2022.01.10 – Elmélkedés

Mauro (hanganyag átirat)

Ebben a folyamatban vagyunk, melyet választottunk, hogy végigjárunk, felajánlva az életünket Jézusnak, Márián keresztül. A folyamat az Atya megismerése, Isten akaratának megismerése; az örök élettel való találkozás, ami az Atya megismerése.[1]

Mi is azok között vagyunk, akikhez Jézus az Evangéliumban[2] fordul és azt mondja nekünk: „Boldogok a szemek, melyek látják mindazt, amit ti láttok” és én mondom nektek, hogy ha nem érzitek ezt a boldogságot, ha nem élvezitek, az azért van, mert még mindig magatok körül forogtok. Bárhol is legyetek, bármilyen megpróbáltatásban, bármilyen helyzetben, örömben vagy sivárságban, világos kell legyen számotokra, hogy boldogok vagytok mindazért, amit az Úr elmondott és amit el szeretne mondani nekünk és azért, ahová vezet minket.

Mindennek fényében mondom, hogy ma Kis Szent Teréz ünnepe[3] van. Egy olyan személy, lány, nő – mert nővé válik, de 24 évesen meghal – példája, aki felfedezte ezt a boldogságot, kislánykora óta kereste, megtalálta és elérkezett a teljességbe kilenc év alatt, 15 éves korától 24 éves koráig.

Egy másik alak, aki velünk volt egész héten és aki valószínűleg közelebb áll hozzánk és segít egy kicsit megértenünk, hogy hogyan vezet minket Isten ahhoz, hogy megismerjük az Atyát, az Jób, és mindaz, ami vele történik. Ha megnézzük Kis Szent Terézt vagy Jóbot, az életük során elérkeztek a találkozáshoz a nagybetűs Szeretettel, a találkozáshoz Istennel, mert Isten Szeretet. És nézzétek, hogy ez a folyamat van kérve mindannyiunktól; nem is kérve, ez az, amire vágyunk. Gondolom, hogy mindannyian emlékszünk Szent Pál szeretethimnuszára[4]. Így kezdődik: „Törekedjetek a nagyobb adományokra” (nem mondom el az egészet, ismeritek) aztán a végén ezt mondja: „Most tehát megmarad a hit, a remény és a szeretet, ez a három; de ezek közül a legnagyobb a szeretet”.

Ha megnézitek Jóbot[5] – és kérlek titeket, hogy lássátok magatokat mind Jóbban – pont egy ember átalakulását lehet látni, egy emberét, aki hisz. Jób hitt Istenben. Ez világos mindenki számára, nem? Amikor jönnek, hogy mondják neki: „Meghaltak…a juhok, a szamarak és…” ő felkel és ezt mondja: „Isten adta, Isten elvette”. Már itt nagy tanúságot tett. Jóbnak van hite, de a hitét próbára teszik és ez mindannyiunkra érvényes. Meg van próbálva azáltal, hogy mindent elvesznek tőle. Elvesznek tőle mindent, mindent, amije van anyagi szinten, de a gyermekeit is. Mindent elvesznek tőle, nem marad semmije, csak a hite, amely meg van próbálva.

Abban a magányos pillanatban azt gondolta, hogy vannak barátai, ehelyett csak bajt okoznak neki, egyáltalán nem segítik őt, sőt. Ebből a szempontból is egyedül van, magára hagyva ebben a tekintetben is, elárulva. Nem lettek elvéve tőle, elárulták őt. De pont ott, abban a magányban találkozik az Úrral, találkozik az élettel és pont abban a legborzalmasabb pillanatban – aminél rosszabb nincs is – halljuk, hogy azt mondja: „Mert tudom, hogy a Megváltóm él”[6]. Pont akkor, amikor nincs semmije, nincs többé semmije, akkor jön elő ez a hit, a fogantatáskori igen megnyilvánul. „Mert tudom, hogy a Megváltóm él” és elindul a remény is, mert azt mondja „Én magam látom meg őt és önnön szemem nézi őt és nem más!”[7]. És akkor élete minden történése – ebben a hitben és ebben reményben – elvezeti, hogy találkozzon az Élettel.

Amit Jób erővel tapasztalt meg, az az, amit gyakran mondunk, ami aztán egy nagy segítséggé válik számunkra: tudni, hogy teremtmények vagyunk, akiknek mindenre szükségük van. Amikor egyáltalán semmije sincs többé és mindenre szüksége van, akkor jönnek elő ezek a szavak: „Beszéltem kétszer, beszéltem háromszor, most nem beszélek többé. Azt hittem tudom, most nem mondok többé semmit. Azt gondoltam, hogy értem, de nem értettem meg semmit.”[8]

Nézzétek, ezt mindannyian át kell éljük és Isten tudja mindenki számára a hogyant, mindenkinek megvan a sajátja. Aztán ott elhallgat, de mi hallgat el? Mik vannak csöndben? Csöndben vannak az ötletei, a gondolatai, csöndben van a logikája, minden ismerete Istenről, amije volt, csöndben van minden, amit megtanult, mert nem szolgálnak semmire, csöndbe vannak a barátai is – barátai úgymond -, mert senki sem tud segíteni neki, csak a hit, a remény és a Szeretet.

Akkor elérkezünk oda, amit ma hallottunk Jób részéről:[9] felismeri, hogy csak hallomásból ismerte Istent, hogy csak egy képe volt Istenről és nem akarlak megbotránkoztatni titeket, de nézzétek, hogy ez így van mindannyiunk számára. „Senki” mondja a mai Evangélium „Senki sem tudja, hogy ki a Fiú csak az Atya, és hogy ki az Atya azt csak a Fiú vagy akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.” De egy folyamat során nyilatkoztatja ki, egy folyamat, amit akkor tudsz végigjárni, ha elengeded az ötleteidet, a gondolataidat, a logikádat, a biztonságaidat. Egy lépés, amit mindenkinek meg kell tenni, a lépés, amit mi átalakulásnak hívunk, ami a elméleti ismeretektől továbbvezet (ha magunkról beszélek most és nem Jóbot nézem), a könyvek ismerete, az Evangéliumé, minden, az összes üzenet; ez mind lehet egy elméleti ismeret, de a valódi ismeret az szemtől szemben állni. Megismerni Istent úgy, ahogy van, megismerni magamat Istenben úgy, ahogy Ő ismer engem, ez mindenki útja. Ma Kis Szent Terézről beszéltem, mert ő végigjárta ezt az utat.

Az Evangéliumban ma is, ahogy gyakran ott van az a szép szakasz, ahol azt mondja: „Dicsőítelek téged Atyám, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől és kinyilvánítottad a kicsinyeknek.” Kicsik – nem kicsik, mert egy koldus kell legyél – abban az értelemben, hogy tudod, hogy Isten végezteti veled a folyamatot, tudod, hogy a Szentlélek képez téged, mert a hitben tudod, hogy bármi is történik veled az életben, bármit is élsz éppen át, bármilyen megpróbáltatást, Ő az, aki végezteti veled azt a folyamatot. Te csak ott kell legyél, csendben a hittel, a reménnyel és a szeretettel. Kicsi, ebben az értelemben kicsi, mert nem magadra számítasz, nem számítasz mindarra, amit tudsz, még az imáidra sem. Mindenki el kell érkezzen arra a pontra, ahol azt mondja: „Csöndben vagyok, nem mondok többet semmit. Csak azt tudom, hogy a Megváltóm él.” Ennyi. Ha nem érkezünk el ide nem találkozunk a Szeretettel, azzal a Szeretettel, melyről Szent Ferenc beszél, nem találkozunk vele.

Amikor a szeretetről, a hitről és a reményről beszélek, akkor nem a jótékonyságról beszélek. Érthető, hogy boldogoknak hív minket mindazért, amit tudunk, amit megélünk, de ez nem egy emberi tudás, hanem a bennünk lévő tudás boldogságának lépése. Az ismeret, az egyetlen, ami számít, tudni, hogy Isten kezeiben vagyok, tudni, hogy Isten vezeti az életemet, hogy Isten itt van, hogy Szentséges Szűz Mária itt van, hogy egy átalakulási folyamatban vagyok és minden megpróbáltatásomat így élem meg. Ez az ismeret és nincs másik. Csak ez – megismétlem – vezet el a tiszta szeretetre, az önzetlen szeretetre, mely nem keres semmit. Nem keres semmit magának, de a többieknek sem, a szeretet, mely tud.

Ha meghallgatjátok Kis Szent Teréz „Ha minden létező bűnt elkövettem volna” énekét, Ő egy olyan személy, aki találkozott azzal a szeretettel és azt mondja: nem aggasztják a bűnök, nem aggasztják…tudja, hogy csak Isten tudja szeretni és ebbe a szívbe beleveti magát és ennyi.

Mondtam, hogy ez nem „jótékonykodás”, karitatív tevékenységek kérdése, semmit sem kell megmutatni. Egy szeretet, amit nem kell megmutass azáltal, hogy csinálsz valamit, még imádkozva sem. Nem kell megmutatnod Istennek, hogy szereted, azáltal, hogy Szentségimádsz vagy Misét celebrálsz. Szeretned kell és kész, és engedni, hogy szeressenek. Ez a folyamat és ehhez a hűségünkre és az egyszerűségünkre van szükség. És itt vannak a kicsik, akik engedik magukat elkísérni ebben a folyamatban. A nagybetűs Szeretet, Isten. Amikor arról beszélünk, hogy találkozni a tiszta szeretettel az végül is találkozni Istennel és szemtől szemben állni Istennel, mert Isten Szeretet. Szent Ferenc beszélt nekünk erről az üzenetében[11] és Szent Klára[12] kiegészítette. Felolvasom nektek egy részét. Nem mondom, hogy mikor beszél Ferenc és mikor Klára, fel fogjátok ismerni.

„Megáldalak titeket, kedves testvéreim! Ezt szeretném mondani nektek: Emlékezzetek mindig, hogy a Szellem legfensőbb törvénye a tiszta szeretet. Isten az ő tiszta szeretetével szeret minket és mi ugyanezzel a szeretettel kell szeressük magunkat: szellemi és önzetlen szeretettel, ami nem akar semmit és senkit birtokolni, egy szeretet, mely nem keres hasznot. Ez a legfontosabb törvény, mely nélkül nem vagytok képesek megérteni Jézus Krisztus keresztjét és feltámadását, se nem tudtok lelkiismeretesek lenni és mégkevésbé közösségben élni.

A tiszta szeretet az első törvény, mely leereszkedik Istentől. Mindannyian arra vagytok hívva, hogy felfedezzétek a tiszta szeretetet. […] Az önző ember fél a tiszta szeretettől, mert ez a szeretet nem hagy semmit az önzésre. Ha valaki nem jut el a tiszta szeretethez – a szellemi életben is – akkor nem jut el sehova, a szép szavak, szép tettek ellenére sem, melyek nem mindig tesznek tanúságot Isten szeretetéről: minden ima, minden szó, minden tett nem kéne más legyen, mint tiszta szeretet, élő és működő azokon keresztül, akik befogadják. Ha nem a tiszta szeretetből cselekedtek, anélkül, hogy bármi egyéb érdeketek is lenne, ami nem ennek a szeretetnek a kiterjesztése, minden tett véget ér önmagában, akkor is, ha Isten nevében teszitek. […] Ez a szeretet gyújtotta lángra a földi életemet és még mindig ég a szellememben. Ez a szeretet alakított át a Szeretetté: a stigmák, melyeket a testembe kaptam csak a külső megnyilvánulásai voltak a keresztre feszített Krisztussal való egységemnek. […]Ezt a szellemiséget éltem meg, ez a Ferencesség szelleme: vágyni Isten tiszta szeretetének befogadására, a tiszta szeretetben élni, mely nem keres semmit sem magának, ezzel a szeretettel szeretni minden teremtményt, engedni, hogy a szeretetből Szeretetté legyünk átformálva. Innen ered a tökéletes boldogság és a legmagasabb szegénység.”

„Amikor készek vagyunk Istenért élni, csak hozzá szeretnénk tartozni és teljes mértékben átadjuk magunkat neki, akkor megszületik az igazi szemlélés, mely mindig a bizalmas Istenre való hagyatkozás gyümölcse. […] Így az ember és Isten között egy szeretet történet születik meg, egy történet, mely a halállal sem ér véget, sőt: az örökkévalóság dimenziójában a szerető és a Szeretett egy dologgá válnak. […] A szeretet, ha szeretet, kivirágzik a szemlélésben. Már mondtam nektek, hogy aki szeret, az csak a szeretettjét szeretné nézni. A szemlélés a szeretet gyermeke, sosem ér véget önmagában; a szemlélés cselekvésre ösztönöz, mert Isten szeretetét szemlélve az ember szeretettel telve érzi magát és közeledik felebarátjához. Isten szeretetével szereti a többieket és ugyanezt a szeretetet fedezi fel a testvérekben. Mindebből meg tudjátok érteni, hogy mindannyian a teljes szemlélődésre vagytok hívva és ez része az életeteknek. Valójában a keresztények élete csak szemlélő élet kéne legyen. […] Az emberi szellem igazából arra lett teremtve, hogy ismerje Istent, de nem tudja ismerni azt, amit nem lát. Pont ezért szükséges a szemlélődés: ez a szellem tekintete, mely Istenre irányul, mely lehetővé teszi Isten megismerését úgy, ahogy Van.

Isten, aki Szellem az ember szellemében él. A Szentlélek jelenléte a szellemetekben az olyan, mint egy forrás egy kert közepén. […] A ti zárt kertetekben tudjátok szemlélni Istent és Benne nyugodni. A szellemetekben pihentek, jobban, mint a világ bármely más helyén. Ezért a szemlélődés a valódi pihenés, melyet az ember ismert az áteredő bűnt előtt. Jézus azért jött, hogy elvezesse az emberiséget Isten nyugodalmába; megnyitott egy új és élő utat az Atya felé. Minden újra egyesítve lesz Jézus Krisztusban és ő be fogja vezetni a világegyetem egész emberiségét és minden teremtményt az Új teremtésbe, ahol az ember és a teremtés Istenben fog nyugodni mindörökké, könnyek, fáradalmak és korrupció nélkül.”

Ma Szentséges Szűz Mária kísérjen el minket ebben a folyamatban és kérem az áldását és az őrangyalaink áldását, akik kísérnek minket, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

[1] Jn 17,3

[2] Lk 10,17-24

[3] A Gyermek Jézusról elnevezett (Lisieux-i) Szent Teréz

[4] 1kor 13

[5] Jób 1,6-22

[6] Jób 19,25

[7] Jób 25,27

[8] Jób 38, 1; 12-21; 40, 3-5

[9]  Jób 42 1-3; 5-6; 12-17

[11] Assisi Szent Ferenc üzenete, 2012.09.17 „Isten tiszta szeretete”

[12] Assisi Szent Klára üzenete, 2013.05.20 „Elzárt kert vagy…kert forrása az élő vizek kútja” (énekek 4,12-15)