VI. rész – Ábrahám és a választott nép

Hivatkozások:

– olvasmány a “Történelem újraírása – Az univerzum és lakói” című könyvből

Stefania Caterina és Tomislav Vlašić atya 2014. október 7-i hangfelvételének átirata

Legdrágább testvéreim, legdrágább nővéreim, legutóbb az angyalokról beszéltünk. Az angyalok tiszta szellemek, akik hűségesek maradtak Istenhez, ezért nagyon alkalmasak arra, hogy megérintsék szellemünket, hogy a Szentlélek impulzusait a mélységeinkbe vigyék. Erről Ábrahám felkészítésével összefüggésben beszéltünk, aki, mint tudjuk, az új nép őse. Folytassuk tehát Ábrahám nyomdokain, ahol sok mindent megtanulunk a lépéseinkhez, hogy hogyan fogadjuk be a Szentlélek impulzusait magunkba.

A történelem újraírása – II. kötet – “Az univerzum és lakói” című könyvből:

Ábrahám elhagyja földjét

Egy új népnek új földre volt szüksége, ahol élhet, távol a káldeusok zajától és megkérdőjelezhető szokásaiktól. Isten arra kérte Ábrahámot, hogy hagyja el a földjét, és induljon el arra a helyre, amelyet egy új leszármazott és egy új szellemi civilizáció bölcsőjének választott.^[1] Ábrahám ismét engedelmeskedett. A hit bizonyosságától vezérelve és Isten segítségével támogatva elhagyta megszokott életét, hogy teljesen új életet kezdjen, mindent újraírandó. Korban már előrehaladott volt, de a lelke kortalan. Amikor Ábrahám elindult feleségével és nagy családjának egy részével, nem tudta pontosan, melyik földre megy. Tudta azonban, hogy Isten maga választotta ki azt a helyet, és meg fogja mutatni neki. Ez elég volt ahhoz, hogy bátorsága legyen, tudta, hogy Istene soha nem hagyná cserben.

Így Ábrahám pontos uticél nélkül, de reménnyel teli szívvel távozott. Fáradtságos útja során Isten iránti szeretete egyre nőtt.  Kánaán földje felé indult és keresztülhaladt rajta. Itt az Úr ismét szólt hozzá. Elmondta neki, hogy a földet, amelyen áll, választotta ki, hogy neki és utódainak adja.

Amikor Isten embert választ a művéhez, változást kér tőle. Isten hívása mindenekelőtt az élet befogadására és megélésére szólít fel, mert Istenben az élet állandóan megújul. Ábrahámot arra kérték, hogy hagyja el földjét és azokat a biztosítékokat, amelyekre addig az életét alapozta. A változásra való hajlandóság az alapja az életnek, amely önmagában is folyamatosan fejlődik. Isten nem tudta régi alapokra építeni az újat; ezért mondta Jézus, hogy az új bort új tömlőkbe kell tenni^[2].

Az ember viszont fél a változástól, mert gyengének érzi magát, és képtelen irányítani az eseményeket. Szeretné az idő múlásával változatlanul megőrizni azt, amit tud, és ami biztonságot ad neki, még akkor is, ha ez egy olyan biztonság, amely néha törékeny. A változással szembeni ellenállás sok szükségtelen megpróbáltatást okoz az embernek; jobb lenne, ha Istenre támaszkodna, és megengedné, hogy megszabadítsa őt attól, amire már nincs szüksége.

Isten soha nem cselekszik brutálisan, és nem is kényszerít. Ellenkezőleg, felkészíti az embert a változásra, mélységeiben oktatja, elvezeti ahhoz, hogy megértse, mit kell átalakítania magában, felébreszti szellemében az újdonság iránti vágyat. Aztán várja a döntését, tiszteletben tartva döntéseit és szabadságát. Lucifer viszont azt követeli, hogy követői olyanok legyenek, amilyennek ő akarja; fenyegeti és erőszakkal kényszeríti őket, hogy változtassák meg önmagukat. Ha ezt nem teszik meg, drágán fizetnek, néha a saját életükkel. Isten újdonsága integritást hordoz magában, mert nem szeszélyből vagy büntetésből alakítja át az embert, hanem azért, hogy jobbá és önazonosabbá tegye. Lucifer ezzel szemben nem átalakítja az embert, hanem eltorzítja, és a változás, amelyet a sajátjaitól követel, egy újabb lépés a romlás, az egzisztenciális halál felé. Amikor Isten változást kér, az mindig a jó irányába történik, amikor az ördög teszi, mindig rosszabbra fordul. Tudjatok tehát alkalmazkodni!

Mi az a változás, amit Isten kér? Ez a gondolkodás megváltoztatása, vagyis annak a magatartásnak, amelyet az ember felvesz Isten, önmaga és felebarátja előtt. Ez a gondolat megkülönbözteti az embert minden más teremtménytől, és önazonos lénnyé, Isten hiteles gyermekévé teszi, mert a gondolat Isten legfőbb öröksége^[3]. A gondolat az emberi szellem mélyén alakul ki, ahol a Szentlélek van jelen, aki impulzusai által közli az ember szellemével Isten gondolatát, hogy mit jó tenni az isteni törvények szerint. Segít neki megérteni, mit kell tennie minden körülmények között, megvilágítva lépéseit és javasolva a meghozandó döntéseket.

Az ember szellemből, lélekből és testből áll^[4]. A szellem a lélek középpontjában van, és azt közvetíti neki, amit a Szentlélek közöl vele. A lélek három erővel rendelkezik: emlékezet, intellektus és akarat. Amikor a szellem továbbítja neki a Szentlélektől kapott impulzusokat, a lélek értelmével átdolgozza azokat, és továbbítja az agyba, amelynek feladata, hogy racionális gondolatokká, szavakká és tettekké alakítsa őket. Azt mondhatjuk tehát, hogy az ember gondolata a szellemben születik, a lélekben ölt formát, a testen keresztül nyilvánul meg. E szakaszok után, amelyek számtalanszor előfordulnak mindannyiótokban, a gondolat úgy határozható meg, mint az “emberi lény” gondolata a maga integritásában és eredetiségében. Valójában mindannyiótokban a szellem, a lélek és a test eredeti és megismételhetetlen, nem hasonlít senki máséhoz sem. Ebből következik, hogy mindannyiótok gondolata is eredeti és megismételhetetlen.

A gondolat nem lehet statikus, hanem párhuzamosan fejlődik a szellemetek növekedésével. Ezért minél jobban egyesültök Istennel, annál több erőteljes és egyre újabb belső impulzust kaptok, amelyek lehetővé teszik, hogy mély és harmonikus gondolatot fejlesszetek ki magatokban, összhangban az isteni gondolattal. Ez arra késztet, hogy új szemmel figyeljétek meg az életetek és a körülöttetek lévő valóságot, bölccsé tesz Isten bölcsessége szerint, ami az igazi bölcsesség^[5].

Isten azt akarja, hogy minden gyermeke magas gondolkodási minőségre jusson, különösen, ha olyan különleges küldetésre van hívva, mint Ábrahám. Ezért arra kér mindannyiunkat, hogy álljunk készen arra, hogy folyamatosan fejlesszük önmagunkat, fogadjuk el útmutatását, amely mindig magában foglalja a lépésről lépésre történő előrehaladást a lét és a gondolkodás átalakulása felé. Ez egy olyan kihívás, amelyet Isten elétek lendít; ha szeretettel fogadjátok, a kihívás a boldog élet lehetőségévé válik. Ábrahám elfogadta Isten kihívását, és elindult.^[6]

 

A hallott szöveg után folytatódik a történet, amely Izsákra, Jákobra, Egyiptomi Józsefre, Mózesre utal. Ábrahám indulásával egy nép indul. Az üdvösség története egyénről népre szállt. Ábrahámtól született a választott nép, Isten Izraele, ahol Isten különleges módon nyilvánult meg.  Izrael népének kiválasztása Jézus Krisztus eljövetelére való tekintettel történt. Tudjátok, hogyan zajlott a történelem: a zsidó vallás vezetői a Római Birodalom politikai végrehajtóinak segítségével keresztre feszítették, megölték Jézust, de ő feltámadt, kinyilvánította az AtyaIstent és új népet képezett, az Egyházat, amely megkapta a szentháromsági Szellemet.

Most az új nép számára egy új szakaszban találjuk magunkat. A közvetlen fázisban vagyunk, nem tudjuk, meddig tart ez a szakasz, de az Úr dicsőséges megnyilvánulására való felkészülés azonnali fázisában vagyunk. Az Ő eljövetelével az egész emberiség, aki Jézus Krisztust választja, bekerül az új teremtésbe, és többé nem lehet igent és nemet mondani, csak igent vagy nemet. Azok, akik Jézus Krisztus által alá akarják vetni magukat a tiszta Szellem törvényeinek, bekerülnek az új teremtésbe. Ezzel párhuzamosan alakult ki Lucifer népe, a luciferiánusok, és azt hiszem, észrevettétek a korrupt, önző, könyörtelen, romboló embereket. Ez a nép, amely a Lucifernek szentelt emberekből alakult, akik uralni akarják a Földet és az univerzumot, amelyről ez a könyv beszél., Ennek a népnek az Antikrisztusban lesz a csúcspontja, de az Antikrisztus Lucifer minden hatalmával rendelkezik, ám végül ez az erő leeresztődik, és a kozmikus semmibe vetül. A világegyetemben így egyetlen nép marad, Isten népe, az egyetemes Egyház. Ezeket az időket éljük.

Akkor miért választottuk ezt a szöveget? Hogy egy átfogó képet láthassatok az útról, és ugyanakkor ne várjátok passzívan az emberiség fejlődését, hanem hagyjátok magatokat a Szentlélek által vezetni. Csak a Szentlélek és a magasztos eszközök működnek tökéletes harmóniában a lelketekben lévő Szentlélekkel. A különbség Lucifer és Jézus Krisztus között a következő: Lucifer a pusztító, ő pusztít és egzisztenciális halálhoz vezet, mindenkivel szemben erőszakot követ el; Jézus Krisztus erőszakot követ el önmagával szemben, amikor megalázza magát, hogy leereszkedhessen mindannyiunk mélyére. Ha jóakaratú a lélek vezeti, Szentlelkével az Atyaistenhez irányítja, hogy harmóniába kerüljön, és ebből születik meg az ember, a nép integritása, az egész nép integritása, amely belép az új teremtésbe. Ezekben a gondolatokban ezt az utat fogjuk követni, beszélni fogunk a Jézus Krisztus által alapított Egyházról, annak helyzetéről, mindeközben, miközben a püspöki Szinódust ünneplik, mindannyian felajánljuk magunkat, felajánljuk életünket, hogy Isten megdicsőüljön ebben a találkozásban. Imádkozunk, és meghívunk benneteket is, hogy vegyetek részt ebben. Beszélni fogunk Isten végtelen szeretetéről az Egyház iránt, és beszélni fogunk azokról a dolgokról is, amelyek rosszak az Egyházban. Olyan nép akarunk lenni, mint Ábrahám és leszármazottai, akik meghallgatják ezeket a belső impulzusokat, és átadják azokat Isten Egyházának, Isten népének, hogy azok, akik el akarják érni az új teremtést, haladhassanak és megértsék. Azok az emberek, akik befogadják ezt a belső képzést, a Szentlélek képzését, amelyet Jézus Krisztus ad nekünk, hogy megnyissa bennünk azokat a tereket, amelyek le voltak zárva, ahogy az Apokalipszis mondja, és sokszor megtapasztaltuk, mintha le lettünk volna pecsételve.

Tehát, a meghívás mindannyiótoknak, mindannyiunknak az, hogy mindannyiunkban egy új nép születik, és mindannyiunkban egy hatalmas nép fog születni az univerzumban. Ennek a népnek a nézőpontja, mint mondtam, az, hogy nem lehet keresztény igen és nem, csak igen. Beszélni fogunk a Krisztussal való misztikus egyesülésről; egy keresztény nem különbözhet Krisztustól, ha misztikusan egyesül Vele. Teste részének kell lennie. A keresztény nem maradhat komor: a világosság gyermeke, amint az apostolok tanúsítják nekünk, és ezt a keresztség pillanatában kaptuk; csak felnőttként kell a birtokába lépni ennek az örökségnek, hogy Isten gyermekei vagyunk. Tehát a következő rész Jézus Krisztusról szól majd. Ezek a témák, amelyeket a pátriárkákról szóló könyvben találhatunk, a lelki gyöngyszemek, ahol megérthetjük a Szentlélek késztetéseit és a Szentlélek vezetését, másrészt a megteendő lépéseket, azt, hogy hogyan válaszoljunk, hogyan üdvözöljünk, hogyan növekedjünk és hogyan alakuljunk át. A ti felelősségetekre bízom, hogy elolvassátok ezt. Esetleg időnként visszatérünk bizonyos témákhoz, hogy elmélyítsük, de most lépjünk egyenesen ezekbe az időkbe, melyekben azért vagyunk, hogy megértsük az ezekre az időkre adott kegyelmet.

Megáldalak benneteket, hogy a Szentlélek lakhasson bennetek, és hogy erősen megérintsenek benneteket a Szentlélek impulzusai, azok az erőteljes kegyelmek, amelyeket a Szentháromságos Isten ma ad gyermekeinek, azoknak, akik meg akarják ismerni az igaz Istent, és olyanná akarnak válni, mint Ő. Megáldalak benneteket, hogy konkrét lépéseket tegyetek egyéni szinten, a magcsoportok kialakulásának szintjén azáltal, hogy kis csoportokba tömörültök, hogy beszélgessetek, imádkozzatok, elmélkedjetek ezekről a témákról. Megáldalak benneteket, hogy a kegyelem szálljon rátok, az a kegyelem, amelyet Ábrahám kapott, hogy eltávozott földjéről, hogy eltávozzatok magatoktól az Istennel való találkozásra, aki úgy akar találkozni veletek, mint az apostolokkal, amint kinyilatkoztatta magát a szenteknek az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

 

[1] Vö. 1Móz 12,4-9

[2] Vö. Mt 9,17

[3] Ezt a gondolati témát a “Történelem újraírása – I. kötet – Isten gondolatában” Ed. Luci dell’Esodo című könyvben kifejtettük

[4] Vö. “A nagy Fénysorompón túl” 13. fejezet és “A történelem újraírása – i. kötet – Isten gondolatában” 2. fejezet

[5] Vö. “A történelem újraírása” – I. kötet – Isten gondolatában ” (3 . fejezet) Ed. A kivonulás fényei

[6] Vö. “A történelem átírása – Az univerzum és lakói” pp. 123 – 126