Részlet a „Medjugorje – A Szűzanya él, Beszélgetések Tomislav Vlašić Atyával c. könyvből”

Luci dell’Esodo kiadó

1. fejezet – ISTEN ÉRINTÉSE A SZŰZANYÁN KERESZTÜL

Egy élő és hősies hit

 

Azzal kezdeném, hogy nagyon hálás vagyok a bijakovićii hat látnoknak, a medjugorjei plébániáról: Vickának, Mirjananak, Marijanak, Ivankának, Ivannak és Jakovnak, mert üdvözölték a Béke Királynője jelenéseinek nagy ajándékát. Ugyanúgy hálás vagyok a ferences szerzetestársaimnak és az apácáknak, akik értékes szolgálatot végeztek a plébánián. Hálát adok Istennek a plébánia hívőiért és a sok zarándokért, akik üdvözölték és megélték Szentséges Szűz Mária rendkívüli hívását az autentikus hitbéli életre. Továbbítva az egész emberiségnek Mária hívását az Istenhez való megtérésre, az ő hangjává váltak, melyet huszonhét éve hallat…

… Az, amit a Szűzanyán keresztül Medjugorjeban kaptam, egy vitathatatlan valóság az életem számára…

Meghatottan emlékszem vissza arra, hogy amint elkezdődtek Szentséges Szűz Mária jelenései, Medugorjeban elkezdett kialakulni egy nép, aki üdvözölte a kegyelmeket és próbálta gyümölcsöztetni őket. Megfelelő belátás után, és miután a Kisebb Testvérek Rendje tartományi miniszterétől megkaptam a feladatot a papi szolgálat elvégzésére a medjugorjei plébánián, beilleszkedtem abba a népbe. Teljes szívemmel Istent és a Szűzanyát akartam szolgálni. Támogatva és kísérve voltam a szerzetesek, az apácák és a plébániájához tartozó hívők erős hite és odaadása által. Hozzájuk minden nap hozzáadódott a mindenfelől érkező hívők egyre növekvő száma. A népnek élő és hősies hite volt.

Eme nép körében, mely a Szűzanyát követte, Isten egyes személyekben sajátos ajándékokat ébresztett fel, akikkel konfrontálodtam és akiket igyekeztem segíteni. Nagyon hálás vagyok Jelena Vasiljnak és Marijana Vasiljnak, akik üdvözölték ezeket az ajándékokat és Isten szolgálatába helyezték őket. Valóban nagyon szép szellemi élményeket éltem meg az imacsoportban, melyben mind a ketten részt vettek.

A nép egyszerű és ugyanakkor rendkívüli volt, egy tiszta tükör, melyben tükröződött Isten jósága, mely továbbítódott mindazoknak, akik Medjugorjéba érkeztek. Ebben a keretben megérthetjük a Szűzanyának a látnokokhoz intézett szavait: „Szeretnék a plébánia hívőinek arcán megjelenni a zarándokoknak”. Kit ne érintenének meg a plébánia sok hívőjének szavai, akik ezt mondták: „Isten vegye az egészségemet és adja neked”? Oly sok jót kaptam az emberektől! Ezt hozom tanúságtételként Isten és a Szűzanya, a hívők lelkeiben való élő jelenlétéről.

Minél inkább haladt előre az idő, annál többször találkoztam olyan személyekkel, akik hitbéli rendkívüli tapasztalatokat éltek meg, személyek, akiket Isten felkészített a terveire. Értük, és velük közösségben végeztem a szolgálatomat Istennek, az egész nép javára. A hitnek ezen rendkívüli élményei új horizontokat nyitottak meg bennem és ugyanakkor felébresztették a lelkemben azt, ami már el volt vetve. Így, egy egyre mélyebb hitbéli útba hatoltam be és az isteni terv szolgálatába helyeztem magam. Sokat tanultam ezeket az élményeket megfigyelve. Sok olyan személlyel maradtam közösségben, akik hasonló szellemi tapasztalásokat éltek meg. Az utat folytatva Isten egy egyre tágasabb panorámát mutatott meg nekem, és kérte tőlem, hogy ajánljam fel Neki az életemet és a papságomat a terve szolgálatában. Igent mondtam Istennek. Elkezdtem ezért a tervért dolgozni, a lehetőségeim szerint, de egy egyre égőbb szeretettel Isten és az Édesanyja irányába. Isten folytonosan megnyitotta előttem az utat és a horizontokat, és bátorított, hogy haladjak előre.

Ezen az úton nagy ösztönzést jelentettek, és jelentős hatással voltak rám azok a személyek, akik Isten felé haladtak Máriát követve, hagyva magukat Mária által vezetni Isten felé. Lehetetlen számomra elfelejteni azokat a férfiakat és nőket, akik Medjugorjéba jöttek, őszintén keresve az Urat. Ezek a személyek egy új betekintést és egy új teret nyitottak meg a lelkemben, melyben könnyedén fel tudtam ismerni a szellemi növekedésüket és Isten kézzelfogható vezetését.

Egy erős, és jelentős élmény azonban közvetlenül a Medjugorje-i jelenések kezdete előtt következett be. Ez az élmény a Tardif Atyával és Briege nővérrel való találkozás volt. 1982. május elején[3] Rómában voltam egy horvátokból és szlovénokból álló csoporttal, akik a Katolikusok Karizmatikus Mozgalmának Nemzetközi Kongresszusán vettek részt. Azon napok során a Kongresszuson több alkalom is volt, amikor a különféle csoportoknak megvolt a lehetőségük találkozni a vezetőkkel és az animátorokkal, hogy imádkozzanak és beszéljenek velük. Nekünk megvolt a lehetőségünk, hogy meghallgassuk az imént megnevezett kísérők tanúságtételét és imádkozzunk velük.

Amikor először találkoztunk Tardif Atyával, a tanúságtételén túl a személyek szerették volna, hogy imádkozzon értük és mindenki imákat kért egyes szükségletekért vagy szándékokért. Én szükségét éreztem, hogy a helyi Egyházért imádkozzam (konkrétan a Hercegovinában megélt helyzetre gondoltam), és ezt mondtam neki: „Imádkozz az Egyházamért”. Egy rövid ima után ő egyszerűen így válaszolt Jézus nevében: „Ne félj! Íme, elküldöm hozzád az Édesanyámat”.

A következő napon is, a nővérrel való találkozás során is folytatódtak az imák. Én azonban semmilyen szándékot nem nyilvánítottam meg. Ő imádkozott értem és egy magasban elhelyezett széken ülve látott engem, melyből egy bőséges folyó áradt minden irányba. Ez 1982. május elején történt és figyelemreméltó, hogy június 24-én a Szűzanya megjelent a Podbrdon, a Bijakovići község felett. Akkor, amikor Briege[4] nővér értem imádkozott, nem gondoltam semmi konkrétra, de később, a jelenések kezdete után és egyre inkább, miután szolgálatra érkeztem a medjugorjei plébániára augusztusban, ezek a dolgok még világosabbá váltak, különösen azért, mert a karizmatikus Megújulási csoportokban beszéltek róla, beszéltek egyes próféciákról, melyek megvalósultak.

[1] Egészen a tiéd

[2] „A lelkiismeret szabadsága? Többet számít, mint a Pápa”

Egy könyvben, melyben Ratzinger írásai vannak a vallás szerepéről: „A pápa nem kényszerítheti a katolikusokra azokat az előírásokat, amelyeket akar, ez eltorzítaná a pápaság értelmét”

https://www.ilgiornale.it/news/libert-coscienza-conta-pi-pontefice.html

[3] Emiliano Tardif Atya M.S.C. (1928-1999) az egész világon ismert és tisztelt, kanadai származású pap, sok évig a Rinnovamento dello Spirito (Szellemi megújulás) Karizmatikus mozgalom tagja volt.

Bridge McKenna nővér O.S.C., Szent Klára rendjének vallásos tagja, Ír eredetű. Amerikában él Kevin Scallon pappal együttműködésben, az egész világon szolgálatba helyezi a művét a papok visszavonulása és számos spirituális összejövetel során

[4]

Részlet Saverio Gaeta: Briege McKenna és P. Tardif c. könyvéből: Emiliano Tardif atya, aki mindenekelőtt a gyógyító prófécia karizmájáról ismert, megkapta a kérést, hogy imádkozzon plébániájáért és Jugoszláviáért Tomislav Vlasic ferencestől, aki később részt vett a medjugorjei eseményekben. Tardif atya úgy beszélve, mintha az Úr nevében szólna így szólt: „Ne félj, elküldöm hozzád anyámat”.

Ugyanebből az alkalomból Briege McKenna nővér, a különleges misztikus ajándékokkal megajándékozott vallásos belső látomást kapott, amelyet a következőképpen írt le: „Egy fehér templomban, amelyet két harangtorony szegélyezett, Tomislav atya ült a főcelebráns székében és élő vízfolyók ömlöttek az oltárból. Sok fiatal haladt előre, és kezével csészét formálva mohón itta azt a vizet. Miután így oltották szomjúságukat, hazaindultak, és visszatértek barátaikkal, akik úgyanúgy az élővíz forrásához közeledtek, hogy igyanak.”

…Néhány évvel később a Szent Jakab plébánia elé érve azonnal felismerte a templomot, melyet korábban „látott” …

lásd még J G. Spaziante, Nyitott ég, Mimep-Docete 1985, 38. o.

lásd még E. Maillard, „Medjugorje elrejtette gyermeke”, Shalom 2006, 168.o.