2016. március 6

(Orv.) A szorongás korunk egyik egyre gyakoribb betegsége, minden életkorban: sújtja az időseket, a szülőket, a gyermekeket. Manapság nagyon erős, versengő klímába merülünk a munkában, az iskolában, a sportban stb. A személyek gyakran túl magas elvárásokkal rendelkeznek magukkal vagy mások szemben. A szülők is magas elvárásokkal vannak gyermekeikkel szemben. Mindez elősegíti a szorongási zavar kialakulását. Pontosítsuk, hogy a szorongás egy fiziológiai állapot, melyet a testünk által, egy stresszel szemben (pl. izgalom egy vizsga előtt) aktivált normális mechanizmus idéz elő, azonban patologikussá válik amikor nem a megélt helyzetnek megfelelő mértékű vagy alaptalan, és olyan erős, hogy megbénít. Ezekben az esetekben a hivatalos orvostudomány szorongási zavarról beszél és ezzel fogunk foglalkozni ebben a rovatban. A szorongási zavar a későbbiekben különféle betegségekbe torkolhat. Észrevettük, hogy egy beteg, akit szorongási zavarral diagnosztizáltak, lebénul és megbélyegződik magától a stressztől. Mi inkább azt gondoljuk, hogy az a személy az életének egy adott pillanatában egy akadályt él meg, és az egy lehetőség lehet számára, ha segítve van és ha akarja, hogy pozitívan átalakuljon, hogy kilábalhasson a nehézségből, hogy jobban éljen, mint amikor belekerült.

Most szeretnénk a mélységeibe tekinteni, a szellemről, lélekről, testről és imáról beszélve, kiindulva az orvosi és az új népi tapasztalásainkból. Ha valóban hiszünk benne, hogy az ember szellemből, lélekből és testből áll és valóban hiszünk abban, hogy a gyógyulás a szellemből indul, az orvosnak is ily módon kell dolgoznia, fel kell fedeznie, hogy melyek azok az akadályok, amik nem teszik lehetővé egy személy lelke számára, hogy fogadja mindazt, ami a Szellemből jön, ami nem engedi meg az Úr életének az áramlását. Kiemeljük annak a jelentőségét, hogy az orvos mindezt a világegyetemre kiterjedő közösségben, a föld népével és az új nép új papjával közösségben vigye előre.

Most megpróbáljuk összefoglalni, hogy mi a szellem, a lélek és a test, és a dinamika, mely ezek között fennáll, hogy világos lehessen. A témát elmélyíthetitek a „A Nagy Fénysorompón túl” c. könyv 13. fejezetében és a „Újraírni a történelmet – Az Isten Gondolatában” c. könyv 2. fejezetében.

Szellem – lélek – test

Elképzelhetünk három tárolóeszközt, melyek egymásban vannak, mint az orosz babák: legbelül a szellem van, középen a lélek és kívül a test.

Szellem

A szellem egy személy életközpontja, mert a szellemben a Szentlélek beszél, az ember szelleme találkozik a Szentlélekkel, lehetővé teszi számunkra, hogy megismerjük az Urat, hogy szeressük és mélyen megismerjük a gondolatát. Amikor a szellemünk találkozik a Szentlélekkel, valóban találkozunk Isten gondolatával. A szellemben ott van az Istennel való hasonlatosság és ez egyre inkább növekszik, a személy szentsége növekedésének függvényében, vagy eltűnhet, ha valaki visszautasítja Istent. A szellem közvetít mindent a léleknek, amit az fogad.

Lélek

A léleknek három fő része van: az emlékezet, az intellektus és az akarat. A lélek emlékezetébe bele van pecsételve a fogantatás pillanatától kezdve Isten képmása, bele van pecsételve a személy identitása és küldetése. A lélekben megmaradnak a jó és a rossz emlékek és a sérülések is, mint ahogy az a szorongás esetében is megtörténik. A lélek fogadja mindazt, ami a szellemből érkezik és továbbítja a testnek, fogadja azt is, ami a test felől érkezik és továbbítja a szellemnek.

Test

A test a külső, kézzelfogható részünk. Kifejezi mindazt, amit a lélektől és korábban a szellemtől fogadott. Fogadja mindazt, ami kívülről érkezik és továbbítja a léleknek.

Most próbáljuk meg megérteni a szellem – lélek – és test közötti dinamikát. Minél inkább egységben van a szellemünk a Szentlélekkel, és a lélek nyitott annak a cselekedetére, annál inkább felébred a lélekben Isten képmása, megvilágítva az identitást és a küldetést. A tiszta lélek az intellektusán keresztül tiszta impulzusokat küld az agynak és a test következményképpen jó tettekkel cselekszik. Ha az ember visszautasítja Istent, a szellem elzárkózik a lélek előtt, amely kidolgozza a saját gondolatát, mely többé nincs Istenben. Ha elzárkózik a Szentlélektől, akkor más szellemekre nyitott (pl. divat szellem stb.)

A fordított folyamat is megvalósul: mindazt, amit a test fogad, lát, megérint, hall, továbbítja a léleknek. A lélek az akaraton és az intellektuson keresztül megszűri a külső ingereket, melyek a lélek memóriájához érkeznek, és jó és rossz emlékekként tárolódnak. Itt, ha a szellem kommunikációs csatornái nyitva vannak, akkor a Szentlélek cselekedhet, fogadhatja a jót, a szentháromságos örvénybe merítve, vagy eltaszíthatja, vagy megsemmisítheti a rosszat. Tehát a jó megerősödik és a rossz elég. Következésképpen, ha a szellem kommunikációs csatornái nyitva vannak, akkor mindazt, amit a lélekbe lerakódik, eláraszthatja a Szentlélek szeretete és a lélek és a test gyógyulása is bekövetkezhet. A lélek képes megbocsátani és felülkerekedni a megpróbáltatáson.

(Pap) Az élő kapcsolat az Úrral és az életfelajánlás Mária Szeplőtelen Szívén keresztül azok a csatornák, melyek megnyitják a szellemünket a Szentlélekre. Így a szentségek is; az Eucharisztia egy nagyon erős eszköz, egy táplálék a lélek számára, mely képes megnyílni és hagyni behatolni a Szentlélek cselekedetét.

Két fontos pillanat a lélek élete számára

Fogantatás

Fontos, hogy szeretetbéli cselekedet során történjen meg, hogy ott legyen a pár felajánlása és áldása a gyermek számára. A megfogant lelkének már minden képessége megvan, Isten és a Jézus iránti választás előtt találja magát, hogy a keresztig kövesse és feltámadjon vele, vagy hogy Lucifert válassza, aki egy hazugsággal, áltatással és fenyegetésekkel teli életet helyez kilátásba. Ennek az elmélyítéséhez az „A Nagy Fénysorompón túl” c. könyv 13. fejezetét javasoljuk. Itt csak emlékeztetni szeretnék, hogy egy fogantatáskori igen lehetővé teszi a léleknek, hogy fogadja a Szentlelket és annak felkenését; az embernek így könnyebb lesz az élet során Jézus Krisztust követni és felülkerekedni minden megpróbáltatáson. Egy nem vagy egy gyenge igen gyengévé, ijedőssé teszi a lelket, mely belső blokkokat és betegségeket prezentál. Az élet során a lélek mindig szabadon megváltoztathatja a kezdeti választását. A nép imája és felajánlása egy pozitív evolúció felé segítik a lelket, de nem helyettesítik őt.

Terhesség

(Orv.) Egy sok zavarral teli terhesség a jele annak, hogy valami nincs rendben. A nő a terhesség során – sokkal inkább, mint bármi egyébben – annak mutatkozik meg, ami. Hozok egy példát: a terhesség első három hónapjában normális a hányinger, az anya és a gyermek közötti hormonális adaptálódás miatt, azonban nem normális kilenc hónapon keresztül. Ebben az esetben arra kell gondolni, hogy van egy blokk az anya és a gyermek közötti kapcsolatban vagy egy nagy szenvedés az anyában. Fontos tehát, hogy az anya, akiben nagy sérülések és félelmek vannak, segítve legyen azoknak azonosításában és kifejezésében. A szülés egy ajándék, életet adni, ha az anya blokkolt, akkor hogyan fog szülni és szoptatni, és hogyan lesz egy egészséges fizikai kapcsolata a gyermekkel?

Nagyon fontos a fizikai kapcsolat az újszülött gyermekkel. Ez az aspektus alul van értékelve a kultúránkban. Egy gyermeknek, mely kilenc hónapon keresztül a méhben volt szüksége van továbbra is közel érezni magához az anyát.

Egyes segítéségek a lélek számára

SEGÍTSÉGEK, melyek lehetővé teszik a lélek számára, hogy kevésbé legyen sérült és következésképpen segítsen a testnek is jobban lenni.

Meghallgatni másokat

Ahogy azt már a korábbi részben is mondtuk, fontos meghallgatni önmagunkat és megtanítani a gyermeknek az érzelmek meghallgatását, megnevezni, irányítani és megtanulni felajánlani azt az Úrnak. Ezzel ellentétben erőltetni magunkat, hogy megszüntessük őket, hogy elrejtsük őket, azok gyakran zavarok formájában nyilvánulnak meg.

Figyelem! Néha nem akarjuk meghallgatni mások érzelmeit, mert nem tudjuk és nem akarjuk meghallgatni a sajátjainkat. Nem vagyunk képesek egy nehézségünkre tekinteni a másikban és segíteni a másikat annak felülmúlásában.

Így történik a szellemben is: Isten szeretné, hogy kifejezzük magunkat, hogy hagyjuk, hogy mindaz, ami bennünk van megmutatkozzon, és miután megnyugodtunk, meghallgathatjuk Isten hangját. Ezzel a magatartással kéne lennünk mind mások irányába. Nem megoldásokat kell adni, hanem meghallgatni a másikat, a kitörésben is, imádkozva és Istennek felajánlva.

Nagyon kevés hallgatás van ezen a világon, vannak olyan személyek, akik nagyon nagy szenvedéseket élnek meg és nem képesek közölni azokat. Nagyon kevés a hallgatás, mert a másik hallgatása sokszor szenvedést ébreszt bennünk, és könnyebb félretenni a problémát és falakat emelni. A hallgatás már önmagában terápiás lenne mindkét fél számára, annak, akit meghallgatnak és annak, aki meghallgatja a másikat. Ebben már mindannyian orvosok vagyunk. Készségesen meghallgatjuk a tőlünk távol lévő személyeket, míg a hozzánk közelállókat nehezünkre esik. Teréz Anya azt mondta, hogy úgy hallgassuk a másikat, mintha abban a pillanatban az egyetlen létező személy lenne a világon. Meghallgatni a másikat és akként elfogadni, ami, amit megél, meghallgatni a Szentlelket benne, megáldani. Itt megérthetjük egy magcsoport fontosságát, ahol a személyek meghallgatják egymást, elfogadják egymást, felajánlják magukat egymásért, ahol elősegítve érzik magukat és árad Isten élete, mely átalakít.

Meghallgatni Istent

Létfontosságú mindenki számára, hogy nap mint nap hallgassuk az Urat éppen azért, hogy egy élő kapcsolatot építsünk ki Istennel, leereszkedve a szellemünk mélyébe, hogy találkozzunk azzal, amit az Úr belénk szeretne helyezni. Isten Igéjének hallgatása, a Szentlélektől megvilágítva és a csöndben elmélkedve, nagyon fontos segítségek számunkra, melyek táplálnak minket.

Kapcsolat a természettel és a teremtéssel

A kapcsolat a természettel segíthet minket a szorongási pillanatok felülmúlásában. Egy zöld rétet vagy egy hegyláncot nézni egy pozitív impulzust küld a lélek számára és így, a szemeinken keresztül közvetlenül közölhetjük a lelkünkkel, segítve azt megnyílni.

Harmonikus családi helyzet

Egy harmonikus és egészséges közeg akkor teremtődik a gyermekek számára, amikor a pár megéli a bizalmat és a felajánlást Istennek, amikor a gyermek úgy növekszik, hogy ezt elnyeli a szülőktől, amikor érzi magán a bizalmat, melyet az apa és az anya megadnak neki, amikor elfogadásra kerül az Istenben való eredetiségében és nem kerül rákényszerítésre egy személyiség, melyet a szülők képzeltek el számára.

Klinikai esetek

Nagyon sok valóban sérült ember van ebben a társadalomban, amelyben élünk. Vizsgáljuk meg most az eseteket. Adtunk egy beszédes kifejezést minden beteg  típus számára, aki szorongási zavarokkal mutatkozott.

A: Álmatlanságra, szorongásra, idegességre és aggodalomra panaszkodik. Azt mondja: „Túl sok teendőm van”.

Mi rejtőzik e szavak mögött?

1. Keresek mindig valami teendőt, mert nem vagyok képes egyedül lenni csak magammal és az Úrral, tehát folyamatosan keresnem kell valamit tenni, vagy hallgatni (például: bekapcsolt tévé, zene, vásárlás stb…?) Nem vagyok képes vagy nem akarom hallgatni a csöndet, mely minden hang hiánya, Istené kivételével? Egyik helyről a másikra futni, sosem megállni nem egy jó jel. Szükséges találni egy egyensúlyt az aktív és a szemlélő rész között. A társadalom most ebbe az őrületbe hajt minket.
2. Keresek mindig valami teendőt, mert nem egy nekem megfelelő életet folytatok, nem ismerem magam mélyen, nem vagyok képes olyan döntéseket hozni, melyek figyelembe veszik az eredetiségemet és a korlátaimat, erőmön túli feladatokat veszek magamra?

B: Mindig mérges, fáradt, álmatlansággal. Azt mondja: „Tökéletes kell legyek”.

Mi rejtőzik e szavak mögött?

Nem fogadom el a korlátaimat, nem fogadom el, hogy a gyengeségben vagyok erős, nem fogadom el, hogy annak mutatkozzak az Úr előtt, aki valóban vagyok. Valószínűleg kicsi korom óta mindig sulykolták belém, hogy tökéletes kell legyek.

C: Folyamatosan a problémái körül forog. Azt mondja: „Ha belegondolok elakadok”, „Ha ezt a hibát vétettem akkor… és akkor azt akarod mondani, hogy én… akkor kellett volna… akkor nem vagyok eléggé felajánlva … és akkor … és akkor… és akkor”.

Mi rejtőzik e szavak mögött?

Valószínűleg magamra koncentrálok és az életem nincs átadva Istennek.

D: Fél elmenni otthonról, teljes mértékben leblokkol, mindent irányítani akar, nem hárít semmit sem másra, mindig fáj a nyaka. Azt mondja: „Mindig minden jól megy”.

Mi rejtőzik e szavak mögött?

Itt két jelenet nyílik meg: van, aki azt mondja: „mindig minden rosszul megy” és van, aki azt: „mindig minden jól megy”. Az első sosem fog lebetegedni, de megbetegíti azokat, akik körülötte vannak, szinte semmi baja sincs, de folyamatosan panaszkodik, amint megold egy problémát megy keresni egy másikat. A második az valóban megfullad a problémákban, de azt mondja, hogy mindig minden jól megy.

(Pap) Mi itt arról beszélünk, aki valóban átadta az életét az Úrnak és bármi is történjen vele, az mindig jóként van értékelve Istenben, megélve a békét és az örömöt, mégha vannak is emberi gyenge pillanatok. Ha azonban azt mondom, hogy minden rendbe van és közben sok zavart mutatok, akkor egy olyan személy vagyok, aki elrejt, akinek nincs meg a bátorsága meghallgatni, üdvözölni és kifejezni mindazt, ami negatívként jön felszínre. Talán mert arra lett tanítva, hogy elrejtse, esetleg egy hamis mosoly alatt is. Mindannyiunkon múlik, hogy tisztán lássuk, vajon a harag vagy a negatív érzés a kitörés szórványos pillanata-e – ami emberi – az Istennek felajánlott békés élet útján, vagy egy folyamatos, elmaszkírozott belső forrongás. Ebben az esetben zavarokkal fog megmutatkozni.

E: Nem képes szembenézni az egyetemi vizsgákkal, a professzor előtt nem képes beszélni és azt mondja: „Mindig el lettem ítélve, kicsi korom óta.”

Miért?

Ha ebben az ítéletben valóban sérülve érzem magam, akkor aztán nehezemre esik megnyílni kifelé. Itt az iskolának kéne azt mondani „én vétkem”. Valójában azt kéne célként kitűznie, hogy elkísérjen minden gyermeket oda, ahová el tud érkezni, gyakran azonban pont az ellenkezőjét teszi: mindenkinek el kell érkeznie egy bizonyos szintig és aki nem éri el, az negatív ítéletre kerül. Ugyanez történhet a családban is.

F: Megfojtva érzi magát és azt mondja: „Nem vagyok rá képes, sosem leszek rá képes, nem lesz elég pénzem, éhen fogok halni stb.… „és „az életben túl sok fájdalmat éltem át.”

Miért?

Itt attól függ, hogy mennyire tudok felajánlani, átadni az Úrnak, bízni benne. Megfigyelendő, hogy egyes személyek, akik hatalmas sérüléseket éltek át, nyugodtak és haladnak előre, míg másokban, látszólag egyszerű, banális problémák miatt szorongás és depresszió alakul ki.

G: Folyamatosan aggódik mindazért, ami másokkal történhet. Azt mondja: „Félek, hogy történik valami a fiammal; aggódom a férjem miatt.”

Miért?

Valószínűleg megélte azt, amit a hivatalos orvoslás poszttraumás szorongásnak hív, azaz egy zavar, mely egy traumatikus esemény után jelentkezik, például egy autóbaleset után.

Miért történik?

Mélyen megvizsgálva ezeket az eseteket láthatjuk, hogy van egy közös jelző minden zavar helyzetben: az élet teljes bizalommal Istennek való átadásának nem akarása. Ez nem teszi lehetővé a Szentléleknek, hogy teljes mértékben cselekedjen a lelkekben, melyek így csapdába esettek és zárkózottak.

Egy másik ok, amely egy, a zavarokra való hajlamot tud teremteni, azok a családi gyökerek. Az ember ugyanis nemcsak egy szomatikus genetikai állománnyal rendelkezik, hanem egy spirituális genetikai állománnyal is. A fogantatás pillanatától kezdve tehát hordozzuk magunkban a jó és a rossz emlékét a minket megelőző nemzedékekből, melyek befolyásolják az életünket és a választásainkat és hatással vannak a testünkre is, minthogy ugyanazon a családon belül ugya azok a betegségek nyilvánulhatnak meg.

Hogyan kezeljük a szorongási zavarokat?

Ne vegyünk magunkhoz azonnal gyógyszereket. Ezek a gyógyszerek ugyanis nem engedik meg a léleknek, hogy közölje és feldolgozza a szenvedéseket, hanem blokkolják a helyzeteket, melyek majd más módon fognak megnyilvánulni.

Eltávolítani esetleges külső okokat, melyek nem teszik lehetővé, hogy egy egészséges életet és ritmust éljünk.

Próbáljuk meg felfedezni, egy harmadik személy segítségével is korlátokat és a sérüléseket, melyek blokkolják a lelket.

Lépjünk élő és lelkiismeretes kapcsolatba az Úrral. Ebből a kapcsolatból felfedezzük, hogy Isten úgy szeret minket, ahogy vagyunk, a korlátainkkal, a betegségeinkkel, és számára fontosak vagyunk. Ez a kapcsolat tesz róla, hogy viszonozzuk az Úr Szeretetét és bizalmat alakítsunk ki irányába és a ráhagyatkozás vágyát. Megértjük azt is, hogy Isten boldogokként és feltámadottakként szeretne minket, az ő gyermekeiként, megtanulunk megbocsátani magunknak és a többieknek és megnyitjuk az utat önmagunk valódi megismerése felé. Mindannak hála, ami ebből az Úrral való kapcsolatból származik, szabadon át tudjuk adni neki a zavarainkat, felajánlani őket magunkért és mindazokért, akik ugyanebben a helyzetben vannak. Ugyanis, amikor egy betegség felajánlásra kerül az Úrnak, akkor sok lélek számára megnyitja az utat, akik ugyanezeket a nehézségeket élik át. Ennek hála megnyitjuk a lelkünket a Szentlélek cselekedetére, mely megérinti szeretetével a lélek emlékezetét és meggyógyít minket, mert a valódi, az Úr által előre látott gyógyulás a szellemből indul és feltámadás. Isten kezeibe helyezve, ez a zavar nemcsak, hogy nem akadályoz meg, hanem képes átalakítani minket és a minket körülvevő valóságot. Így Szent Pál szavai konkréttá válnak „mert amikor gyönge vagyok, akkor vagyok erős.”[1]

(Orv.) Tapasztalásainkban vannak esetek, fiataloké is, akiknél egy gyógyíthatatlan betegség lett diagnosztizálva, akik miután megértették, hogy az Úrnak felajánlva sok léleknek tudnak segíteni, átalakult, feltámadt módon élik meg a betegségüket, örömmel üdvözölve a papi küldetésüket.

Láttuk gyermekek esetét is, akik rendkívüli gyorsasággal és természetességgel fogadták a zavarukat, nem csak szavakban, hanem konkrétan megélve és felajánlva őket. Gyakran a családtagoknak esik nehezükre elfogadni a gyermekek betegségét.

Ezek a lépések, amelyekről beszéltünk nem tudnak megvalósulni, ha egy lélek teljes mértékben blokkolt, mert lezárta a szellemmel való kommunikációját. Ebben az esetben szükséges stratégiákat alkalmazni, hogy bizalmat szerezzen. Például, ha egy személy nem képes többé felszállni a vonatra, akkor nógatni kell, hogy megtegye. Ezzel újra bizalmat nyer, mégha kicsi gesztusokban is, ablakot nyit a lelkében a szellemmel való kommunikációra.

Néha szükséges egy pszichoterapeuta beavatkozása, akit körültekintéssel kell kiválasztani.

Vannak esetek, melyek során szükséges gyógyszereket használni, melyek lehetnek allopátiás gyógyszerek – kémiai vagy természetes, avagy homeopátiás gyógyszerek. Szükséges figyelemmel kiválasztani őket, észben tartva, hogy nem ugyanúgy hatnak a gyógyszerek a személyekre, és hogy a gyógyszer hatása változik minden egyén állapotától függően. Röviden megerősíthetnénk, hogy a pszichotróp szerek legyengítik a személyt, de az azonnali megkönnyebbülés érzését keltik. A természetes termék kevésbé erőszakos, a homeopátiás gyógyszer az energiaszinten hat, de mindkét esetben igaz, hogy egyrészt nem módosítják a beteg természetét, másrészt egy nagyobb közreműködést követelnek meg a gyógyulás vágyában.

Rokonok és személyek, akik elkísérik a beteget

Jó:

• Elmerülni az imában, amint diagnosztizálásra kerül a betegség, fényt kérni a megfelelő orvosok és egészségügyi dolgozók megtalálása érdekében.
• Elkísérni a beteget, aki szorongási zavarban szenved, minthogy a beteg kezdetben nem képes egyedül a kezébe venni a helyzetet. Átalakítani a tehetetlenség érzését, mely a beteg szenvedését látva születik, egy Istennek való felajánlásba, átölelve a keresztet vele együtt és a végletekig megélve a saját papságunkat.
• Megáldani mindig a beteget, észben tartva a rendkívüli eszközök és az egyetemes közösség segítségét.
• Beszélni a beteg szelleméhez a Szentlelken keresztül az imában.
• Egy egészséges egyensúllyal rendelkezni a beteggel, egy olyan kapcsolatot kiépítve, melyben egyrészről tisztelve, meghallgatva és elfogadva van, másrészről tudni kell közbeavatkozni a megfelelő pillanatban, hogy a beteg ösztönözve legyen.
• Megérteni, hogy a beteg másképpen reagál azokhoz képest, akik nem mutatják ezeket a zavarokat. Gyakran a reakciói érthetetlenek a családtagok számára, megijeszti őket, bűntudatot kelt bennük, míg a beteg számára egyszerűen csak kiborulási pillanatok, melyek miután felülmúlásra kerülnek nem hagynak nyomot.
• Tudatában lenni, hogy a beteg is, ahogy mindannyian, felelős a saját életéért.
• Figyelembe venni, hogy megadhatunk minden szükséges segítséget a betegnek, de végül a gyógyulás rajta múlik. Semmilyen gyógyszer, semmilyen orvos, semmilyen pszichotróp szer nem tudja meggyógyítani a beteget, ha az nem veszi a kezébe az életet és a gyógyulni akarást.

[1] 2Kor 12, 7-10