2. cikk

Mi az intelligencia?

 

Ezt mondja Szent Rafael arkangyal:

“Mindannyiótokban egy létfontosságú folyamat megy végbe, amely a Szentlélek cselekedetéből indul. Ő közli az ember szellemével a jó, a béke, a szeretet impulzusait, amelyek Isten tiszta gondolatának közvetlen kisugárzásai. Ezek az impulzusok a szellemen keresztül haladnak, elérik a lelket, amely közvetíti őket az agynak. Ez továbbítja a parancsokat és az impulzusokat a különféle szerveknek és így, a testen keresztül, a belül elindult folyamat az emberen kívülre ható gondolatok, szavak, gesztusok kidolgozását eredményezi. Ez a belső folyamat egyszerűen és természetesen zajlik azokban, akik Mária Szeplőtelen Szívén keresztül felajánlják az életüket Jézusnak.

Ha az ember a Szentlélek rendelkezésére bocsátja a szellemet, a lelket és a testet és őszintén és hűségesen együttműködik az isteni cselekedettel, akkor kifejezi a külvilág felé Isten ugyanazon cselekedetét, megnyilvánítva az életét és a nagyságát.

Ebben az együttműködésben teljes mértékben kifejeződik az emberi intelligencia, mely részt vesz az isteni intelligenciában, és amelyik növekszik és erősödik annak mértékében, amennyire az ember kész megnyílni Isten Szellemének jelenlétére és cselekedetére. A bennetek lévő Szentlélek cselekedetének való teljes alávetettség átalakítja a gondolatotokat, egyre hasonlóbbá téve azt Krisztuséhoz. Minél inkább egyesültök Krisztussal, annál inkább átalakul az életetek, felemelkedik, és megtisztul a korrupció minden formájától, mely összezavarja az intelligenciátokat és megakadályoz benneteket abban, hogy megismerjétek az igazságot. Az igazság nélkül nem lehettek szabadok.[1]

„Mindenekelőtt szükséges különbséget tenni az intelligencia – amelyről beszélünk – és a normális racionális folyamat között, mely minden emberben végig megy. Az intelligencia a kifejezés mély értelmében az emberi lény isten gyermekeként való részvétele az isteni, teremtő intelligenciában. Ez az intelligencia az ember szelleméből ered, ahol jelen van a Szentlélek, mely közli Krisztus gondolatát. Innen elindul a szellem – lélek – agy, tehát test, folyamata. Mindazonáltal, nem minden ember mutatkozik nyitottnak és készségesnek arra, hogy üdvözölje Isten jelenlétét magában és fogadja a gondolatát. Sokakban, különösen a Földön, a szellem olyannyira zárt Isten előtt, hogy Istennek arra kell szorítkoznia, hogy mindössze életben tartsa az embert, az isteni leheletével.

Az Isteni lehelet az élet alapvető eleme, mely jelen van a világegyetemben és minden teremtményben.[2] Az emberben, aki Isten képmására és hasonlatosságára van teremtve, ez hordozza magában a képességet, hogy feldolgozza a gondolatokat, a szavakat, a gesztusokat, melyek elengedhetetlenek a túléléshez és az élettel való szembenézéshez. Egy bizonyos „gondolat”, mely a túléléshez szükséges más teremtményekben is jelen van: ezt ösztönnek hívják.

A zárt és hitetlen embereknek Isten nem tudja közvetíteni a gondolatát. Csak egy racionális feldolgozás marad bennük, mely többé nem a szellemből, hanem a lélekből indul. Ami azt jelenti, hogy annak a lelke, aki nem hisz és visszautasítja Istent, a szellemtől függetlenné teszi magát, és elkezdi a saját, az istenitől elszakadt gondolatát kidolgozni.[3] Az agy a lélek gondolatát kapja meg és szavakká és tettekké alakítja azt. És minthogy vannak szerkezetileg erős lelkek; nem kevésszer a gondolatuk is erőteljes. A Föld sok tudósa, vallásos területen is, az emberek ezen csoportjához tartozik. Csodálatot váltanak ki a hozzájuk hasonlókban, akik intelligensnek tartják őket és irigylik őket, és mégis fáradozniuk és sokat kell tanulniuk ahhoz, hogy a valóság egy részének az ismeretéhez eljussanak. Sokan közülük a gondolat töredezettségét mutatják, amelyről beszéltünk[4]: egyes területeken szakértők, de semmit sem értenek más területeken. Egyesek labilitást mutatnak a személyiségükben és képtelenek megoldani a személyes problémáikat. El vannak szakadva az isteni gondolattól, tehát sokat ismernek, de nem teljes egészében, mely tudósokká teszi őket, de nem intelligensekké. A Biblia ezerféleképpen tanítja, hogy az intelligens ember az az, aki behatol Isten misztériumába; ez csak akkor következik be, amikor az ember üdvözli az isteni gondolatot és a szellemében érti meg.

Megáldalak, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

[1] Jn 8,32

[2] lásd „A Nagy Fénysorompón túl” c. könyv 5 fejezete

[3] Emlékeztetünk rá, hogy a léleknek három képessége van, melyek közül az egyik az intellektus, mely képes megérteni azt, amely az emberen belülről vagy kívülről érkezik, lásd „A Nagy Fénysorompón túl” c. könyv 13. fejezete

[4] 1, 2. fejezete ennek a könyvnek (nincs fordítva)