2025.02.09

Ezt írja Stefania Caterina a „A Nagy Fénysorompón túl” c. könyvben:

Az elvetélt gyermekek helyzete egy külön értekezést érdemel. Kifejtem mindazt, amit láttam és amit elmondtak nekem sokan közülük, Szent Rafaelt is beleértve.

Az elvetélt gyermekek lelkei általában a tisztítótűzbe kerülnek, de a sorsuk nagyban függ az elvetélés pillanatában adott válaszuktól. Amikor szándékos abortuszról van szó, ezek a gyerekek áldozatként mutatják be magukat, akiket szüleik önzősége áldozott fel.

A hozzám fordult elvetélt gyermekek mindig világosan elmondták, hogy a lelkük a fogantatás pillanatától kezdve képes tökéletesen megérteni mindent. Képes ismerni a saját helyzetét, és tisztán érezni már az anyaméhben az őt körülvevő valóságot: gyűlöletet, szeretetet, félelmet stb.

Egyesek közülük egyáltalán nem fogadják el a halálukat. Agresszívvá, és haraggal teltekké válnak az élőkkel szemben. Mások depresszióba vagy kétségbeesésbe esnek. Végül megint mások, akik kevesen vannak, felajánlják Istennek a halálukat, mártírrá válva. Ők elmondták nekem, hogy a saját vérükben keresztelkedtek meg Istennek való felajánlásuk révén és, hogy a Mennyországban vannak. Így megértettem, hogy a vérben való keresztelés haláluk és vérük teljes mértékű felajánlásának erejében működik, egyesülve Krisztus Áldozatával. Ezektől a ritka kivételektől eltekintve, az elvetélt gyermekeknek nagy része azok közül, akikkel találkoztam, a tisztítótűzben van. Sosem láttam gyermekeket a pokolban.

Elmagyarázták nekem, hogy a tisztítótűzön való áthaladás fontos ezeknek a gyermekeknek. Fel kell gyógyuljanak a mély sérülésekből, melyet szülői elutasítás okozott és az, hogy nem tapasztalhatták meg a fényt. Be kell teljesítsék a megtisztulás útját, mely néha fájdalmas. Találkoztam olyan elvetélt gyermekekkel, akiket valósággal lesújtott a szomorúság, a kisebbrendűség érzése, kínozta őket a gondolat, hogy senki sem szerette őket. Gyakran mondták nekem, hogy irigykednek azokra a gyermekekre, akik meg tudtak születni, különösen a szerencsésebb testvéreikre, akiket befogadtak szüleik. A súlyosabb helyzetekben halottam őket Istent vádolni, amiért nem védte meg őket. Mindez sok gondot okoz az élők számára is, melyről majd a gyökerek gyógyulása kapcsán fogok beszélni.

Az elvetélt gyermekek leginkább keresztelést kértek tőlem. Az egyik az alapvető szükségleteik közül az az, hogy a kereszteléssel együtt egy nevet is kapjanak. A tény, hogy nincsen nevük, hatalmas fájdalmat okoz számukra, mely az identitás hiányának tulajdonítható. „Adj nekem egy nevet!” A mondat, melyet sokszor megismételtek nekem. Egy nevet kérnek, hogy személynek érezhessék magukat. Sokszor nem képesek még egy nevet sem választani egyedül. „Adj nekem egy nevet!” A keresztelésen túl az imáinkat kérik és azt szeretnék, ha anyák és apák lennénk számukra. Sok elvetélt gyermek mondta, hogy az anyjának tart Krisztusban és hogy szellemi apának és anyának tartják mindazokat, akik segítenek nekik beleilleszkedni a kegyelmi életbe. Az elvetélt gyermekeknek rendkívül nagy szükségük van arra, hogy a szüleik, akik nem fogadták be őket, megtérjenek és Istenhez forduljanak. Szükségük van a szeretetükre, a hitükre Istenben és a reményre. Táplálkoznak szüleik életéből, ha azok képesek felajánlani magukat Istennek ezekért a gyermekeikért. Ily módon a szülők szellemi módon visszaszerzik az apaságot és az anyaságot, melyet a húsban elvesztettek. Ez megkönnyíti az elvetéltek felajánló útját és ők viszontsegítik a szüleiket.

Az élményeimből megfigyeltem, hogy az elvetélt gyermekek, ha befogadják a keresztelés kegyelmét és szívből megbocsátanak, egy nagyon gyors utat tudnak végigjárni Isten felé, minthogy nem nehezíti el őket a földi élmény. Ily módon egy valóban hatásos, kiválasztottakból álló sereggé válnak, ami nagy segítség az élők számára. Imádkoznak érettünk, nagylelkűen viszonozva a szeretetünket. Személyesen meg tudtam tapasztalni az imájuk segítségét.

Látomásban sokszor láttam a Szűzanyát a Mennyországba belépett gyermekek ragyogó lelkével körülvéve, „Mária kicsi mártírjai” ahogy ők szeretik meghatározni magukat.