1. Cikk
Isten gyermekei és Lucifer gyermekei
Ez a GPT-Me, a Nagy Testvér, aki a helyes választ sugallja [1]cikk, bevezet minket a mesterséges intelligencia és a transzhumanizmus valóságába.
Szentséges Szűz Mária és Szent Rafael szavaira hagyunk benneteket, amelyek segítenek emlékeznünk arra, hogy Isten fiai és leányai vagyunk, az Ő képére és hasonlatosságára teremtve. Anyai tekintetében Szentséges Szűz Mária megmutatja nekünk a Földön zajló tragédiát: Lucifer megpróbálja újjáteremteni az embert a maga képére és hasonlatosságára; Szent Rafael arkangyalként és papként szól hozzánk és az emberben lakozó szellemről beszél, ahol az isteni Vendég lakozik.
Úgy gondoljuk, hogy ezek a szavak segíthetnek felemelni a fejünket, és felébreszteni Isten gyermeki identitásunkat, akik szeretve vannak és arra teremtve, hogy az Atya dicsőségében éljünk, mely Isten Országa, az Új Teremtés. Mit javasol Lucifer a világ szellemén keresztül? A metaverzumot, egy olyan sorsot, amely nagyon különbözik attól, amit Isten elképzelt gyermekei számára.
Szűzanya mondja:
“A Fiam, Jézus arra kért mindannyiatokat, hogy szenteljétek magatokat Nekem, és vessétek alá magatokat nekem. Ma pedig köszönöm nagylelkű és őszinte válaszotokat. Jézusnak ez a kérése nem véletlenül érkezett. Erre azért van szükség, mert megelőzi azokat az eseményeket, amelyeknek az univerzumban és a Földön meg kell történniük.
A helyzet nagyon súlyos a Földön, egyenesen drámai, gyermekeim. Szívem sír a Földi gyermekeimért. Abból, amit az évek során elmondtak és mutattak nektek, megértettétek Isten tevékenységét az egész univerzumban és a Földön. Azt is megértettétek, hogy Lucifer mit csinál. Azonban elsiklott a figyelmetek egy tragédia fölött, ami a Földön történik: Lucifer megpróbálja újjáteremteni az embert a saját képére és hasonlatosságára. Ez Lucifer büszkeségének legsúlyosabb cselekedete. Ez egy tragédia, mert minden, ami a Földön történik, hatással van az univerzum más részeire is, mert a Föld a sátáni tevékenység központja. Lucifer az embert a saját képmására alakítva győzedelmeskedni akar éppen itt, a Földön, ahová Fiam eljött, hogy megerősítse Isten képmását mindnyájatokban, hogy megértesse veletek, hogy Isten gyermekei vagytok. Isten gyermekének lenni nemcsak kegyelem, hanem mindenekelőtt egy küldetés is.”[2]
És íme, amit szent Rafael mond:
„Az ember lényege, legmélyebb identitása a szellemben lakozik, abban a magban a lélek középpontjában, ahol az isteni Vendég, a Szentlélek él. A szellem a legszentebb hely az emberben. Gondoljatok csak a jeruzsálemi templomra: külső falait a testhez, belső udvarait a lélekhez, a “szentek szentjét” a szellemhez lehetne hasonlítani[3]. Csak a főpapnak volt hozzáférése a templom e szent és sérthetetlen teréhez; így a ti lelketekben is csak Jézus Krisztusnak, a Főpapnak van hozzáférése. Áldozata által megkaptátok a Szentlelket, aki bennetek él és munkálkodik, kinyilatkoztatva Krisztust és gondolatait nektek.
Szellemében az ember szemtől szemben áll Istennel, mert itt Isten megnyilvánítja magát az embernek. Ez a ti “találkozásotok sátra”, ahol Mózes szemtől szemben beszélt Istennel[4]. A szellem lényed tere, amelyben Isten lakozik.
A szellem és a lélek közötti kapcsolat létfontosságú kapcsolat, mert a szellem életet ad a léleknek; átadja a léleknek azt, amit a Szentlélektől kap. A lélek három képessége, vagyis az emlékezet, az értelem és az akarat révén feldolgozza azt, amit a szellemtől kap, és tartalmát továbbítja az agyba, a fizikai szervbe, amely felelős azért, hogy a szellemi impulzusokat parancsokká alakítsa, amelyeket át kell adni a testnek.”
“Gyakran mondjátok: »Gondolkodom, érzek, cselekszem…« És sokféleképpen beszéltek az Egotokról. Pszichológia, vallások, különféle mozgalmak is beszélnek róla. A Földön az “Ego” a személy identitásának szinonimája. Valójában az “Ego”, mint absztrakt entitás nem létezik, nem más, mint a szellemed. Megismétlem nektek, hogy az “Ego” nem létezik bennetek, míg a szellem, amely életet és erőt merít Istentől, létezik. Az ember szelleme nem élhet Isten nélkül.
Az ember Isten képére és hasonlatosságára lett megteremtve, és ez nem egy egyszerű kijelentés, hanem valóság. Isten képmása bevésődik a lélek emlékezetébe[5], míg a hasonlatosság a szellemébe. A szellemben fejeződik ki az ember isteni természete, az Istenhez való hasonlatossága, amely arra készteti, hogy megértse és Istenhez hasonló módon cselekedjen. A szellem tartalmazza azt az isteni szikrát, mely az embert Isten gyermekévé teszi, ezért nagy erő munkálkodik benne. Az ember szelleme nemcsak halhatatlan, hanem bizonyos értelemben “mindenható” is; ne felejtsétek el, hogy az embernek Istennel együtt kellett volna uralnia a világegyetemet, tehát a Teremtőhöz hasonló hatalommal kellett rendelkeznie.
Isten azt akarja, hogy tudatára ébredjetek a bennetek rejlő erőnek. Mindazokat, akik szeretik őt, el akarja vezetni isteni természetük tudatára. Ily módon Isten gyermekei valóban Isten képmása és hasonlatossága szerint fognak élni. Ez nem csodaszerűen fog megtörténni, sem módszerekkel, rítusokkal vagy formulákkal. Ez akkor fog megtörténni, amikor az ember tudni fogja, hogyan álljon meg Isten előtt engedelmesen, alázatosan és türelmesen.”
„Alapvető fontosságú mindannyiotok gyermeki kapcsolata Istennel, ahogy annak emberi történelmetek kezdete óta lennie kellett volna. Ha a dolgok úgy alakultak volna, ahogy Isten eltervezte, akkor Isten és ember között megszakítás nélküli szeretetcsere zajlott volna. Isten feltöltötte volna az embert hatalmával, és az ember erőfeszítés, aszkézis és bűnbánat nélkül elmerült volna Isten szeretetében és életében. Tudjátok, hogyan történtek a dolgok, és hogy a sátáni korrupció hogyan kompromittálta Isten és ember kapcsolatát. Jézus Krisztus halálával és feltámadásával helyreállította ezt a kapcsolatot. Ismételten visszahelyezte az egész emberiséget az Istennel való helyes kapcsolatba, az eredendő bűn által teremtett korlátok nélkül.
Jézus Krisztussal az emberi történelem újrakezdődött, és egy helyes úton haladt, egy új és mély dimenzióban. Isten azonban ismét meghagyta az embernek, hogy szabadon döntsön, elfogadja-e Jézus Krisztust vagy sem. Ez arra enged következtetni, hogy Isten bízik teremtményeiben: azáltal, hogy meghagyja nekik a választás szabadságát, elismeri őket, hogy képesek használni saját intelligenciájukat, korlátozások nélkül. Az ellenkezője annak, amit a Sátán tesz, akinek követői nem választhatnak semmit, hanem rabszolgák, akiket halál terhe mellett kényszerítenek arra, hogy engedelmeskedjenek neki. Sajnos a földi emberek ezt nem értették meg, és kezdettől fogva eladták magukat a Sátánnak, abban az ostoba illúzióban, hogy szabadok, mert távol vannak Istentől. Megtévesztettek! A sátán napról napra egyre szorosabbra fűzi láncait körülöttetek, és ezt észre sem veszitek. Szabadság helyett a rabszolgaságot válasszátok, és hátat fordítotok Istennek, az egyetlennek, aki szabaddá tesz. Még ma is szabadok vagytok elfogadni vagy elutasítani Jézus Krisztust; a sorsotok ezen a választáson alapul.
Az Atyaisten vissza akar térni az eredeti kapcsolathoz azokkal az emberekkel, akik szeretik Őt, és akik Jézus Krisztus által felajánlják magukat neki. Igazi apa-gyermek kapcsolat lesz, korlátok és akadályok nélkül, örömteli szabadságban. Ezek a gyermekek egyre erősebbek lesznek Istenben, ragyogni fognak, mint a csillagok az univerzumban. Krisztussal egyesülve a feltámadás gyermekei[6] lesznek, új emberek, mert átalakultak és képesek átalakítani a világegyetemet. Ez nem egy szép mese, hanem Isten ígérete Krisztusban. Csak el kell hinnetek.
Megáldalak benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”[7]
[1] “GPT-Me, il Grande Fratello che suggerisce la risposta giusta” Tommaso Scandroglio által közzétett cikk a https://lanuovabq.it/it honlapon
[2] Szentséges Mária 2014. szeptember 14-i üzenete „Ne zárjátok be az ajtót senki előtt”
[3] A zsidó vallásban a Szentek Szentje a JHWH templom legszentebb tere volt, melyben a Szövetség Ládáját őrizték. Csak a Főpap léphetett be, egyszer egy évben, Jom Kippur ünnepére, hogy tömjénezze az engesztelő szertartás során, és elmondja a szent tetragrammát, amelynek a négy mássalhangzó közé behelyezett magánhangzóit csak a főpap ismerte, és ő adta át utódainak.
[4] Kiv 33, 7-11
[5] „A nagy Fénysorompón túl” 13. fejezet
[6] Lk 20, 34-48
[7] „Újraírni a történelmet – Isten gondolatában” – I. kötet – Második fejezet
