Előző rész: Érés és cselekedet

Rendkívüli élmények a hitben

Medjugorjéban végezve a szolgálatomat, az Egyház különféle spirituális mozgalmaihoz tartozó személyével találkoztam. Ezt követően az összejöveteleken, a személyes találkozóimon az évek során, a személyek megbíztak bennem és rám bízták az élményeiket. Isten megérintette és fogadta a lelkeket az eredetiségükben mindazzal, amit magukban hordoztak. Kegyelmeket kaptak rendkívüli tényeken, látomásokon, álmokon keresztül, egy belső hangon keresztül, mely képezte őket és más, hasonló dolgokon keresztül. Egy részüket, állításuk szerint, a Szűzanya tanította, másokat Jézus, Szent Mihály vagy valamelyik szent. Különösen azok az emberek érintettek meg, akikben a Szentháromság Egy Isten nyilvánult meg; bennük világosan megérthettem a cselekvésüket, mert a lelkeikben az apostolok kinyilatkoztatása áradt, melyet az Egyház közvetít.

A jelenések első éveiben Medjugorje felé vették az irányt egyes, nem keresztény szellemi mozgalmakhoz tartozó emberek is, akiket vonzott a kegyelem ereje, melyet ők energiaként határoznak meg. Ők meghatározott, rendkívüli élményeket éltek meg, melyek látszólag hasonlónak tűnhettek ahhoz, ami a keresztény mozgalmakban van megélve. Mindazonáltal, egy részletesebb megfigyelés útján világosan megmutatkozott Krisztus Szellemének és a keresztény kinyilatkoztatásoknak a hiánya. Ezeknek a személyeknek a jelenléte és az ő belső zavaruk a Szűzanya jelenéseinek beárnyékolására és az egyszerű emberek félrevezetésére irányult, akiket egy, a Szentháromság Egy Istenbe vetett egyszerű hit vezérel.

Tanúja voltam továbbá annak is, hogy az első években sátánista szekták csoportjához tartozó személyek is érkeztek Medjugorjéba, azzal a szándékkal, hogy a látnokok és a jelenések helye felé irányuló nép ellen cselekedjenek. Ezt Slavko Barbarić Atya is megerősítette számomra, aki elmesélt nekem egyes tapasztalatokat, melyeket az ilyen típusú személyekkel élt meg. Ismét világos volt a Sátán szándéka, hogy hiteltelenné tegye Isten munkáját.

Mindenekelőtt imádkoztam Istenhez, hogy megkapjam a bölcsességét. Igazoltam a jelenségeket és tanácsot kértem. Tudakoltam és megszereztem a szükséges információkat ezekről a témákról, hogy álláspontot foglalhassak. Egy példa a híres Hans Urs Von Balthasar teológussal való találkozásom volt. 1983 tavasza volt. Basileában találkoztam vele. Nemcsak egy teológusnak, hanem egy hívő, szellemileg érett és a Misztériumra nyitott embernek tartottam. A rövid beszélgetésünk során továbbított nekem egyes irányvonalakat, melyeket többé nem felejtettem el.

Jól emlékszem, hogy megkérdeztem a véleményét a Medjugorjéi jelenésekről. Azt kérdezte, hogy hogy-hogy éppen hozzá fordultam és egyébként kijelentette, hogy Medjugorjéban nehezebb nem látni a Szűzanyát, mint látni. De hozzá tette, hogy ehhez szükséges levetkőzni minden elvárást, érdeket és előítéletet. Azt mondta, hogy nem létezik a Földön egy olyan hely, amely megérdemli ezt a kegyelmet, mert mindenütt találunk elvárásokat, vitákat. Vagyis szükséges alázatos és őszinte szívvel üdvözölni a Szűzanyát.

Aztán megkérdeztem a véleményét az Áldott Szűz jelenéseiről. Azt válaszolta, hogy a XX. században szinte az összes Pápa a tanításának középpontjába helyezte a Szűzanyát. Meg volt győződve arról, hogy hamarosan belépünk az új évszázadba, ahol a Szűzanya úgy fog ragyogni, mint egy különleges fénnyel felruházott csillag, messze minden szent felett.

Megkérdeztem, hogy mit tegyünk a látnokok védelme érdekében. Akkor azt mondta nekem, hogy a látnokok átadási tere korlátozott. Az újságírok, a tudósok, a nép a kérdéseivel könnyedén ki tudja vonni a látnokokat abból a térből, és elvárják, hogy a látnokok mindent tudjanak. Így összezavarják és tévedésbe vezetik őket. Ezzel szemben üdvözölni kéne a látnokok által hordozott üzenetet, elmélkedni róla és imádkozni Isten fényének üdvözléséért.

Megkérdeztem aztán hogy mit gondol a titkokról, melyekről a Medjugorjéi hat látnok beszél, és hogy hogyan kéne viselkednünk az olyan tények előtt, melyek objektíven felülmúlnak minket. Von Balthasar azt mondta nekem, hogy a végtelenség témái sosem lehetnek emberi sémákba bezárva. A végtelenség terei szükségesek a hitben való haladáshoz, hogy elérjük az életét annak, aki végtelen. És amikor végül megkérdeztem, hogy mi egyebet tanácsol nekem a jelenésekkel kapcsolatban, azt javasolta, hogy találjak egy jó máriás teológust. Véleménye szerint egy olyan személyről lenne szó, aki kész a teológiai-skolasztikus terminológia feladására, hogy elmerüljön a Misztériumban. Emlékszem, hogy René Laurentint nevezte meg nekem.

Még ma is hálás vagyok Von Balthasar ezen szavaiért, melyeket kincsként őrzök. 1983 őszén találkoztam René Laurentinnal, aki szívesen elfogadta a hívást, hogy meglátogassa Medjugorjét és tanulmányozza a Szűzanya jelenéseit. Ezt követően sok szép és fontos könyvet írt ezzel kapcsolatban.

Jézus Krisztus papjaként mindig igyekeztem világosan viszonyulni az emberekhez, függetlenül attól, hogy megéltek-e rendkívüli élményeket vagy egy normális szellemi utat követtek. A kereszténységben az álláspont egyértelmű. Csak egy út van és ez Jézus Krisztus. János Evangéliumának 10. fejezetében Jézus Jó Pásztorként mutatkozik be és megerősíti: „Én vagyok az ajtó: aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, bejár és kijár, és legelőre talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen. Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért. A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a juhok nem tulajdonai, amikor látja, hogy jön a farkas, elhagyja a juhokat és elfut – a farkas pedig elragadja és szétszéleszti azokat –mert béres, és nem törődik a juhokkal.”[1]

Maga Jézus vezeti a lelkeket és biztosítja számukra, hogy be fogja vezetni őket a Szentlélek által, az Atyával való életbe: „az én juhaim hallgatnak szavamra; én ismerem őket, ők pedig követnek engem, és én örök életet adok nekik. Nem vesznek el soha, és senki sem ragadja el őket a kezemből. Amit Atyám nekem adott, az mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja ki az Atya kezéből. Én és az Atya egy vagyunk.’[2]

Jézus szavaiból következtethetünk, hogy a bárányok hallgatják a hangját, mert Ő ismeri őket és ők ismerik őt. Aki szellemileg kíséri az embereket, annak sosem szabad maga vagy mások felé irányítania őket, hanem Jézus Krisztus felé, míg megtanulják megismerni Őt és élő kapcsolatba lépnek vele. A szellemi kísérő szerepe az az, hogy segítse a személyeket belülről felébredni és egy érett és felelős kapcsolatot kibontakoztatni Jézussal. Egyébiránt ez az egész Egyház feladata.

[1] Jn 10, 9-14

[2] Jn 10, 27-30

 

Következő rész: