatban, mely a dicsőséges eljövetellel fog megérkezni. Folyton mondjuk, hogy az utolsó időkben vagyunk és ha nem így lenne, akkor mégis hova tennék Jézus második eljövetelét?

Azt mondja, hogy mi még azt sem tudjuk, hogy mit helyes kérni, de a Szentlélek imádkozik bennünk Isten szándékai szerint mindazért, amire szükségünk van. Nézzétek, hogy ez – ha jól megnézitek – Szentséges Szűz Mária életfolyamata. Egy folyamat volt: Ő, a Szentlélek jegyese, biztos, hogy hitt – banális, hogy ezt mondtam – azonban, ha megnézitek a cselekedete Társmegváltóként pont az volt, hogy „a Szívében meditálva”, ahogy az többször elhangzik az Evangéliumban[7], a Fiú mögött haladt, a Szellem cselekedetének engedelmeskedve haladt, azonban nem Ő vezette a Szellemet az imáival, Ő egyszerűen követte. Ez tette Őt Társmegváltóvá, elvezette Őt, hogy Anya legyen a Kereszt alatt, elvezette Őt – pont azért, mert Társmegváltó – hogy belépjen a Szentháromságba, elvezette, hogy első legyen az Apostolok között imádkozva, hogy megkaphassák a Szentlélek ajándékát.

Tudjuk, hogy közöttünk van, megígérte. Közöttünk imádkozik, hogy megkapjuk a Szentlélek ajándékát, azt az ajándékot, mely elvezet minket, ahogy az Apostolok, ahogy ő is tette, hogy egyszerűen kövessük mindazt, amit Isten megnyit, mindazt, amit Isten tesz, mert ez a mű, amiért az életünket adtuk Isten műve és Isten kell legyen az, aki előre viszi. Ránk csak az vár, hogy kövessük, a hűségben, az igenjeinkkel, egyszerűséggel, és minél kevesebb dologra tesszük rá a kezünket, annál jobb.

Ma este Ezékiel könyvéből is olvastunk. Ezékiel azt mondja, hogy fel fogjuk ismerni, hogy ki az Úr: És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, amikor megnyitom majd sírjaitokat és kihozlak titeket sírhantjaitokból, én népem! A szellememet adom belétek, hogy életre keljetek, és nyugodt lakóhelyet adok nektek földeteken; akkor megtudjátok, hogy én, az Úr, szóltam és meg is cselekedtem.”[8] Felismerni az Urat, amikor megnyitja a sírjainkat. Nézzétek, hogy ez a társmegváltói lét cselekedete. Megengedni Istennek, hogy használjon minket a sírjaink megnyitására, hogy eszközként használjon minket, melyekbe teljes mértékben kifejeződhet a Szentlélek cselekedete. Ez a mi folyamatunk, másoknak lehetnek karizmáik, ajándékaik, de nekünk az a feladatunk, hogy azt mondjuk „igen”, „itt vagyok”, „tégy velem azt, amit akarsz” és a Szentlélek be fogja teljesíteni a művét.

Rábízzuk tehát még egyszer Istenre, a Szentlélekre az Alapítványt, az Egyházat és mindazt, ami hívva van, hogy része legyen, mindazt, ami kapcsolódik hozzá, a Szentlélek Jegyesén, Társmegváltó Márián keresztül; rábízunk Máriára minden fogantatáskori igent, melyek fel kell ébredjenek, a kicsiket, mindazokat, akik kezdik elveszteni a reményt, akiket eltapos ez a romboló energia, hogy ezekben a napokban mindenki valóban feltámadhasson és szabadon hagyhassa magában a Szentlelket, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

[1] Jn 7, 37-38

[2] Jn 7, 39

[3] Jn 19, 25-27

[4] Szent János üzeneze, 2021.02.23 – „Társmegváltó Mária és az első Egyház”

[5] Ter 11, 1-9

[6] Róm 8, 22-27

[7] Lk 2, 19

[8] Ez 37, 13-14