Jézus Krisztus világegyetemre kiterjedő Egyháza

Mauro (hanganyag átirat)

Medjugorje, 2022.10.15, Évközi XXVIII. szombat – Páros év – Jézusról nevezett Avilai Nagy Szent Teréz, Szűz és Egyháztanító – Napi olvasmány: Ef 1, 15-23; Zsolt 8; Lk, 8-12

Bevezetés

Azt kértük az Úrtól, hogy tegyen minket a békéje eszközeivé. Megbocsátottunk. A megbocsátásnak ára van; a megbocsátásnak, ha valóban megbocsátunk, ára van, olyannyira, hogy fájdalmat okoz és ez a fájdalom társmegváltássá válik. Az első lépés,  hogy megbocsássunk, – egyes helyzetekben és magunknak is – az egy erőszakos tettet követel meg a saját énünk ellen, egy erőszakos tett a lényünk ellen, amely ezzel szemben azt akarja, hogy igaza legyen, rengeteg érvet hoz, hogy miért is nem kéne megbocsásson, ezer érvet, hogy azt mondhassa: „Eleget tettem, ennél többet nem tudok. Már sokat tettem, most Ő jön.”

Megismétlem, a megbocsátás, amelyről Szent Ferenc beszél, melyet ma este adnunk kell, az fájdalmat okoz, a mi énünk ellen való, azonban ez a béke eszköze. Teréz Anya, amikor kért a szegényei számára, nem fogadott el semmi olyat, ami nem okozott fájdalmat annak, aki adta. Nem akart pénzt, hacsak az fájdalmat nem okozott annak, aki adta. Milyen értelemben? Azt mondta: „Szeretetből kell a szegényeknek adjatok, de el kell szakadnotok valamitől, valamitől, ami sokba kerül nektek, ami fájdalmat okoz, amiről sosem mondanátok le, semmiért sem a világon. Csak Isten szeretetéért teszitek. Én ezt a fájdalmat szeretném.” Ez így van a megbocsátásban is.

Beszéltünk ezekben a napokban a társmegváltásról. Fájdalom nélkül nincs társmegváltás, mert ez egy túllépés az emberi természeten. Lehetetlen az ember számára, tartsátok észben, de semmi sem lehetetlen Istennek. Ebbe a térbe lépünk be. Az első lépést megtéve, mely a fájdalom, mindenekelőtt hozzánk jön el a béke, jön a szabadság. Legyen az a megbocsátás tekintetében vagy egy ajándék tekintetében, amit adhatsz, amelyhez kötődsz; amint megtetted a lépést egy szabad emberré válsz és ebbe a szabadságba Isten belehelyezi a kegyelmeit, belehelyezi a Szellemét, feltölti azt a teret a hatalmával.

Vegyünk tehát magunkhoz egy pillanatot, hogy elküldjük az univerzumba, a világba ezt a megbocsátást, aztán énekeljük a „Glóriát”.

Elmélkedés

Szent Pál ma hálád ad és imádkozik mindannyiunkért is.[1] Amikor azt mondja: „Amióta értesültem az Úr Jézusba vetett hitetekről, imádságomban újra meg újra megemlékezem rólatok.” Én mondom nektek, hogy imáiban megemlékezik egyenként mindannyiunkról. Szent Pál mellettünk és körülöttünk van, ahogy az egész Egyház is. Egyes szentek sajátos módon: Szent Ferenc és Szent Klára védelmezőkként lettek nekünk adva, de én úgy gondolom, hogy Szent Pál ebben az újdonság dimenzióban, melyet megnyitunk, az igazságban, melyet hordozunk, nagyon közel áll hozzánk, mert első kézből megtapasztalta ezt, a zsidókkal és az első keresztényekkel szemben is. Egy kicsit az első keresztények is megállították, szembeszálltak vele.

Tehát ma imádkozik értünk. Azt mondja: „imádkozom, hogy teljességben megértsétek a hívásotok nagyságát.” Azt hiszem, hogy ez egy olyan lépés, melyet mindig meg kell próbálnunk megtenni. A konkrét hívásunk, ez, ahová Alapítványként, Egyházként be vagyunk illesztve, egy olyan határtalanság, mely valóban felülmúl minket. Tehát szükségünk van valakire, mint Szent Pál, aki segít megértenünk. Segít kitágítanunk, segít, hogy ne maradjunk skatulyáinkba zárva, még a szellemiekben sem.

Ma szeretnék veletek együtt hálát adni Istennek, aki használni szeretne minket, hálát adni Jézusnak, aki késznek tartott minket, hogy meghalljuk a segélykérését: „Menjetek Medjugorjeba a békéért imádkozni”. Hálát szeretnék adni. Hálát, mert Jézus munkatársaként választva lenni, az sokkal több mint a Föld valamelyik hatalmasa által választva lenni. Méltónak tartott minket. Tudta, hogy el fogunk jönni, hogy imádkozni fogunk, hogy beszélni fogunk Társmegváltó Máriáról. Tudta, hogy az imánk, Máriáéval együtt, meg fogja nyitni az Atya Szívét: egy nép imája. Hálát szeretnék adni, mert barátokként kezelt minket[2], mert megnyitotta az ő Szívét. Nem példabeszédben beszélt hozzánk, megnyitotta a szívét. És abban a pillanatban azt mondta: „Elnehezültem, fáradt vagyok, hányingerem van ettől a Földtől”, de egy barátnak mondta, a barátainak és nem idegeneknek. És kérlek titeket, hogy így vegyétek ezt: Isten barátaiként. Kérlek, hogy halljátok meg, és tegyétek magatokévá a szavakat, melyeket az apostoloknak mondott, amikor visszatértek az első küldetésről. Boldogok voltak a csodák miatt, amiket véghez vittek, hogy a Sátán elmenekült tőlük és Ő ezt válaszolta: „annak örüljetek, hogy nevetek fel van írva a mennyekben[3]”. Vegyétek magatokra ezt. Barátokként kezel minket.

Egy baráthoz szabadon intézhetsz egy felhívást is, egy barátnak, akiben bízol, akivel közösségben vagy, mondhatod azt is: „ébredj fel, így nem jó”, mert egy barátnak mondod. Elnézést, ha erősködök, így beszél hozzánk Jézus! Egy baráttól azonban, ha viszonzom azt a barátságot, semmi sem tagadhatok meg. Ha aztán az a barát Jézus, akkor hogyan mondtok nemet Neki?

Mi ma este az egész világegyetemért imádkozunk, a békéért a Földön, ami azt jelenti, hogy az egész Világegyetembeli békéért is, mert továbbra is azt mondta Jézus: A Föld helyzete kihatással van az egész Világegyetemre. A béke hiánya itt egy katasztrófa az egész alsó Univerzum számára.

A mi megbocsátásunk, melyet az elején adtunk, tett róla, hogy a lelkek száma, akik most a békét kérik növekedett, többen vagyunk. Mindaz, amit ezen a héten csináltunk ezt idézte elő: az Egyház megnövekedett. Én biztos vagyok benne, hogy a ti, mi megbocsátásunktól még az ellenség közül is el kezd majd valaki meginogni; üdvözölve ezt a bocsánatot válságba kerül, nem lesz ilyen egyszerű többé gonosznak lenni, romboló energiát termelni. A mi szeretetünk megérinti, válságba helyezi, akadályozza. Amikor a csönd faláról beszéltem nektek, ez a szeretet, ez a megbocsátás az a fal. Akadályozza őket. Így érnek véget a háborúk.

Az Evangéliumban ezt mondja: „Aki megvall engem az emberek előtt, azt az Emberfia is megvallja majd Isten angyalai előtt”[4]. Mi megvallottuk, megvallottuk Társmegváltó Máriát és, ahogy mondtam ma reggel, a társmegváltói létünk része, mert szeretnénk továbbra is megvallani, akkor is, amikor sokba kerül. Része a mi identitásunknak, hogy Társmegváltó Mária gyermekei vagyunk, hogy a Jézus Krisztus világegyetemre kiterjedő Egyházából vagyunk, hordozni ezt a jelet[5], mely tanúsítja bármi áron. Ha elfogadnak minket, örülünk. Mi nyitottak vagyunk mindenki felé, de mi ezek vagyunk, a Jellel és mindazzal, amit hordozunk. Nem akarjuk rákényszeríteni magunkat senkire, de elveszteni sem akarjuk az identitásunkat azért, hogy valakit begyűjtsünk. Ha elveszítjük az identitást, Jézus ezt mondja: „azt megtagadom majd Isten angyalai előtt.”

Tovább folytatva az olvasmányokat, az Evangéliumban aztán azt mondja: „Legyetek nyugodtak, egyszerűek, ne aggódjatok azon, hogy mit kell mondanotok. Ez a Szentlélek feladata, aki ajkatokra fogja adni a szavakat bármilyen hatalom előtt.” Ne csak hatalomra, üldöztetésre vagy valami nagy dologra gondoljatok: mindenki előtt, minden személy előtt, minden helyzetben meglesznek a megfelelő szavaitok és nemcsak a szavak, hanem a megfelelő magatartás is.

A mi béke kérésünket így tegyük, népként, Mária, Társmegváltó Mária gyermekeiként. Mi ezt tudjuk adni. Hagyjuk, hogy Mária tudja, hogy hogyan mutasson be minket, Ő tudja.

Ima

Ó, Atyánk, Jézus nevében és Szentséges Szűz Mária nevében jövünk ma Hozzád. Azért jövünk, mert ők hívtak minket, jövünk, mert ők kiválasztottak minket, mert szeretve, üdvözölve és megbocsátva érezzük magunkat általuk. Családtagoknak érezzük magunkat általuk. Rajtuk keresztül Isten családtagjainak érezzük magunkat, a tieidnek, ó Atya. Rajtuk keresztül érezzük az apaságodat, a jóságodat, a te végtelen szeretetedet és jövünk, hogy kérjük tőled a békét, a békét ennek az emberiségnek.

Ének: Dona, dona nobis pacem… (Adj, adj nekünk békét)

Ó, Atyánk, csak magunkat tudjuk hozni. Bemutatjuk magunkat így, ahogy vagyunk. Ajándékként a korlátainkat tudjuk felajánlani neked, ajándékként, a kívánságunkat, hogy egyek legyünk Veled; felajánlani ajándékként a gondolatunkat, ami tudjuk, hogy még messze van a tiedtől. Felajánljuk neked ajándékként a te saját szeretetedet.

Te, Ó Atyánk megteremtettél minket, elsőként szerettél minket, nekünk adtad Jézus Krisztust, nekünk adtad Máriát és a végtelen ajándékokat. Nekünk adtad az életet és azt szeretnéd, ha visszatérnénk hozzád. Mi hiszünk ebben és ajándékként felajánljuk magunkat. Eléd tudjuk hozni, Ó Atyánk, ennek a Földnek az összes kicsinyét, eléd tudunk helyezni minden elvetélt gyermeket, eléd tudunk helyezni minden gyermeket, akik elszenvedték ennek a világnak a gonoszságát, a lefagyasztott gyermekeket az embriókban, akiket visszautasítottak, eldobtak. Eléd hozzuk a kicsiket, akiket ez az emberiség visszautasított, mert nem érnek semmit sem a világ számára, a szegényeket, a betegeket, az időseket. Mindazt, amit a világ visszautasít szeretnénk Neked adni.

Eléd szeretnénk hozni minden szenvedést is, amit ez a világ termel. A háborúk termelte szenvedést, az éhínség, a hatalmasok termelte szenvedést, akik csak magukra gondolnak. Felemelünk hozzád minden fizikai, szellemi, morális fájdalmat, minden mentális zavart, minden borzalmas helyzetet, mellyel ez a Föld tele van. Fel szeretnénk emelni hozzád minden vért, ezen idők mártírjainak vérét, azok vérét, akik erőszakos halált halnak a háborúkban vagy családi helyzetekben is; minden a jólét, a pénz nevében ontott vért. A vért is, melyet felajánlanak Lucifer oltárain, szeretnénk elszakítani onnan és elhozni Hozzád.

Ének: Dona, dona nobis pacem… (Adj, adj nekünk békét)

Fogadd el, ó Atyánk mindazt a jót is, melyet a csöndben visznek véghez itt a Földön, minden jóakaratú embert, akik a különböző vallásokban, különböző helyzetben rejtőznek. Gyűjtsd össze az eszközeid minden jóságát, a rendkívüli eszközeidéit, akik megnyitják az utat és a hétköznapi eszközeidét is, mint amilyen a te néped, akik a csöndben imádkoznak, felajánlják magukat. Mindezt szeretnénk átadni Neked, Mária Szeplőtelen Szívén, Szent József égő szívén és Jézus Legszentebb Szívén keresztül.

Szeretnénk, ha mindez felemelkedne erről az oltárról, mely Mária Szíve[6], hogy erről az oltárról, mindezzel egyesülve az életeink egy dologgá váljanak Jézussal, hogy mi is békében feláldozott szeretet lehessünk.

Ének: Dona, dona nobis pacem…

Hálát adunk, ó Atyánk, mert biztosak vagyunk benne, hogy el vagyunk fogadva, biztosak vagyunk benne, hogy az igazságszolgáltatásod az szeretet. Nem félünk tőle, mert tudjuk, hogy a kezeidben vagyunk, tudjuk, hogy semmi sem lesz kiszakítva a kezeidből és tudjuk, hogy az egész Világegyetem Krisztusban való összefoglalásának terve be fog teljesülni. Köszönjük.

Ének: Dona, dona nobis pacem…

És ma, ó Atyánk, Mindenható Isten, fogadd el ezt a kenyeret és ezt a vért, melyet felajánlunk Neked és amelyet Te nekünk adtál, fogadd el az életünket, az áldozatainkat, a felajánlásokat, életünk fáradságait és örömeit; fogadd el az egész népet, akit bemutattunk.

Áldás

A te áldásod, ó Urunk, hozza el a békét az egész Világegyetembe, hozza el a Földre. A te áldásod hordozza az egész Egyházad béke kívánságát, hordozza az imáinkat, minden szeretetünket. A te áldásod töltse el erővel az Angyalokat, az Arkangyalokat és a rendkívüli eszközeidet. A te áldásod érjen el mindenkit, aki a békét keresi és vesse a kénes és tüzes mocsárba mindazokat, akik a békét megtagadják, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

[1] Ef 1, 15-23

[2] Jn 15, 14-17

[3] Lk 10, 17-24

[4] Lk 12, 8-12

[5] A Jelet keresd a „A jel egy kereszt” rovatban, a www.azujteremtesfele.hu honlapon

[6] A Medjugorje-i szentélyházban az oltár Mária Szíve helyén van