III. Cikk – I. Rész – „A világegyetem elsődleges energiája”

 

„A világegyetem elsődleges energiája”

A hivatkozási szövegek a következőek:

Az „Újraírni a történelmet – Az Univerzum és lakói”;

1Kor 7.25-31

Lk 6,20-26

Avagy az Évközi XXIIIX. hét szerdájának olvasmánya (páros év), 2014. szeptember 10, szerda

Idézünk egy részletet a „Az Univerzum és lakói” c. könyvből:

Az egész világegyetemet – minden dimenziójával együtt – áthatja egy energia, melyből minden teremtmény erőt és az élet folyamatosságát nyeri. Ez az elsődleges vagy alapvető energia, mely a szentháromságos örvényből ered. Fizikai és szellemi is egy időben, és a három törvény: a fény, a hang és a hő működéséből ered.

Az elsődleges energia a Szentháromság Három személyének teremtő, megváltó és megszentesítő erejéből származik. A Szentlélek pecsételi bele minden élőlénybe. Az emberben a szellem az életközpont; a többi teremtményben pedig egy fizikai pont, melyben az élet lehelete koncentrálódik[1]. Például egy galaxis számára a galaxis központja az élet központja; ide pecsételi bele a Szentlélek az élet leheletét, mely magában hordozza az elsődleges energiát A galaxis középpontjából az energia az azt alkotó összes csillagra és bolygóra kisugárzik, amelyek fogadják azt az életközpontjaikba és vízesésszerűen újra elosztják. Vegyük a Föld példáját: a Napból kapja az elsődleges energiát, míg a Nap a galaxisotok központjából. A Föld fogadja ezt az energiát és továbbítja az állatoknak, a növényeknek, melyek beépítik az életközpontjukba; ez folyamatosan táplálja az élet leheletét és irányítja a teremtmények biológiai folyamatait.

Az ember a szellemén keresztül fogadja az elsődleges energiát és továbbítja a léleknek, a lélek pedig a testnek; ez aktiválja a személy összes életfunkcióját, biztosítva az életet és az egészséget. Az Isten és a teremtmények közötti, elsődleges energia adásának, vételének és kisugárzásának teljes folyamatát a Szentlélek irányítja, aki harmóniát és isteni tökéletességet pecsétel a folyamatba. Ha a Szentlélek megszűnne cselekedni, akkor az egész világegyetem a teljes káoszba zuhanna és az élet kihalna.

Amikor egységben vagytok Istennel, mert szeretitek és harmóniában kívántok élni a törvényeivel, akkor az elsődleges energia eléri a szellemeteket és harmonikusan árad; ez biztosítja számotokra a szellemi és fizikai egészséget, és szép és kiegyensúlyozott személyekké tesz benneteket. Ezzel szemben, ha elszakadtok Istentől, akkor az elsődleges energia nehézkesen árad, gyakran betegségeket eredményezve. Minden betegség – nem csak a fizikaiak, hanem a pszichikaiak is – oka az elsődleges energia áramlásának megakadása. Ez okoz az emberben minden egyensúlyhiányt. Az állatokban, a növényekben és az összes többi teremtményben is ugyanez történik, de ez az ember hibája, aki nem Isten törvényei szerint él, egy negativitást generálva, mely kihatással van a teremtésre. Így az Istennel és a törvényeivel ellenséges emberiség az egész bolygón egy akadályt idéz elő az elsődleges energia áramlásában, minden ott lakó teremtmény rovására, ahogy az sajnos a Földön történik. Megérthetitek magatoktól is, hogy milyen szintű életveszélyben van a bolygótok, melyhez a hidegség és az Isten elleni lázadás vezetett. Ezért bánjátok meg bűneiteket és térjetek vissza az utatokhoz, mielőtt túl késő lenne!

Az „Az Univerzum és lakói” c. könyv oldalait olvasva egy másik szemszögből figyeljük meg az Úr szavait, az apostolok szavait, ahogyan észrevettétek ebben, az elsődleges energiáról szóló olvasmányban. A szemszög a világegyetem középpontja, a szentháromságos élet. Abból a szemszögből ered az elsődleges energia, a mi életünk is onnan ered, és az életünk célja visszatérni abba a központba. Itt a Földön a célunk az, hogy hűségesek legyünk ahhoz a harmóniához és segítsünk másoknak hűségesnek lenni hozzá.

A mai olvasmány arról beszél, hogy megházasodjunk-e vagy sem, természetesen Isten Országának tekintetében. Szent Pál egyik oldalra sem helyezi magát, ad egy gyakorlati tanácsot. Ezt mindannyian megtehetjük a helyzeteket látva és elmélkedve azon, hogy hogyan tudjuk jobban elősegíteni ezt a harmóniát Istennel magunkban, segíteni másoknak, segíteni, hogy Isten Országa kifejlődjön. A mai részlet Lukács Evangéliumából a boldogságokról beszél. Kinek kell a boldogságot választania az Egyházban? Minden kereszténynek választania kellene, miért? Mert Jézus Krisztust választották a keresztség pillanatában, azt választották, hogy Jézus Krisztus által visszatérjenek a harmóniához az élet forrásával. A teológia, a liturgia gyakran kiemeli az élet forrását. Ebben a kontextusban beszélhetünk az elsődleges energiáról. Mindannyian hívva vagyunk tehát a boldogságokra, ami a Nagy Fénysorompón túl lesz. De már itt, a Földön is hívva vagyunk, hogy boldogokként éljünk, azonban kik tesznek így? A nagylelkű emberek, akik az életük középpontjába Jézus Krisztust helyezik és az Ő Atyához való hűségét a Szentlélekben. Akkor boldogok lehetnek azok, akik kétely nélkül azt választják, hogy ezt az energiát szolgálják magukban, önmaguk és mások javára, a teremtés javára. A szeretetből való választás Isten országáért, az eljövendő életért történik.

Ez a szöveg meghív minket, hogy elmélkedjünk mindannyiunk választásán ebben a népben, amely eldöntötte, hogy felajánlja az életét Jézusnak, Szentséges Márián keresztül, mindenki együtt. Egyrészről tehát, mindannyiunk feladata megélni ezt a harmóniát, másrészről ennek a népnek a feladata, hogy harmóniában éljünk magunk között és az egész egyetemes Egyházzal. Észrevehetitek, hogy ez a Pünkösd elve, a kozmikus Pünkösdé. Micsoda felelősség van itt, hogy az életet a Szentháromsággal összhangban éljük, és az Egyház azt mondja, hogy azonosul a szentháromságos élet kifejeződésével. Itt vannak gyakorlati dolgok, melyeket személyes szinten meg kell tennünk: belépni egy olyan fegyelembe, hogy az Úr eltölthessen minket ezzel az energiával. Ha folytatjátok ennek a cikknek az olvasását, találni fogtok egy másik megjegyzést, ahol a szentháromságos Szellem elmagyarázza, hogy Isten nem adhatja meg ezt az energiát ennek az emberiségnek, mert az mindent tönkre tenne. Elmélkedni fogunk – esetleg holnap – erről a romboló, pusztító energiáról is. Ma hívva vagyunk tehát, hogy Isten Országának építői legyünk, képesek ennek az energiának a fogadására, mely boldogokká tesz minket már itt a Földön és a teljesség a Nagy Fénysorompó túl lesz. Elmélkednünk kell nekünk, népként, kis maradékként, amely szeretne a Szentháromság Egy Isten hívására válaszolni ebben az időben, fogadni ezt az erőt, melyet a Szentháromság ebben az időben adni szeretne, és amely egy személyben nem tud úgy kifejeződni, mint egy magcsoportban, mint egy népben. Itt meghívok tehát minden magcsoportot, az egész népet együtt, hogy valóban szentelje fel magát Szentséges Máriának, Szent Józsefnek, szentelje fel magát és ajánlja fel magát Istennek, hogy megkaphassa és rendelkezhessen ezzel az energiával.

Sokszor hallottam ezt, amikor prédikáltam, a papok, a személyes, a vallásosak részéről is: „De ez ábránd”. Én mondom nektek, hogy nem ábránd. Az ábránd egy fantázia, fantáziálni egy romantikus életről, és mindig csalódáshoz fog vezetni. Amikor ábrándról beszélünk, nincs sírás, boldogság van. Az ábránd becsukja a szemeket, irreális. Itt a boldogságok a síráson, a szenvedésen, az üldöztetésen, a nem megértésen, az utálaton keresztül haladnak, ennek a Földnek a valóságán keresztül. És a legnagyobb hatalom, amelyet megragadhatunk az az, hogy hűségesek legyünk az üldöztetésekben. De a belső választás, a szegénységben hűséges, éhes, szomjazó, nem csak kenyérre, hanem igazságra szomjazó, Isten országára szomjazó, vágyni erre az életre Istenben, mindenek felett. Ezen a Földön, ahol a romlottság lángol, arra vagyunk hivatottak, hogy csatornái, hordozói legyünk ennek az energiának.

Amikor Isten ezt az Egyházat hívta – minket is hívott 2012-ben, hogy válaszoljunk – egy népre gondolt, emberek tömegére, de most örülünk, hogy kevesen vagyunk; nem abban az értelemben, hogy megvetünk másokat, hanem látjuk, hogy mélyre kell mennünk, az igazságba, választanunk kell és nem másokra várni, hogy megtegyék ezeket a lépéseket, hanem mi eldöntjük, hogy megtegyük ezeket a lépéseket és megnyilvánítsuk ezt az életerőt másoknak.

Az Evangélium előtti vers örvendezésre hív minket: „Örvendjetek”; örvendeni az üldöztetésekben. Ez az erő. Egy dolog biztos, a földön mindenki szenved és szenvedni fog, még azok is, akik megengedik maguknak a rosszat; ők jobban szenvednek és jobban fognak szenvedni, de mi lehetünk boldogok mindezek közepette. Ha tehát megéljük mindezt, akarunk és képesek vagyunk fegyelmezetteknek lenni belül a kicsi és nagy megpróbáltatásokban, nem mérget árasztani magunkban és másokra, ha pozitív energiát árasztunk másokra, akkor fejlődni fogunk egyénekként és ez a „nép maradék” is fejlődni fog. Akkor a tanúságtételünk erős lesz, Isten erejétől és nem a miénktől.

Én megáldalak benneteket, hogy a szentháromságos Szellem szavai, melyek a könyv lapjaira pecsételődtek, belétek vésődjenek, a Szellem tüzével, hogy a tiszta Szellem törvényei váljanak lényetek, a szellemetek, lelkeket, fizikumotok és a másokkal való kapcsolataitok irányítóivá. Megáldalak, hogy hűek legyetek ezekhez a törvényekhez, az Atyaistenhez, ahogyan Jézus Krisztus hű, felajánlva magát minden nap sok oltáron, sok igazban, hogy mindenkit megmentsen. Tegyen minket részeseivé ennek a hűségnek és a Magasságos Isten igazi papjaivá, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

[1] „A Nagy Fénysorompón túl „5, fejezet