Mauro (hanganyag átírat)

2021.03.06

 

„Hosszú ideig beszéltünk a harcról, melyet kinyilatkoztak számunkra az eszközök.[1] Utoljára[2] a fegyverekről beszéltünk, melyek rendelkezésünkre állnak ebben a harcban. Ha a rendkívüli eszközökre tekintünk, látni fogjuk, hogy minden ennek a harcnak az irányába orientálódik. Azonban, milyen harc ez? Nézzétek, a harc Lucifer soha véget nem érő próbálkozása, hogy megakadályozza az embert a Teremtővel való találkozásban. Lucifer kísérlete, hogy hamis képet mutasson az embernek Istenről; legalább ezt, ha már nem tudja megakadályozni az embert abban, hogy találkozzon Istennel. Egy zsarnoknak az arcát akarja mutatni; egy arcot, mely problémásnak érződik, nem egy atyának. Egy olyan Istennek az arcát akarja mutatni, aki a felhőkben van és így lehetetlen megtapasztalni; egy ítélkező Istenét; egy olyan Istenét, aki nem érdemli meg, hogy szeressék. Ezt úgy teszi, hogy az ő elképzelését mutatja nekünk az életről, Luciferét. Ezt az élet, a szeretet és teremtésünk oka mély jelentésének megváltoztatásával és eltorzításával teszi; egy ködös verzióját mutatva a legigazabb, legegészségesebb, legszentebb igazságoknak: honnan származunk, hova megyünk, miért vagyunk a Földön.

Ebben a harcban Isten az eszközein keresztül mutatja meg az arcát: a legfensőbb eszköz Jézus Krisztus, a Fia, aki azért jött, hogy megmutassa nekünk az Atya arcát. A rendkívüli eszközei: a Központi Magcsoport, az Arkangyalok, a hűséges fivérek és nővérek; gondoljatok a Mária jelenésekre és a jelre, melyet Mária adott nekünk, melyre legutóbb utaltunk[3], mindannyian középpontban vannak és ők a támogatás, melyet Isten ad, hogy minden személy találkozhasson a Teremtővel. Ezért a lényege a Földi átalakulásunknak pontosan a találkozás Istennel, az Ő igaz Arcával; nem egy kapcsolatot megélni Istennel, hogy jól éljünk itt, a tapasztalásaink és az itteni utunk lényege az Isten arcával való találkozás.

Az Arcával való találkozás után, minden személy elkezdheti szemlélni, tanulmányozni. Elkezdhetjük megismerni Istent. A jellemzőit, hogy hogyan hat, milyen kapcsolata van velünk, az emberrel, a teremtéssel és így megérteni, hogy hogyan szeret Isten, annak a szeretetnek a jelentését és ezáltal felismerni, hogy mennyire szeretve vagyunk. Tehát elkezdjük szeretni Istent, nem azért, mert szeretnénk valamit cserébe, hanem azért, mert Isten megérdemli, hogy szeressék. Elkezdjük szeretni Istent, mert elkezdjük megérteni, hogy mi az élet: az élet Szeretet, nagy betűvel. Egy kapcsolat kezdődik, mely a lényünk átalakulását eredményezi. Egyre jobban megértjük, hogy tényleg ez az élet: engedjük, hogy Isten szeressen minket és így ugyanazzal a szeretettel szeretünk másokat, ahogyan minket szeretnek. Minden e körül az igazság körül forog és változásra készteti az életet.

Beszéltünk a Fény fegyvereiről: ima, áldás, megbocsátás. Ha megnézitek őket, látni fogjátok, hogy amit mi a „Fény fegyvereinek” hívunk, azok Isten jellemzői. Tehát, amikor a „fegyverek használatáról” beszélünk, úgy értjük, hogy úgy kéne viselkednünk, mint Isten. Azoknak a fegyvereknek a használata azonnal az ellenség legyőzéséhez vezet bennünk és körülöttünk, mert úgy viselkedünk, mint az Atyánk; úgy viselkedünk, mint Isten: megbocsátunk, áldunk. Így viselkedve, ahogy azt korábban mondtam, az átalakulásunk folyamata gyorsan megindul és ezáltal Isten gyermekeivé válunk, mely a célja az egész Földi utunknak.

Mindig a Szentlélek akciója, a Szentháromság akciója, az eszközök által támogatva, melyeket Isten ad, mindenek felett a szentségek, melyek elvezetnek, hogy Istenhez hasonlóan viselkedjünk. Több részben mondja az Evangélium: „Én mondtam: istenek vagytok”[4]. Ez elvezet minket, hogy gyakorlatba helyezzük a javaslatokat, melyeket Jézus adott nekünk: viselkedjetek, ahogy az Atyánk, aki „esőt ad igazaknak és gonoszoknak.”[5] „Szentek legyetek, mert én, az Úr, a ti Istenetek, szent vagyok!”[6]. Azt mondtam, hogy ez nem olyan valami, amit egyedül tudunk tenni; Isten teszi, mert már elvetette a magot bennünk: az Ő képére és hasonlatosságára teremtett minket.

Mindenek felett a Fián, Boldogságos Szűz Márián, a szentségeken és az Egyházán, Jézus Krisztus világegyetemre kiterjedő Egyházán keresztül cselekszik. Ezért, annak felismerése, hogy ennek a harcnak a részei vagyunk, nem mellékes. Felismerni a Földi utunk célját, nem mellékes, mert lehetővé teszi számunkra, hogy lássuk, mi a fontos. Mindent rendbe tesz és elvezet minket, hogy Istent helyezzük első helyre, különben sosem fogjuk Őt helyezni az első helyre; közvetlenül mellé fogjuk helyezni, de sosem az első helyre.

Mindannyian boldogok akarunk lenni és ez rendben van. Mindannyian békét keresünk, most jobban, mint valaha és ez rendben van. Azonban, csak egy módja van a béke elérésének és csak egy módon lehet elérni a boldogságot. Ez az út pedig az, hogy úgy cselekedjünk, ahogy Isten cselekedett és továbbra is cselekszik minden helyzetben. Nézzétek, ez nem büszkeség; ez Jézus parancsolata: „ahogy én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.” [7]Az út az az, hogy mindig megbocsássunk, ami valami nagyon konkrét. Hogy mindig megbocsássunk, mindig szeressünk, sose ítéljünk, hogy adjunk, mindig és bármilyen helyzetben. Senkit sem szabad a saját mértékünkkel mérni, még magunkat sem. Minden életet Istennel szemben állva értékelni, azon elmélkedve, amit Ő tett és amit nekünk mondott; Ő nem parancsol semmit. Ha jól megnézitek, Ő nem parancsolta, először megtette és aztán azt mondta: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye föl a keresztjét és kövessen engem.” [8] De először megtette. Ez az élet egyetlen útja; minden más út többé kevésbé a világ szellemével van kombinálva, vagy általa ajánlva, többé kevésbé az ellenség inspirálta.

Minden emberi számítás, minden emberi logikán alapuló kísérlet szomorúvá és boldogtalanná fogja tenni az életünket. Ez oda vezet, hogy kompromisszumokat kössünk. Ezen az úton, azonban, ebben az időben jobban, mint valaha, – mivel közeledünk a beteljesedés felé, mely egyre nyilvánvalóbb lesz, köztes helyen nem lehet állni – , semmilyen kompromisszumot nem lehet elfogadni. Mindig bocsássatok meg, mindig szeressetek, mindig adjatok; azonban nem szomorúsággal, hanem azzal a hittel és bizonyossággal, hogy ez az az út, melyet Isten megtett; az élet útja; haladjunk tehát boldogan.

Mindig elvárásaink vannak, még az is, hogy szentekké váljunk, azonban, a saját elképzeléseinknek megfelelően, vagy annak megfelelően, amit megtanultunk róla. Ez mindig ítélkezéshez vezet. Mindig visszavezet ahhoz, hogy szembesüljünk azzal, amit az előbb mondtam: mindig megbocsátani, sosem ítélni. Minden, ami belőlünk származik, oda fog vezetni, hogy saját elképzelésünk legyen a dolgokról, mely ütközni fog valaki máséval; így megpróbálunk helyesen tenni; ez oda fog vezetni, hogy azt gondoljuk nekünk van igazunk és a másiknak nem. A következmény szomorúság, nem teljesség, még ha az Isten iránti szeretetünkből cselekszünk is; még ha imádkozunk is Istenhez, hogy segítsen nekünk, nem fog szabadsághoz vezetni.

Isten mindenható, de nem keresi az igazát, nem próbál senkit sem meggyőzni. Ő csak szeret és kész. Isten nem magára összpontosít vagy arra, hogy igaza legyen. Ő csak szeret és kész. Csak akkor fogjuk megérteni, hogy mi a szeretet, ha ezt szemléljük; különben csak egy képet fogunk látni a szeretetről. Isten nem emlékezik a gonoszra, sosem; elhagyja. Nem keres okokat; nem tekint a gonoszra; nem érdekli; tudja, hogy a gonosz megsemmisíti önmagát. Ő csak szeret és kész. Mikor azt mondja, hogy a Menny dolgait kutassuk és szemléljük, ne a földieket, azt azért teszi, mert úgy élve, ahogy azt elmondtuk, közvetlenül bele fog meríteni minket a Szentháromsági örvénybe, a szeretet örvényébe. Tehát ez nem valami, amire kényszerítenünk kell magunkat; ez az élet, mely birtokába fog venni minket, kifejlődni bennünk, átalakítani minket az Ő képére és hasonlatosságára, Isten igaz gyermekeivé téve minket.

Számos alkalommal elmondtuk, hogy át kell alakítani a gondolkodásmódunkat. Azonban, mi nem tudjuk ezt megtenni, de megengedhetjük Istennek, hogy megtegye. Szabadon hagyhatjuk Istent, hogy átalakítsa a gondolatainkat. Aztán fokozatosan úgy fogunk tekinteni az életre, ahogy Isten tekint rá; úgy fogunk tekinteni magunkra, ahogy Isten tekint ránk és úgy fogunk a felebarátainkra tekinteni, ahogy Isten tekint rájuk: ez a szabadság, mert minden félelem, minden bűntudat érzés el fog maradni, el fog tűnni: „Képes vagyok, nem vagyok képes? Jó vagyok, rossz vagyok?” Belépünk az örvénybe és elkezdünk szeretni és kész.

Tehát, ahogy mondtam, ez az egyetlen út, hogy felfedezzük a szeretet lényegét és ha Máriát szemlélitek, akkor látni fogjátok, hogy Mária teljes mértékben ezt az utat követte. Szemléljük, hogy hogyan vívja meg Mária ezt a harcot, még amikor az exorcizmusról is beszélünk, Luciferről vagy a gonoszt illetően. Tudjátok, hogy mit tesz mindez előtt? Egy szeretetteljes tekintet és Lucifer nem megy a közelébe, a gonosz nem közelíti meg Őt; a romboló energia nem tudja megérinteni Őt.

Arra vagyunk hívva, hogy belépjünk ebbe az örvénybe és minden lehetőségünk meg van, hogy így tegyünk; így le fogjuk győzni a halált és a Poklot. Már most is megtehetjük és mostantól együtt élhetünk Vele az új teremtésben és együtt építhetjük Vele azt. Legyetek tudatában, hogy az egész Evangélium, ebből a perspektívából szemlélve, valóban valami gyönyörű és elérhető lesz mindenki számára, mert Isten az, aki közel visz minket hozzá.

Végezetül még egyszer, rábízom Jézus Krisztus egész Egyházát az Egyház Édesanyjára, Boldogságos Szűz Máriára, az emberiség Társmegváltójára. Kísérjen minden tagot az Áldása, hogy teljesen belépjen az életbe; Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

[1] Lásd „Isten rendkívüli eszközei”, Lásd „A Központi Magcsoport”

[2] Lásd Mauro elmélkedése, 2021.03.03 „A Fény fegyverei”

[3] Lásd 2. lábjegyzet

[4] Lásd Jn 10,34

[5] Éásd Mt 5,44-45

[6] Lásd Leviták 9,12

[7] Lásd Jn 13,34; 15,12

[8] lásd Mt 16,24