A nép ünnepélyes felajánlása a Szentháromságnak

Jézus Krisztus Világegyetemre kiterjedő Egyháza

2023.01.19 – Elmélkedés

Mauro (Hanganyag átirat)

Az Atyaisten üzenete – Megújítom veletek a szövetséget

Az Atyaisten három évvel ezelőtt hozzánk intézett szavai[1] – ahogy Ő maga mondja – beteljesedést és egyben egy új kezdetet is adnak, mert egy keretet adnak mindarról, ami eddig történt, ahová elérkeztünk (és ahogy sajnos a keresztények elérkeztek – a képviselőjükön keresztül -) a keresztényi lét jelentősége meg nem értésének csúcsához. Ugyanakkor azonban ezek a szavak egy nagy reményt, bizonyosságot és erőt adnak. Erőt és bizonyosságot, mely csak a hitből jön – ahogy lennie kéne – a Jézus Krisztusban való hitből, aki az egyetlen Megmentő és aki megnyitja a nagybetűs Igazságnak az ajtót, Ő az Út, az Igazság és az Élet[2]. Nincsen más, az összes többi csak a szavak, az emberi helyzetek, az emberi gesztusok. Minden elmúlik, csak Isten marad.

A felszentelés a Szentháromságnak az az Atya, a Fiú és a Szentlélek cselekedetének való teljes rendelkezésre állást jelenti.  Azt jelenti, hogy felszentelem magam a Szentháromságnak, mert elkezdtem megérteni, megsejteni, hogy ki az Atya; elkezdtem megismerni a Fiút és látom a Szentlélek cselekedetét. A Szentháromság cselekedete nem valami mágikus vagy furcsa számomra és ezért rendelkezésre bocsátom magam, átadom magam, mert be szeretnék lépni ebbe a misztériumba. Tudom, hogy a saját erőmmel nem tudom ezt megtenni, tudom, hogy nem tőlem függ, de tudom azt is, hogy a Szentháromság jobban szeretné ezt nálam, ha megengedem neki, hogy cselekedjen. Ez a felszentelés.

Istent szabadon hagyni cselekedni magunkban a felszentelés, szabadon hagyni, hogy átalakítson. Neki adjuk a szabadságunkat, engedélyt adunk neki, hogy megszabadítson minket mindattól, amire nincs szükség – bennünk és körülöttünk-. Mindattól, ami nem segít minket az Új Teremtéshez való megérkezésben, nem segít minket felfedezni, hogy milyen egy Isten gyermeke, hogy én Isten gyermeke vagyok. Mindig Isten műve, a Szentháromság műve. Ő szabadít meg minket. Néha azt gondoljuk, hogy „hagynunk kell”. Megismétlem: meg kell engednünk Istennek, hogy cselekedjen, de Ő az, aki felszabadít, aki elválaszt minket mindattól, amire nincs szükség. És az Atya mindig a Fiún keresztül cselekszik a Szentlélekben. Mindig és csak a Szentháromság műve.

Így haladva a döntő képességünk a jó és a rossz között egyre nagyobb lesz, egyre jobban fogjuk érteni. Természetes módon tesszük a mi részünket, azáltal, hogy elszakadunk a rossztól pont ebben a képességben, amely növekszik, de mindig és csak Jézus az, aki elválaszt és megoszt és egyre inkább így fog tenni ebben az időben. Szent Mihály kinyilatkoztatta 2009-ben[3] és többször meg lett ismételve – én mondom megint most, ennek az évnek a kezdetén – Jézus egyre inkább meg fog osztani, szét fog választani.

Az Atyaisten ezt mondja: „Ne feledjétek, hogy a Szentháromság abszolút tulajdona vagytok”. Ha jól megnézzük Szentséges Szűz Mária magától megtette ezt a lépést Szent Gábriel Arkangyal előtt: „Íme az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint”[4]. A szolgálóleány, az Úr tulajdona, az Úr rendelkezésére állva. Ezt is mondja az Atyaisten: „Hinnetek kell” – íme a hit – „és gyakorlatba kell helyezzétek mindazt, amit hallottatok, megértettetek és felismertetek.” Én hiszem és azt tanácsolom, hogy ha mi belülről felismerjük, hogy „A Szentháromság tulajdona vagyunk”, úgy ahogy Mária szolgálóleány, de tényleg, ha a Szentháromság tulajdonai vagyunk, akkor többé nem magunkhoz tartozunk, ha szolgálók vagyunk, akkor szolgálók vagyunk.

Tehát, ha valóban ilyenek vagyunk, akkor bizonyos értelemben kötelességünk megtenni mindazt, amit Isten elénk helyez, kötelesek vagyunk követni. Kötelesek vagyunk üdvözölni a hitben minden művet, amit bennünk és körülöttünk fog tenni. Ez a szolga lét ez egy további lépés, az „igen, követni szeretnélek Téged”. Mária azzal az „íme” szóval túlment az Istent követni akaráson, már követte Őt: fel lett szentelve Neki a Templomban, de azzal „az Úr szolgálóleánya” frázissal elfogadta mindazt, amit az Úr meg akart nyitni előtte az élete során.

Ez ránk is érvényes, túlmegy egy igenen. Az egyik alappillérünk elmélyítése: Az életfelajánlás túl megy. Tulajdonok vagyunk, el is adhat, ha akar, nem? A tulajdonai vagyunk. Azt tehet velünk, amit csak akar és mi nem ellenkezhetünk, semmi jogunk sincs ellenkezni. Semmi jogunk sincs a saját akaratunkat, ötleteinket, gondolatainkat… oda helyezni. A teljes lényünk a Szentháromság rendelkezésére áll.

Ha megnézitek ez – amire mondhatnánk, hogy „ó, milyen borzalmas” – egy olyan dolog, ami nagyon sokat segít nekünk már, a szabad lét. Szabadok vagyunk, azt tesszük, amit mondanak nekünk és nem kell aggodalmaskodnunk. Az Isten kezeiben lenni ki tud kiszakítani minket onnan? Persze, azt kell tennünk, amit mond nekünk, de már az elejétől fogva tudjuk, hogy mindaz, amit mond az a mi jólétünkért van, a mi örömünkért, a mi teljességünkért. Egy lépés a SZABADSÁG felé.

Ha valóban ezzel a tudatossággal indulunk el az életben, ha mi és mindaz, ami hozzánk tartozik, mindaz, akik vagyunk többé nem a miénk, hanem a Szentháromság tulajdona vagyunk, akkor nézzétek, hogy minden döntés megváltozik. Többé semmit sem fogunk úgy tenni az életünkben, ahogy korábban, legyen szó kicsi vagy nagy dologról. Ez egy átalakulási lépés. Minden át kell alakuljon. Az elején emlékeztetnünk kell magunkat, aztán természetesen fog jönni, de egy lépés.

Így haladva egyre jobban meg fogjuk érteni az időt, amelyben élünk, mert fontos megérteni. Egyre jobban látni fogjuk Isten cselekedetét, de a gonoszét is. Lesz mit látni ott azt hiszem. Nem leszünk egyszer kétségbeesettek, másszor pedig a fellegekben, meglesz bennünk az az alapvető béke, – még a rosszat elnézve is – tudva, hogy Isten felette van, Isten több, Isten MINDENHATÓ. Világosan fel fogjuk tudni ismerni Isten és az eszközeinek cselekedetét. Nem fog megtéveszteni minket a Hamis Próféta, az antikrisztusok, a pletykák, bárhonnan is származzanak, hanem fel fogjuk ismerni a szellem hangját. A Szentháromság tulajdonai vagyunk.

Így téve el fog indulni a tanúságtételünk, a tanúságtétel, mely Isten cselekedete lesz bennünk, az életben, az egyszerűségben, a normalitásban, mindenben, amit tenni fogunk, legyenek egyszerűek, vagy kevésbé egyszerűek. Így az életünk áradni fog, tudva, hogy gyermekek vagyunk, még ha türelmetlenül látni akarjuk is, hogy mi lesz az Új teremtés, hogy mik leszünk, amikor látni fogjuk; de az a türelmetlenség élőkké, vágyakozókká tesz minket és nem laposokká. Látni fogjuk a korlátainkat, korlátoltak leszünk, ennek tudatában leszünk, de bizonyosággal tudni fogjuk azt is, hogy Isten szeretete mindig túl vezet minket a korlátainkon, hogy számára nem jelentenek problémát, még a bűneink sem. Tudni fogjuk, hogy kicsik vagy semmik vagyunk, azonban teremtmények, akiknek szükségük van a Teremtőjükre, de biztosak vagyunk abban, hogy a Teremtőnk szeret minket és a korlátainkon, a semminken keresztül rendkívüli dolgokat tud tenni, mert Ő Isten.

Ez a hit átalakít. Nem mi alakulunk át. Ez a hit át fogja alakítani a cselekedeteinket tanúságtétellé, át fogja alakítani minden gondolatunkat. Egyre nagyobb célokat fog adni és meg fogja adni a bátorságot is, hogy kivételes dolgokra vágyjunk, ahogy Szent Pál mondja: „Ti azonban törekedjetek a nagyobb adományokra.”[5] Isten szolgáiként fogunk élni, lehetővé téve így Isten cselekedetének, hogy csodákat tegyen és megdicsőüljön, mert ahogy mondta továbbra is az Atyaisten: „Isten színpada az Ő népe, Isten dicsősége az Ő népe”. Isten meg akar DICSŐÜLNI a népében és ezt csak akkor tudja megtenni, ha az ő tulajdona vagyunk. Íme, ez a felszentelés, nem egy idézet felolvasása.

És kérem Szentséges Szűz Máriától, hogy segítsen mindannyiunkat, ezt a népet, hogy így élje meg ezt a felszentelést, hogy azzá az eszközzé válhasson Isten kezeiben, mellyel hatni tud és át tud alakítani minket, mindent körülöttünk és a teremtést is, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

[1] Az Atyaisten üzenete, 2020.01.19 „Megújítom veletek a szövetségem”, mely ezen a honlapon lett közzétéve

[2] Jn 14,6

[3] „2012 – Az emberiség döntő választása” c. könyv első fejezete „Isten cselekedete ebben az időben”; Szent Mihály Arkangyal üzenete, 2009.09.29 „A Központi Magcsoport”

[4] Lk 1, 26-38

[5] 1Kor 12,31

A nép ünnepélyes felajánlása a Szentháromságnak

A Mennyei Atya üzenete

 Megújítom veletek a szövetséget

 

“Kedves gyermekeim,

elérkezett az a nap, amelyen eldöntöttétek, hogy ünnepélyesen felajánljátok magatokat a Szentháromságnak.[1] Ez egy nagyon fontos nap számotokra, itt jelenlévők számára, a hozzátok kapcsolódó nép számára és mindazok számára a Földön, akik Jézus Krisztus Világegyetemre kiterjedő Egyházához szeretnének tartozni.

Ez a nap egy érkezési és kiindulási pont is. Egy érkezési pont, mert ma lezárul a felkészülésetek és egy kiindulási pont, mert ma kezdődik számotokra az igazi és saját küldetés. Ez nem azt jelenti, hogy nem kaptok többet iránymutatást, mert a fényt mindig meg fogjátok kapni. Azért mondom, hogy ma kezdődik a küldetésetek, mert azt, amit eddig kaptatok most gyakorlatba kell ültetnetek és tanúsítanotok kell. Általatok meg kell nyilvánuljon a dicsőségem, mert az Egyház arra van hívva, hogy megnyilvánítsa a Szentháromság dicsőségét, különösen az Atya dicsőségét. Én az Atya vagyok, aki mindenkit szeret és mindenkit meg szeretne menteni. Sajnos nem tudok mindenkit megmenteni, nem azért, mert én nem szeretném, hanem azért, mert az emberek nem akarják és a gonosz szellemek sem akarják. A nép ünnepélyes felajánlása a Szentháromságnak Tovább olvasása

I.Évközi hét szombat – A év

Jézus Krisztus világegyetemre kiterjedő Egyháza

2023.01.14 – Elmélkedés

hanganyag átirat (Mauro)

Olvasmányok: Zsid 4,12-16; Zsolt 18; Mk 2, 13-17

Az idei év kezdetén – a Karácsonyi Idő után – az olvasmányok az Evangéliumból Jézus első nyilvános megjelenéseit mutatják be. Érdekes látni, hogy a démon által megszállottak ismerik fel Őt elsőként, a gonosz szellemek, akik ezt mondják nekik: „Tudjuk, hogy ki vagy. Azért jöttél, hogy elveszíts minket.”[1]

Ma halljuk a Zsidókhoz írt levélben[2] az Igét, amely átható és leereszkedik a szellem és a lélek szétválasztásáig, és feltárja a gondolatokat, „feltárja a szív gondolatait és szándékait” – mondja – és megértjük, hogy szív a Bibliában az a szellem. Ebből a részletből is megérthetjük – ahogy mondjuk, ahogy el lett nekünk mondva, és a tudomány egyebek között meg is erősítette – hogy minden a szellemből indul, a szívből, minden cselekedet, minden gondolat, mert a szív közli az aggyal, majd a test cselekszik[3]. Ennek a fényében valószínűleg világos, hogy miért ismeri fel Jézust az, aki teljes mértékben a gonosz szellemét választotta. A bizonytalan ember nem ismeri fel, – vagy több idejébe telik – az ember… aki mérlegelni, számolni, érvelni akar, a saját fejével akarja megérinteni, akinek időre van szüksége mérlegelni, még akkor is, ha megérinti, ha látja. I.Évközi hét szombat – A év Tovább olvasása

Jézus nagy tanúságtétele

Levelek Isten népéhez

2023. január 8, Urunk megkeresztelkedése

Kedves fivéreink és nővéreink,

beléptünk JÉZUS KÖZBENSŐ FÖLDI JELENLÉTÉNEK a harmadik évébe. Az Ő sajátos szellembeli jelenlétét a Szűzanya már a 2020. december 7-i üzenetében bejelentette, amelyre hivatkozunk[1].

A mi kívánságunk a 2023-as évre számotokra és számunkra az, hogy be tudjunk lépni a teljes és autentikus közösségbe Jézussal, az életével és a Föld és egész Világegyetem érdekében végzett művével. Azok közületek, akik ezeket a programokat követték és velünk együtt haladtak az úton, ki tudták terjeszteni a tekintetüket a Világegyetemre és a történetének a dinamicitására. Mindezekben az években folyamatosan arra törekedtünk, hogy az emberiség dicsőséges jövője felé vezető egyszerű és világos utat mutassuk meg, mely szükségszerűen az EGÉSZ VILÁGEGYETEM KRISZTUSBAN VALÓ ÖSSZEFOGLALÁSÁN[2] keresztül halad. Ily módon, a csöndben és az imában ki tudtátok alakítani a saját gondolatotok és meghozni a saját döntéseitek. Jézus nagy tanúságtétele Tovább olvasása

Szombat, Az Úr Megkeresztelkedésének előestéje

Jézus Krisztus Világegyetemre kiterjedő Egyháza

2023.01.07 – Elmélkedés

Mauro (hanganyag átirat)

Olvasmányok: 1Jn 3,22-4,6; Mt 4, 12-17; 23-25

A holnapi ünneppel lezárul a Karácsony-i időszak és Jézus Krisztus a Megkeresztelkedésével elkezdi a nyilvános életét, az ige hirdetést.

Jézus, aki a törvény alatt született, azért jön, hogy megváltsa azokat, akik a törvény alatt vannak, jön, hogy beteljesítse a törvényt. Ha megnézzük a szentségeket is, a Keresztelés már Jézus előtt is volt. Jézus felemelte azt a szellemi jelentősége szintjére. A pusztán rituális dimenzióból olyan értékké és szellemi kegyelemmé emelte azt, amely elindítja Isten életét az emberben. Jézus azért jött, hogy lerombolja azt az ember és Isten között lévő falat, amely megakadályozza az embert abban, hogy felébressze magában a Szentlelket, melyet már fogantatása pillanatában megkapott, minden ajándékot. Jézus  óta a keresztények Benne vannak megkeresztelve, Általa, az Ő Vére által vannak lemosva és így Krisztus Testévé válnak, Krisztus részévé. Szombat, Az Úr Megkeresztelkedésének előestéje Tovább olvasása

Karácsonyi idő II. hete, Vízkereszt előestéje

JézusKrisztus Világegyetemre kiterjedő Egyháza

2023.01.05 – Elmélkedés

Mauro (hanganyag átirat)

Olvasmányok: 1Jn 3, 11-21; Zsolt 99; Jn 1, 43-51

Holnap az Úr az emberek előtt való megnyilvánulásának ünnepe van. Tudjuk, hogy az “emberek” szó az egész Világegyetemet jelenti. Érdekes megnézni, hogy a kisgyermek Úr az egész világegyetemnek nyilvánul meg, még a pásztorok is üdvözölték és imádták, de a világegyetem nagy része még csak észre sem vette.

Vasárnap az Úr megkeresztelkedését ünnepeljük, mely a nyilvános küldetésének a kezdete is: Ő maga megy és hirdet. Engem megérint azt látni, hogy a kinyilatkoztatás – ami áthalad és nem függ a szavaktól, ahogy Szent Pál mondja: “S hogyan halljanak, ha nincsen, aki hirdesse az Evangéliumot[1]”, hanem ott van az a szellembéli kinyilatkoztatás, a szellem erőteljes cselekedete – egy gyermeken, a csenden, az egyszerűségen keresztül történt meg. Három személyt látunk egy barlangban, egy férfit, egy nőt és egy gyermeket és mindennek köszönhetően megváltoztatjuk az életünket, elindul bennünk a hit, mely elvezet, hogy az életünket adjuk, ahogy a pásztorok és azok az ártatlan gyermekek tették, az első mártírok. Már megkezdődött a hirdetés, már elindult az evangelizáció. Karácsonyi idő II. hete, Vízkereszt előestéje Tovább olvasása