Jézus Krisztus Világegyetemre kiterjedő Egyháza

2023.02.08 – Elmélkedés

 Mauro (Hanganyag átírat)

Olvasmányok: Ter 2, 4b-9,15-17; Zsolt 103; Mk 17-23

Tegnap elkezdtük olvasni a Teremtés könyvét, az áteredő bűn előtti teremtést.[1] Valószínűleg Lucifer és az őt követő angyalok árulásának szakaszában vagyunk és jól látható, hogy Isten már eldöntötte, hogy megteremti az embert, hogy együttműködjön Vele. Ebben a mai részletben[2] pont ez látható, ahogyan kigondolja az embert, aki majd csatornákat épít a víznek, hogy öntözzön, együttműködjön, irányítsa a teremtést, együttműködjön az egész természettel.

A mai Evangéliumban[3] azonban, – azon túl, hogy tisztának nyilvánít minden táplálékot – a lényeg pont a szellem felsőrendűségének meghatározása. Az Úr nyíltan ezt mondja: „Ami számít az az, hogy honnan indul minden, a szellemből, a szívből.” A szív a szellem, minden onnan indul.

Mi tudjuk és ez is – ma elmélkedtem az Evangéliumot olvasva – milyen szomorú azt mondani, hogy minden meg lett írva, minden el lett mondva, semmit se kell hozzá tenni az Evangéliumhoz, az Apostolok cselekedetéhez, bezárva ezzel az Úr száját, aki ezzel szemben a beteljesüléshez akar vezetni minket. Elmagyarázza nekünk a dolgokat, jól elmagyarázta őket, nem tett hozzá semmit, hanem elvezette a beteljesedéshez. És az Evangéliumban van egy rész, ahol azt mondja: „Belülről, az ember szívéből származik minden” és a paráznaságon és lopáson túl a „léhaságot”[4] is mondja, az emberek szívéből a léhaság jön ki. Visszautasítani Isten kinyilatkoztatásait, az ő ajándékait az léhaság, beképzeltség. Nézzétek, hogy ebből a visszautasításból származik a bűnök 80 %-a, az emberek szívéből. Visszautasítják Istent, visszautasítva az ajándékait visszautasítják Őt.

Tudjuk tehát, hogy minden a szellemből indul, majd áthalad a lélekbe és cselekedetté válik[5]. És éppen most hallottuk, hogy nem az tesz rosszat, ami belép az emberbe, hanem ami kijön belőle. Rosszat tesznek a szándékok, amelyekkel ezek a dolgok kijönnek[6]

Visszatérek ahhoz, amit az előbb mondtam: együttműködni Istennel, hogy irányítsuk a teremtést. A legszebb dolog, amit tehetünk az Istennel való együttműködésért az a részvétel az ő művében, és mindannyian tudjuk, hogy hogyan működjünk együtt; egyszerű is: vegyük az Evangéliumot és éljük meg pozitívan. Ne legyen többé rosszindulatú gondolatunk. A rosszindulatú gondolat árt nekünk és a többieknek is. Így együttműködünk Istennel. Ne legyen többé rosszindulatú, csúnya tekintetünk, és amikor mégis jön legyen meg a bátorságunk bevinni a liturgiába, bevinni a Misébe, felemelni és mondani Istennek: „nem szeretném többé”. Nem tudom mentegetni, csak annyit mondhatok: „Nem akarom többé. Van, előjön, de nem akarom”. Ne legyen többé rosszindulatú szavunk; működjünk együtt azáltal, hogy csak áldás jön ki a szánkon, ami nem azt jelenti, hogy: „Megáldalak”, hanem áldás szépen beszélni, elősegíteni, hogy ne legyünk egy kicsit sem irigyek, gonoszok, rosszindulatúak, mindig jók, a többieket tekintsük mindig jobbnak nálunk, de tényleg. Nézzétek, hogy ezt jelenti papnak lenni! Így lehet újra írni a történelmet. Egyszerű.

Minden, amit teszünk, a Szentmise is, ha nem ezzel a szándékkal indul árt, mert mindaz, ami az emberek szívéből kijön a Szentmisével megsokszorozódik! Árt. Szent Pál azt mondja, hogy sokan bűn nélkül lépnek be a Szentmisére és bűnökkel telve jönnek ki onnan[7], mert ha így lépsz be a Szentmisére az megsokszorozódik.

A keresztény ember a megmentés eszköze, nem lehet semleges: vagy megment vagy árt, nem lehet félúton, nem lehet semleges. Ez érvényes minden munkánkra, a szórakozásainkra, bármilyen munkát is végeztek: főzés, mosás, vasalás. A szándékaitoknak megfelelően vagy jót vagy rosszat tesz.

Vannak azok a szakmák, melyek nagyon fontosak: a tanárok, a szakácsok. Mindaz, amit megérintetek a kezeitekkel – tehát gondoljatok a szakácsokra – belehelyezitek mindazt, ami végighalad bennetek és aki azt megeszi … igaz, hogy megáldjuk aztán az ételt, de ha már áldással pozitivitással lett megfőzve, akkor az áldáskor orvossággá válik, meggyógyít a bajokból az az étel.

Mi hívva vagyunk, hogy egy módon működjünk együtt Krisztussal: szeretve, ahogy Ő szeretett. Az ő parancsolata ugyanis: „Szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket[8]”. Minden egyéb, mikor azt mondjuk, hogy együtt akarunk működni Istennel az ő programjában, az ő tervében – „A te akaratodat akarom teljesíteni, az eszközöd szeretnék lenni és is mindent újra szeretnék egyesíteni Krisztusban” – hívva vagyunk, hogy ezt tegyük. Van egy folyamatunk is mindezeken a kinyilatkoztatásokon keresztül, de ha az alapjában nincs ott az, hogy „Szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket”, akkor árt, nem jót, hanem rosszat tesz, mert nem újítja meg a Földet, feltölti romboló energiával, negatív energiával.

Az ima ereje is – Medjugorjeban ezt mondta a Szűzanya: „Az ima és a böjt meg tudják állítani a háborúkat” – de ezek nélkül a tiszta szellemi szándékok nélkül böjtölhettek, – mint az a szegény, aki most börtönben van – de a háborúkat nem fogjátok megállítani. A szándékon múlik, a szíven, mindazon, ami a szívből jön, ahogy az Evangélium mondja.

Egy háború közepén vagyunk a jó és a rossz, Jézus és Lucifer között és tőlünk az lett kérve, hogy pont ezt tegyük ebben a háborúban: emeljük fel a gondolatainkat. Látjátok tehát, hogy mindannyian tudjuk, hogy mit tegyünk. De itt az ideje gyakorlatba helyezni. Egy embercsoport, aki így él – hinnetek kell benne, hogy – MEGVÁLTOZTATJA A TÖRTÉNELMET, mert megvan hozzá a szentháromságos erő bennünk, ha így élünk. Ami egyszerű és ez jót tesz: jót gondolni, szépen beszélni, szépen nézni; papokká válunk, akik egy folyamatos exorcizálást végeznek egy „Jó reggelt-tel”, őszintén megkérdezve a másiktól: „hogy vagy?” de belülről kell fakadjon, nem a diplomáciából. Egy simogatás: exorcizmus.

Tehát a mi részünk, ami kérve van tőlünk az pont ez; a mi királyi papi működésünk az mindezeknek a gondolatoknak, szándékoknak a felemelése és megismétlem, nem baj, ha vannak rossz gondolataink, szándékaink, elég, ha felemeljük őket, ha nem mentegetjük őket. Én nem várom, hogy mindannyian azonnal pozitívan indulunk, de hiszem, hogy lesz egy szép megtisztulás a Földön, ha minden alakalommal beismerjük is felemeljük, amikor valami nem tökéletesen tiszta dolgot tapasztalunk meg magunkban; azokká a csatornákká fogunk válni, akik mindent az Atya elé visznek. Így a szívünkből pozitív dolgok jönnek ki és így pozitívvá tudjuk tenni a negatívakat is, átalakítani a rosszat jóvá. Jézus Krisztus ezt tette! Tőlünk kellett átvegye a negatív dolgokat, mert ő nem rendelkezett velük, magára vette a mieinket, de mi, akik rendelkezünk a sajátjainkkal fel tudjuk emelni őket, nem? Ha azt várjuk, hogy ne rendelkezzünk velük, akkor sosem leszünk papok.

Ahogy többször is mondtuk ezekben a napokban mindez csak hittel valósítható meg. Ha nem hiszünk, akkor haszontalan. Sokszor elmondtuk, hogy mi segít felemelni a gondolatainkat, felemelni a tekintetünket: mindenekelőtt Jézus neve, Szentséges Szűz Mária neve. Engedjétek, hogy visszhangozzon bennetek: „Jézus, Jézus”. Menjetek így aludni, kezdjétek így a napot, akkor, ha nem vagytok jól, ha idegesek vagytok; ahelyett, hogy jelentőséget adnátok annak az idegességnek, annak a haragnak, annak a negativitásnak, kezdjétek el: „Jézus”, „Mária”. Elindul egy energia, mely eltávolít mindent, ami negatív. Egy részlet egy zsoltárból vagy egy énekből; erőltessétek magatokat az éneklésre, nem csak akkor, amikor jól vagytok; pont, amikor haragosak vagytok akkor kezdjetek el egy szép éneket: eltávolítja.

Egyszerű. Azonban ezek az egyszerű dolgok, ha megnézitek megváltoztatják az életet, megváltoztatják a miénket és mindazokét, akik körülöttünk vannak. Egy harag azonban vagy egy csalódás vagy…ha dédelgetjük, akkor növekednek és azok is megérzik, akik körülöttünk vannak.

Íme számomra ez együttműködni Istennel, aztán együttműködünk a teremtéssel, együttműködünk mindennel, de mindez azért az Istennel való együttműködés, mert ezzel a hozzáállással tesszük. Amikor Isten kigondolt minket, megteremtett minket – és ezt szeretné, hogy együttműködjünk Vele – szerintem ez az út. Aztán a legnagyobb mértékű együttműködés, amit Ő elénk helyezett, az e kereszt Vele együtt való hordozása. Így aztán a fájdalomban is együttműködünk vele, a megpróbáltatásokban is együttműködünk Vele. Ahelyett, hogy rögtön azt mondanánk: „vedd el tőlem, minden velem történik meg” működjünk együtt Vele, hordozzuk, ahogy tudjuk, de legalább a szándékunk legyen meg. Ha ezzel a szándékkal indulunk, aztán a folyamatban panaszkodunk, az normális. Isten tudja.

Nézzétek, hogy egy út vezet a Boldogságok felfedezéséhez: a keresztényként való élés. A keresztények nem azért jöttek a világba, hogy csak úgy áthaladjanak, anélkül, hogy bárki is észrevenné őket; a keresztényeknek át kell alakítaniuk a világot, meg kell újítaniuk, ha nem, akkor nem keresztények, hanem olyanok, mint a többiek.

Ma előttünk van Bakhita, és Boldog Maria Esperanza spanyol apáca: jelet hagytak.

Kérjük Szentséges Szűz Máriától, hogy egyre tisztábban világítsa meg az identitásunkat és adja meg a bátorságot, hogy megéljük azt, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

 

[1] Ter 1, 20-2, 4a

[2] Ter 2, 4b-9.15-17

[3] Mk 7,14-23

[4] Mk 7,21

[5] A szellem-lélek-test- témájának elmélyítésére a „A Nagy Fénysorompón túl” c. könyv 13. fejezetét javasoljuk: Mikrokozmosz – Szellem, lélek, test

[6] Mk 7, 15

[7] 1kor 11, 17-34

[8] jn 15, 12-17