Évközi XXIX hét, Páros év, szombat

Jézus Krisztus világegyetemre kiterjedő Egyháza

2022.10.22 – Elmélkedés

Mauro (hanganyag átirat)

Olvasmányok: Ef 4,7-16; Zsolt 121; Lk 13, 1-9

Van egy kapcsolat az Evangélium és Szent Pál között, amit valószínűleg nem veszünk észre azonnal. A kapcsolat pedig annak a leírása, hogy mi számít az életben, annak a magyarázata, hogy mi is az Egyház, ki az Egyház és ki része az Egyháznak.

Elmennek Jézushoz elmondani neki, hogy kit ölt meg Pilátus, be akarják vonni a fecsegésbe és szeretnék, hogy mondjon esetleg valamit Pilátus ellen. Ezzel szemben Ő hozzájuk beszél – akik jönnek – hoz két példát, ahol azt mondja: „Ha nem értitek, hogy miért jöttetek a világba, mi okból helyezett ide a Földre titeket Isten, miért éltek ebben az időben egy feladattal, egy küldetéssel, egy identitással” – Ő azt mondja: „megtértek”, de ugyanazt jelenti, hogy „átalakultok”„Éppúgy elvesztek ti is mindnyájan”[1]. Mondván: „Nem fontos, hogy rátok dől egy torony, ha megöl titeket Pilátus” (Én most azt mondom nektek: „Ha elüt egy autó, ha meghaltok egy daganat miatt, vagy rátok dől egy növény”), ha nem lesztek egy átalakulási folyamatban, amikor ez történik veletek, éppúgy el fogtok veszni mind”. Ezek Jézus szavai.

Aztán hozza a füge példáját (úgy tűnik, hogy Jézus nem ért nagyon egyet a fügével). Az Evangélium ezen részében ki akarja vágni és a szőlész azt mondja neki: „Várj még egy évet, hadd próbáljam meg”. Engedjétek meg, hogy egy kicsit párhuzamot vonjak a békéért való könyörgéssel: az Úr, aki fáradt és azt mondtuk neki: Várj még egy kicsit. Hadd próbáljuk meg összegyűjteni mindazt, amit össze lehet gyűjteni”; azt mondja: „rendben, de ha nem gyümölcsözik, akkor miért használja a földet?” Azért mondtam azt a fügéről, mert ha emlékeztek egyszer megy gyümölcsöt keresni rajta és nem talál, megátkozza és az kiszárad. És nem a megfelelő hónapban ment gyümölcsöt keresni, ne felejtsétek el. Nem júliusban vagy augusztusban ment, márciusban ment gyümölcsöt keresni és ennek a szegény fügének nem volt gyümölcse.

Szent Pál. Szent Pál az egész Efezusiakhoz írt levelében, de minden levelében egy olyan embert nyilvánít meg, aki miután leesett a lóról megértette, hogy mi az élet, megértette, hogy mi az Egyház: Krisztus Misztikus Teste. Én úgy képzelem el (tegyétek ti is), hogy Szent Pál, amikor Krisztus Misztikus Testére gondol, az Egyházra, akkor előtte van a keresztre feszített Jézus, akkor is, ha egy bizonyos időszakban ő is hozzájárult ahhoz, hogy oda érkezzen, de előtte van. Ez az Egyház, a Test. És jól mondja a mai levélben, amikor azt mondja: „Általa az egész test, az összekötő ízek segítségével egybefogva és összetartva, minden egyes rész sajátos tevékenységével gondoskodik saját növekedéséről, hogy felépüljön a szeretetben.[2]Az egész Egyház, az egész test. Leírja, hogy mi kéne legyen az Egyház. Milyen kéne legyen? Olyan, amilyennek Szent Pál leírja: egy csoport, egy nép, ahol egyik segíti a másikat, hogy elérkezzen a Krisztusban való érettséghez, hogy megismerje Krisztust. Hogy mindenki Krisztus ajándékának kegyelme szerint legyen, mert Krisztus mindenkinek adott egy ajándékot: ki apostol, ki próféta, ki pásztor. És az Egyház mit kell tegyen? Címeket adjon? Nem. Előre mozdítsa díjakkal? Nem! Segítenie kell minden embernek megtalálnia az identitását Krisztusban, a Krisztusban való érettségnek megfelelően.

Ha odafigyeltek – nem akarom megint felolvasni az egészet – mindannyiunk, minden ajándék, ki pásztor, ki pap, – hogy ne mondjam, hogy pont, mint Szent Pál – ki egy másik kegyelem, egy ajándék, nem önmaga számára, hanem a másik tanítására. Mesterek lettek képezve a többiekért, pásztorok a többiekért, szolgálati papok a többiekért, hogy a többiek eljussanak a teljes érettséghez Krisztusban. És őket a test más tagjai segítik, akiknek segíteniük kell a pásztorokat, a mestereket, a papokat, hogy elérkezzenek az érettséghez Krisztusban. Ez az élet, ez az Egyház, ez egy test, mely az Új Teremtés felé halad.

Szent Pál olyan kifejezéseket használ, mint „amíg mindnyájan eljutunk a hitnek és Isten Fia megismerésének egységére, és azzá a tökéletes emberré leszünk”[3] , hallottuk tegnap[4] és tegnap előtt[5] is. Szerinte az ember akkor tökéletes, amikor megérti hívásának a nagyságát, a mélységét és a szélességét. És mi ez a hívás? A hívás az az, hogy újra felfedezzük a tényt, hogy Isten gyermekei vagyunk. Amikor valaki elérkezik ide, akkor Szent Pál szerint tökéletes. Nem akkor tökéletes, ha jól tud beszélni, ha szolgálati pap, ha jól imádkozik, ha beteg vagy ha egészséges, ha két lába van, vagy csak egy: tökéletes, ha ismeri Krisztust, Krisztus hívásának az ajándékát.

Ha jól megnézitek, egy ilyen Egyházban természetes nem látni az elsőt és az utolsót, hanem különböző szolgálatokat. Nekünk nehezünkre esik ezt a szolgálatot látni, nem választás; első, második, harmadik, különböző szolgálatok, de mindenki ugyanabban a folyamatban van. Így, ahogy Szent Pál leírja világos, nem nehéz látni. Mi tesz különbséget? Tudom, hogy megismétlem magam, de csak ez van. A különbséget mindannyiunk kívánsága teszi, hogy ilyenek akarjunk lenni, mert ahogy mondja, Krisztus adja a kegyelem ajándékát, Krisztus ébreszti fel az identitásodat és Krisztus vezet el a teljességre, Krisztus… mindig egy ajándék, ahol a testvérek részt tudnak venni Krisztussal ebben a folyamatban, de egy ajándék. Egy ajándék, amit nem tudsz megvenni, csak el tudod fogadni; egy ajándék, amit nem tudsz elnyerni, csak elfogadni. És senki sem kívánhatja, hogy másutt legyen, mint ami előre be van neki tervezve Általa. Megtanulhatod az egész teológiát, de ha számodra nincs betervezve, hogy szolgálati pap legyél ismerheted fejből az egész teológiát, kitűnően teljesíthetsz az összes vizsgán, de ne leszel Krisztus papja, mert az nem jó számodra. Hoztam egy példát.

Tehát mit választasz az életben? Én azt hiszem, hogy az első lépés mindannyiunk számára az az, hogy ezt megértsük: Azért jöttem a világba, hogy megismerjem Krisztust[6]. Akkor átadom az egész életem, – íme, itt a felajánlás, amit teszünk – Krisztusnak. Tudom, hogy Mária nélkül nem tudom megtenni, Mária Szeplőtelen Szívén keresztül teszem. És aztán mit kell tegyek? Megedni az életnek, hogy vezetve legyek Jézus és az eszközei által és elkísérve, a nap történései által átalakítson engem, az elém kerülő helyzetek által. De a mi problémánk az az, hogy az első helyre helyeztük-e Krisztust, mert ha nem, akkor az elénk kerülő  helyzetekben nem mondhatjuk azt mindig: „Isten akarta”. Ezt akkor mondhatod, mikor Isten előtt valóban – ezt ráhagyom mindenkire – azt mondtad: „Számomra az élet megismerni Krisztust”. Ha őszintén ezt mondtad Isten előtt, akkor aztán igen, minden a jóért történik azok számára, akik szeretik Istent, minden: nincs többé szolga, sem szabad[7], nincs többé bűn[8], mondja Szent Pál és Szent János Apostol is: „Nincs többé bűn azok számára, akik így járnak Isten elé”[9], Nincs többé bűn, mert aki Krisztusban van, új teremtmény[10] Még a hibák is, amiket elkövetsz – megpróbálom jobban elmagyarázni: nincs többé bűn, de ez azt jelenti, hogy nem követed el, azokat, amiket ismerünk – elköveted, de nem az a bűn, ami a halálba vezet: a bűn, mely azzá a lépcsőfokká válhat, amely még jobban megismerteti veled Krisztust, még jobban vágysz Krisztusra. Többé nincs bűn, ami összenyom.

Nézzétek, ehhez a döntéshez nem tudsz sok elmélkedés, meditáció, elemzés által elérkezni, kontrollálva magad, figyelve magad…Isten elé tudod helyezni magad és akkor tudod, hogy mit akarsz és onnan nem menekülsz el. Akarod Krisztust vagy sem? Az első helyen van, vagy sem? Csak részben akarod, azt akarod, hogy csak segítsen, hogy elkísérjen, hogy egy szent életet éltessen veled? Én nem a szent életről beszélek: arról beszélek, hogy Krisztus Testének tagjai vagyunk, keresztre feszítve vele, mert ott akarunk lenni, ahol Ő van. Ha most a kereszten van, akkor a kereszten akarok lenni, de tudom, hogy nem volt ott sokat; hosszú volt, de egyébként feltámadt. Tudom, hogy mi az érkezési pontom. Krisztust választom, mert tudom, hogy ott leszek, ahol Ő van. Nem az Atya jobbján, de legalább ott alatta leszek nem? Nem leszek a Szentháromságban, vagy még jobb, belépett Szent József is Márián keresztül, valamilyen módon mi is be fogunk lépni. Nem úgy, mint Mária, nem úgy, mint ők, de valamilyen módon ott leszek. Ott közel, bármi jó nekem, elég, ha ott vagyok, ahol Krisztus.

Akkor aztán a választásról van szó – minden erővel és ott igen – minden erővel. A mennyek országa az erőszakosaké. Erőszakosak ki irányában? Magunk irányába, a saját énünkkel szemben, a világ szellemével szemben, ami mindannyiunk fejében ott van. Ott szükséges erőszakosnak lenni magunkkal. A mennyek országát az erőszakosak ragadják el”[11] mondja az Úr, mikor a mennyek országáról beszél, mert meg tudnak halni önmaguknak. Mi itt is, ha az erőszakra gondolunk, akkor mindig a nagy akaraterőt látjuk, hogy hosszú böjtöket tartsunk, hosszú imákat. Van egy idő, amikor segítenek, mert felébresztik az akaratot. A Szűzanya Medjugorjeban kérte a böjtöt, pont azért, hogy megtanuljanak olyan személyekké válni, akik uralni tudják a lelküket. Azonban remélem olyan személyekhez beszélek, akik ezt megtanulták. Tehát nem a test elleni erőszakról van szó, hanem az ötletek ellen, a gondolat elleni erőszak, a látásmód elleni. Ilyen típusú erőszak. Aztán csak a hűség, az engedelmesség és az van kérve tőlünk, hogy átengedjük magunkat.

Én azonban még kapcsolódnék a szavakhoz, melyeket Jézus azután mondott nekünk, hogy imádkoztunk a békéért[12]. Túl a hűségen és az engedelmességen, induljunk el. Induljatok el félelem nélkül! Ma II. Szent János Pál azt mondja: „Ne féljetek”. Ne féljetek tévedni, ne féljetek attól, hogy nem jól csináljátok, ne féljetek senkitől, még a démontól sem. Menjetek! Vegyétek Krisztust és azt, amit elindít bennetek és tegyétek meg! Induljatok! Szükség van rá. Tegyetek konkrét dolgokat Istenért, ne féljetek!

Be vagyunk illesztve egy programba, melynek a címe „Újraírni a történelmet”. Hogyan félhetünk? Különben semmit sem írunk újra. Nézzétek, hogy egy szó sem véletlen: „Az Újteremtés Felé”, „Újraírni a Történelmet”, „A Nagy Fénysorompón Túl”, „Az emberiség meghatározó döntése”. A könyveket[13] nevezem meg, de ezek… itt van minden, már a címben is, mint a választás az elinduláshoz. Az Egyház az, és ha segítjük mindannyian egymást, – ahogy mondja – minden erőnkkel, minden képességünkkel előremozdulni, míg egy testté nem válunk Krisztusban. Minden attól függ, hogy mit választok, mit akarok. Ne felejtsétek, hogy ez nem egy üres mondat: „Mindenre képes vagyok abban, aki nekem erőt ad.”[14], de hinnem kell.

 

[1] Lk 13,3-5

[2] Ef 4,16

[3] Ef 4,13

[4] Ef 4,1-6

[5] Ef 3,14-21

[6] Jn 17,3

[7] Gal 3,28

[8] 8 Róm 6

[9] 1 Jn 1,5-7

[10] 2 Kor 5,17

[11] Mt 11,12

[12] lásd Mauro elmélkedése, 2022.10.11; 2022.10.15 a www.azujteremtesfele.hu honlapon

[13] Luci del”Esodo kiadó

[14] Fil 4,13

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s