Jézus Krisztus Világegyetemre kiterjedő Egyháza

2022. november 1- Mindenszentek ünnepe – Elmélkedés

Mauro (hanganyag átirat)

Olvasmányok: Jel 7, 2-4, 9-14; Zsolt 23; 1Jn 3,1-3; Mt 5,1-12

Ma Mindenszentek napját ünnepeljük, mely közvetlenül kapcsolódik a holnapi[1] ünnephez, egy az egyben. Azt hiszem, hogy mi gyakran örömmel éljük meg a mai ünnepet, míg a holnapit egy bizonyos szomorúsággal, ahelyett , hogy ez a két ünnep egy egész legyen, ami beszél hozzánk. Világosan jelzik számunkra a két válasz közötti különbséget, de mindazok, akikre ma emlékszünk és mindazok, akikre holnap, mind Isten gyermekei.  Aztán Szent János az olvasmányban azt mondja: „Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mik leszünk”[2] A mai Szentek egy kicsit ezt fedik fel előttünk.

Ma azokat ünnepeljük, akik engedték, hogy teljesen át legyenek formálva a kegyelem, Krisztus gondolata, a Szeretet által. Engedték, hogy az élet helyzetei által új teremtményekké alakuljanak a teljes igenükkel. Holnap azokra emlékezünk és együtt imádkozunk azokért, akikben megvan az a vágy, hogy új teremtményekké váljanak, de részben korlátozták a kegyelem cselekvését. Korlátozták a gondolatukkal és a Tisztítótűzben is – ahol most tartózkodnak – ebben a folyamatban vannak, mely a gondolat átalakulása, az új teremtményekké való válásig, de ők, mi (magunkat is idehelyezem velük együtt) és a mai Szentek mind Szentek, mert Annak a gyermekei, aki Szent[3].

Mi mind, úgy a mai Szentek, ahogy a holnapiak, választottunk és szeretnénk a Bárány Bankettjén részt venni. Szeretnénk a végletekig követni, szabadon hagyni, de megismétlem, számomra világos (és remélem, hogy el tudom magyarázni), hogy ezen a két ünnepen keresztül meg tudjuk érteni a különbséget az azok válasza, akik egy erős gondolattal rendelkeznek, mely nem engedi, hogy át legyen formálva; egy erős ego, sok ragaszkodás, sok Isten elé helyezett korlát, és azoknak a válasza között, akiket ma ünneplünk.

Többször elmondtuk, hogy a szentség Isten műve[4], Isten műve a lélekben, aki egy igennel válaszol, egy igennel, melyet azonban folyamatosan meg kell ismételni, egy igen, melyet szabadon kell hagyni az élet minden cselekvésében, a konkrétakban, Isten közbeavatkozásaiban, az Atya, a Fiú és a Szentlélek és minden eszközeiében.[5] A szentség az a teljes átengedés léte, amit mi mindig a Neki való felajánlásunkon keresztül próbálunk tenni, Márián keresztül, azzal a vágyunkkal, hogy meghaljunk önmagunknak. Itt megy végbe az egész átalakulás. Tehát nem valami olyan, ami egyik pillanatról a másikra történik meg, nem egy ajándék kegyelem, hanem egy folyamatos válaszadás az élet során.

A mai első olvasmány a jelenések könyvéből, mondhatjuk, hogy sajátos módon beszél hozzánk: beszél egy jelről, melyet minden gyermek megkap és mi mondhatjuk, hogy a mi jelünk[6]. Az egész világegyetembeli Egyház hordozza. Beszél bizonyos számokról is. Egy pontos számot mond Izrael gyermekei tekintetében: 144 000 és aztán egy hatalmas tömeget mond, melyet senki sem tud megszámolni, akik áthaladtak a nagy megpróbáltatásokon és hagyták magukat lemosni a Bárány Vérében. Ez a nagy megpróbáltatás az élet. Ez a nagy megpróbáltatás a folyamat, melyet, itt a Földön mindannyian választottunk, hogy végig járjuk.  Én a Földről beszélek, nem tudok arról beszélni, hogy milyen a többi bolygón. Szembe kell néznünk egy folyamattal, melynek nagy részét már a fogantatás pillanatában választottunk, a mi igenünkkel, a válaszunkkal. Aztán a másik része a világ helyzeteiből tevődik össze, a tévedésekből, melyeket elkövettünk és melyeknek hordozzuk a következményeit. Azonban az egész élet – egy határozott, teljes igennel – a szentség eszközévé válik, az átalakulásévá. És megismétlem, hogy minél kevésbé állunk ellen ennek az átalakulásnak, annál hamarabb fogunk Szentekként belépni az Új Teremtésbe.

Tehát az élet az elmúlt eseményeivel – de hittel – Szentté tesz. És Szent János az első levelében jól mondja a végén, nem? Tudjuk azonban, hogy amikor meg fog jelenni, hasonlók leszünk hozzá, mert látni fogjuk őt, amint van. ³Mindaz, aki ezt reméli tőle, megszenteli magát, mint ahogy ő is szent.”[7] A remény, a hit, – hogy vele vagyunk, hogy olyanok leszünk, mint Ő, tudva, hogy hála Neki Isten gyermekei vagyunk, az Ő megváltásáé, – a vággyal, hogy lássuk ezt a reményt az élet eseményeiben, megtisztít minket, átalakít és Szentté tesz.

Ha jól megnézitek, a Földön nincs meg az átalakulásnak, a megtisztulásnak, a szentségnek és a felemelkedésnek ez a szintje a kereszt lépése nélkül. Ha a mi hitünk, reményünk és szeretetünk nincs megpróbálva az életben megmutatkozó események által, azok a valósak, erősek által – mind tudjuk az olvasmányokból, tudjuk abból is, amit mondtak nekünk, ismerjük a Húsvéti áthaladást: meghalni, feltámadni – nem tud élővé válni. Nem elég elméletben mondani, egy lépés, melyet konkrétan meg kell élni. Akkor, ott, meg lesz próbálva a hit, a remény, a szeretet, ahogy Szent János mondja. Aki ezt megéli, megtisztítja magát.

Vegyétek Jóbot. Mikor érkezett el oda, hogy azt mondja: „Tudom, hogy a Megváltóm él’[8] ? Amikor mindent elvesztett. Ha nem jutunk el oda, hogy azt mondjuk: „Tudom, hogy a Megváltóm él”, ebben a hitben, amikor meg vagyunk próbálva! A szép, nyugodt, boldog eseményekben kimondani sokkal könnyebb. Egy kötelező lépés a kereszt, egy kegyelem.

Tehát, amikor különbséget teszek a mai és a holnapi szentek között, azt hiszem, hogy pont ott láthatjuk a különbséget: a mai Szentek a megpróbáltatásban szabadon hagyták Isten kezét. Azt mondták – mint, ahogy Jób – „tudom, hogy a megváltóm él”. A holnapi Szentek, – ahogy mi is – oda helyeztek egy kicsi ellenállást: „De miért?”, „Miért én?”, „Hogy-hogy ez?”, „és nem ez kéne?”, tehát imádkozzunk, hogy ez ne történjen meg, és hosszan imádkozunk, hogy mind jól legyünk…

Nézzétek, hogy a mai olvasmányok pont erre hívnak meg nyíltan, a Jelenések könyvétől indulva – mely egyebek között mindig Szent János Apostolnak lett nyilvánítva – aztán Szent János Apostol a levelében és az Evangélium a Boldogságokkal. A Boldogságok ezt fejezik ki! Boldognak lenni, mikor? Amikor nincs béke, amikor nincs igazság. Minden boldogság akkor, amikor szenvedsz, amikor szelíd vagy, amikor irgalmas vagy, amikor üldöznek, amikor sértegetnek és rosszul bánnak veled. Kifejezi azt, amit mondunk. Boldog vagy, mert meghalsz önmagadnak, boldog vagy, mert meghalasztod a te énedet, mert meghalasztod a te igazságodat, az érveidet, híve abban, hogy vannak magasabbak. Boldog vagy, mert szellemi szegény vagy. Még csak nem is akarod tudni, hogy mi a helyes, tudod, hogy Isten tudja – szellemi szegény. Itt vagy boldog és megéled az átalakulásodat és szentté válsz.

Tehát a szentség a teljes lényünknek az átalakulása: szellem, lélek, test. Minden meg kell haljon. A szellem örök, nem hal meg, de ki kell táguljon. A szellemben Isten él, de birtokba kell vegye a lelket, tehát meg kell haljon a lélek gondolata. Fel kell ébredjen az emlékezet, az intellektus és az akarat[9], de Istenben, nem az, amit maga a lélek alkotott. Aztán meg kell haljon a test is, hogy aztán dicsőségesen, megújulva feltámadjon. Minden a halálból a feltámadásba való áthaladás. Egy kegyelmi cselekedet, Isten műve, ahogy mondtuk, de hogy segítse Istennek ezt a művét eszközöket is adott nekünk. A Közösség műve is a szentség.

Egy út, egy út, ami segítve van akkor is, ha az intelligenciánkban, a megkülönböztető képességünkben fel tudjuk ismerni Isten művét minden időkben. Az Evangéliumban többször el lett mondva az ima is, hogy fel tudjuk ismerni, hogy ki által vagyunk meglátogatva. Jeruzsálemről, nem? – mondja sírva: „mert nem ismerted fel látogatásod idejét.”[10] Mi is fel kell ismerjük, hogy ki által vagyunk meglátogatva. Fel kell ismernünk mit tesz Isten most, hogy részt vegyünk ebben az átalakulási cselekvésben. A mai szentek a maguk idejében részt vettek Isten akkori sajátos cselekvésében. Mindegyikük jól be volt illesztve azon idők dinamikájába.

Ha ott megnézitek, megpróbálom szemléltetni: Don Bosco abban a pillanatban a tinédzserekért – mindig szükség van rá, de ő abban a pillanatban – befogadta az elhagyatottakat, magukra maradtakat. Pio Atya: szükség volt az imáira, ott voltak a zajló háborúk, a Fény Konföderációja megalakulóban, az ima csoportok, ima csoportok! Pio Atya egy végtelenséget teremtett. Teréz Anya ugyanezt egy másik dimenzióval, az utolsók felé haladva.  Elkezdte ki is tágítani, mert ott, ahol tevékenykedett általában nem voltak keresztények: muzulmánok, hindik között,  nagyon kevés keresztény van Indiában.

Az saját idejükben cselekedtek, azzal, amire az idejükben szükség volt. Mi fel kell ismerjük, hogy mit tesz Isten a miénkben. Hogyan használja az Alapítványt? Hogyan használja a rendkívüli eszközöket? Azt mondom, hogy ’használja’, de értitek, hogy mit akarok mondani? Hogyan működnek együtt Istennel? Mit kér ebben az időben? Íme, megérteni Isten cselekedetét, aztán ott válaszolni igennel, abban, ami elénk helyeződik, elvezet minket, hogy Szentek legyünk, mert a Szentek végül is együttműködnek a kegyelemmel. Minden Isten műve, de te együtt kell működj.

Ezzel a hittel, ahogy mondja még Szent János, ezzel a reménnyel „Mely megtisztítja önmagát”, lehetőséget adunk az Úrnak, hogy mindent beteljesítsen. Csak ezzel a hittel fog tudni mindent beteljesíteni, mert mindig az idők teljességében cselekszik. Mindent, amit tesz beteljesít, beszéljünk egy egyénről, akit az igenével elvezet a teljességhez, a te szentséged maximumához, mindenki különböző, de a maximumhoz. Az eredetiségünkben mindannyiunknak van egy maximuma, de aztán be fogja teljesíteni az Ő társmegváltó, felemelő művét is, a minden dolog Krisztusban való összefoglalásának művét, ami most van, azáltal, hogy szabadon hagyjuk és együtt működünk vele.

Tehát adjunk hálát Istennek, adjunk hálát minden Szentnek, akik együttműködnek Istennel, akiket ismerünk és akiket nem, akikkel később fogunk találkozni. És már ma az összes Szenttel együtt imádkozzunk a holnapiakért, hogy sebesen meginduljanak a gondolat átalakulásában és menjenek, hogy gyarapítsák azok számát, akik itt a Földön segítenek minket is, hogy elhagyják minden terhüket, problémájukat és közvetlenül a Mennybe lépjenek be. Én hiszem, hogy a mai és a holnapi nap, ami azt mondtam, hogy egy egész, számunkra a küldetésünk része. Adtak nekünk egy Portált,[11] és ott mindenki áthalad. Próbáljatok meg ma és holnap emlékezni erre. Már teszitek, de próbáljátok meg még jobban, mindig, egyre inkább: keresztelni, áldani, gondolatban elmenni az anfiteátrumba[12], gondolatban végigjárni a folyamatot. Íme, akkor együttműködünk a Szentekkel, a Tisztítótűz lelkeivel. Mi is egy kicsit tisztítótűzbeli lelkek vagyunk itt, nem? Még csak a felénél vagyunk. Próbáljunk meg eltökéltnek lenni.

És Isten áldjon meg minket, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

[1] november 2. a halottak napja

[2] 1 Jn 3, 1-3

[3] Lev 19,2

[4] Lásd a 2022.10.29,” Felkészülés a Mindenszentek ünnepére” elmélkedésben is, mely a www.azujteremtesfele.com oldalon lett közzétéve

[5] Hogy elmélyíthessük Isten eszközeinek a témáját ezekben az időkben ajánljuk az „Isten rendkívüli eszközei” rovatot a honlapunkon

[6] A Jellel kapcsolatban keressétek a honlapunkon a „A Jel egy kereszt…” rovatot

[7] 1Jn 3,2-3

[8] jób 19,25

[9] A lélek képességeiről: emlékezet, akarat és intellektus a megjelenés alatt álló „A nagy Fénysorompón túl” című könyv 13. „A mikrokozmosz” című fejezetében olvashattok

[10] Lk 19, 41-44

[11] Mária arcának Szentélyházában lévő Portálra utal Medjugorjeban

[12]Az anfiteátrum Mária Arcának Szentélyházában található Medjugorjeban