Mauro (hanganyag átirat)

2021.03.03.

„Hadd tekintsünk még egyszer az időre, melyben élünk és mindazokra az vonatkozásokra, melyeket 2020 végén és 2021 elején kaptunk. Azok a vonatkozások, valóban mindannyiunk felkészítése minden rendkívüli eszköz által, mindenekelőtt a Szentháromság és Szűz Mária által, azaz Jézus egész Egyházának a felkészítése, hogy mindenki teljesen részt vehessen a cselekvésükben, melyen keresztül dicsőségben élhetnek és megdicsőülhetnek. Azokban a szavakban ott van minden kegyelem; ott van Isten szava, mely keresztül és keresztül halad, mint egy elválasztó kard.[1]

Tehát, ennek az évnek a dinamikáját már kinyilatkoztatta nekünk Szent Mihály 2020 áprilisában[2], elérve Krisztus Király ünnepének[3] és Szűz Mária Szeplőtelen fogantatása ünnepének előestéjét[4]; mind a harcról szól, mely a Földön zajlik és amelyik a legutolsó harc. Ez a harc, amely a világ teremtésekor kezdődött és sosem ért véget, most véget kell érjen, be kell teljesüljön; utat kell engednie az Úr Jézus dicsőséges visszatértének és az irgalom és igazságszolgáltatás teljességének.

Tudjuk tehát, hogy a seregek felsorakoztak ebben a harcban, ahogy azt számos alkalommal elmondták nekünk.[5] Bárki, aki azt választotta, hogy Jézus Krisztus Világegyetemre kiterjedő Egyházához tartozzon, fel van sorakoztatva, függetlenül attól, hogy mit csinál, mik a hiányosságai, milyen kegyelmei vannak; felsorakoztatja az a választás, hogy tagja az Egyháznak, tagja Isten seregének.

Emberi nézőpontból ez a sereg kicsinek tűnhet, néhány gyenge és képzetlen emberből állva, de tudjuk és hittel meg kell kérdezzük magunktól, hogy ki van ebben a seregben most, itt a Földön? Szűz Mária jelen van, Jézus Krisztus jelen van közöttünk a közbenső eljövetelében; az Arkangyalok mind előttünk és mellettünk vannak, hogy előkészítsék az utat számunkra; minden szent fel lett hatalmazva kegyelem által, hogy részt vegyen ebben a csatában; a Központi Magcsoport működésben van, a dimenziójában hatva, mely a szellemi dimenzió, felébresztve bennünk minden kegyelmet, melyet a fogantatáskor kaptunk, és a hűséges testvérek is hatnak a dimenziójukban, mely az anyagot is magába foglalja.

Nem mondhatjuk többet, hogy a seregünk kicsi. Valójában azt mondhatom, hogy ez előtt a sereg előtt az egész pokol megremeg. Azt mondhatom, hogy ami Lucifer gonoszsága fölényének tűnik számunkra, az valójában az őrülete. Igazából már nem tudja, hogy mit tegyen és gonoszságában vakon robban ki, mert a tudat, hogy Jézus itt van, megrémíti. Nem tudja többé, hogy mit tegyen; minden követője nyomást gyakorol rá, azt kérdezve, hogy mit tegyenek, de többé már nem tudja, hogy mi tegyen.

Tehát nem szabad azt gondolnunk, hogy a seregünk kicsi és ezáltal attól félnünk, hogy mi fog velünk történni. Erre a seregre gondolva fel kell ébredjen a reményünk és fel kell emeljük a szemeinket a mennyekre azt mondva: a jutalmunk közel van.[6] Azonban, a harc, amelyről beszélünk, Lucifer és a seregei ellen, a fekete egyház ellen, mely a Földön van (még azt is mondhatjuk, hogy a központja Olaszországban van), az a harc az egyház ellen az emberek szintjén zajlik, konkrétan az Egyház szintjén, de személyes szinten is, azaz a napi küzdelmekben, melyekben mindannyiunknak része van az egonkkal, a hiányosságainkkal és a körülöttünk lévő romboló energiával; mindannyiunknak megvannak a saját harcai.

Nézzétek, hogy Jézus Krisztus serege még azokban a csatákban is velünk van, nem csak a nagy harcban, hanem a személyesekben is. Tehát, Jézus, Mária és Szent József közel vannak hozzánk, még a személyes harcainkban is. Sajnálom, ez számomra elég is lenne, de Istennek nem elég. Ő nekünk adja a Központi Magcsoportot; nekünk adja a szenteket; nekünk adja az angyalokat és az Arkangyalokat, a hűséges fivéreket és nővéreket, úgy, mint az élő fivéreket és nővéreket és az élő Egyházat a Földön, mert mindannyian egyesülve vagyunk egymással. Abban a pillanatban, hogy eldöntjük, hogy az Egyház része leszünk, bárhol, ahol egy tagja van az Egyháznak, ott van az egész Egyház és így azok a küzdelmek is a Húsvéti úttá válnak.

Megvannak a fegyvereink, hogy megvívjuk ezeket a csatákat, egyénenként is és együtt is, Egyházként.

Az első fegyver a hit. Ez a hit, mely annak ismeretéből jön, amit korábban mondtam: ha Isten velem van, akkor ki van ellenem? Ha Mária közel van hozzám, kitől fogok félni? Ha Jézus visszatért a közbenső eljövetelében, akkor mi történhet velem? Ki fog elválasztani minket Krisztus szeretetétől?[7] Ebben a harcban meg van a lehetőségünk, hogy megéljünk minden ígéretet, Szent Pál és a szentek minden gyönyörű szavát: a mi szavainkká válnak, kifejezhetjük őket, ahogy keresztül haladunk rajta. Milyen szép, hogy azt mondhatjuk: „Ki választana el minket a Krisztus szeretetétől?[8] Mikor megtapasztalunk valamit, kimondani ezeket a szavakat az erőnkké válik: ki van ellenem?[9] El fog jönni, Jézus velünk van. Milyen csodálatos!

Tudjátok, hogy a fegyverek: az ima, önmagunk felajánlása és a kommunió. Azonban tekintsünk rájuk együtt, hogy valódi fegyvereknek érzékelhessük őket, mert erősebbek, mint egy nukleáris bomba.

Ima: Ima kiért? Ima az ellenségeinkért, az üldözőinkért, azokért, akik megtámadnak minket, azokért, akik próbákat okoztak nekünk; az ima az ellenségeinkért mindent legyőz.

Kommunió minden eszközzel: ahogy azt korábban elmondtam, segít, hogy imádkozzunk az ellenségeinkért; segít, hogy megáldjuk azokat, akik átkoznak minket és hogy áldás legyünk minden és mindenki számára, a jó és a rossz számára is.

Abban az imában dicsőítsük Istent; minden próbában dicsőítsünk, adjunk hálát mindenért és legyünk mindig boldogok; adjunk hálát minden próbáért és minden örömért; adjunk hálát a betegségekért, még a pandémiáért is; azonban ez nem azt jelenti, hogy örülünk a létezésének. Inkább azt jelenti, hogy tudjuk, hogy még ebben a próbában is megérint Isten keze minket; tudjuk, hogy ezen a próbán keresztül teljesen megtapasztalhatjuk azt, hogy Isten gyermekei vagyunk, papok, próféták és királyok; tudjuk, hogy Isten még ott is előkészített egy menedéket számunkra; egy helyet, ahol felfedezhetjük és elérhetjük a teljességet. Így hálát adunk mindenért és mindig boldogok leszünk, mert tudjuk, hogy ez Isten akarata Jézus Krisztusban.[10]

Így élve minden félelmen felül fogunk kerekedni; azáltal, hogy felülkerekedünk minden félelmen, összetörjük az ellenség fegyvereit, melyek a félelem, kétségbeesés, mely oda vezet minket, hogy egyedül érezzük magunkat, hogy visszavonuljunk a magányba, hogy a törékenységeinkre tekintsünk és azt higgyük, hogy nem tudunk megbirkózni velük. Azonban, azáltal, hogy teljesen felismerjük a fegyvereinket, az Egyház tagjaiként eszközökké válunk Isten kezében; olyanokká válunk, mint az íjak, melyeket Isten minden rendszerbe beküld, hogy ledöntse őket; azonban nem mi, hanem Isten fogja tenni mindezt, rajtunk keresztül. Aztán látni fogjuk, hogy hogyan válik a gyengeségünk kegyelemmé! A gyengeségünk rendszerré válik, mert oly sok embernek van ugyan az a gyengesége; tehát, mikor Istennel együtt megyünk keresztül rajtuk, kegyelemmé válunk mások számára, mert az egész Egyház keresztül fog menni rajta és így felfogjuk szabadítani a rabokat, feltámasztani a holtakat, meggyógyítani a betegeket: nem mi, hanem Isten fogja tenni rajtunk keresztül.

Az előbb azt mondtam, hogy mind gyengék és törékenyek vagyunk; milyen szép ilyennek lenni! Milyen szép tudni, hogy nem kell tökéletesek legyünk! Milyen kegyelem tudni, hogy Isten Fia és az egész Egyház, melyet Ő alapított és mögötte van, leereszkedik, hogy megtegye pontosan azt, amit mi magunk nem tudunk megváltoztatni! Tudni, hogy nem vagyunk elítélve, tudni, hogy a gyengeségeink az Ő kezébe erők. Azt hiszem, hogy ily módon tekintve erre a harcra, az új teremtés szemléléséhez is elvezet, mely minden győzelemmel formálódik, tőlünk kezdve, a személyes életünktől és attól, ami körülöttünk van; aztán fokozatosan látni fogjuk, hogy növekszik, hogy az Egyház megszületik. Valójában azt mondhatjuk, anélkül, hogy fennköltek lennénk, hogy látjuk ennek a népnek az alakulását; látjuk hogyan alakulnak a magcsoportok, a fénypontok és a falvak. Természetesen, ha azokra az emberekre néznénk, akik minden faluban, minden fénypontban élnek, emberi szinten törékeny, egyszerű embereket látnánk, és elgondolkoznánk, hova vezet ez? Azonban, ahogy egyesülünk az Egyházzal, elkezdünk örömöt érezni. Azt mondhatjuk: Isten valóban munkában van.

Zárásként emlékeztetni szeretnélek az egyik legegyszerűbb eszközre, melyet Szűzanya adott nekünk a 2020 december 7-i üzenetében, „A Messiás idő”. Ez egy eszköz, amit nem használunk teljesen, talán azért, mert egyszerű és magunk akarunk tenni dolgokat, azt gondoljuk, hogy meg kell tegyük a magunk hozzájárulását és ezért nem állunk teljesen készen, hogy engedjük Szűzanyának, hogy ezen az eszközön keresztül hasson. Fel fogom olvasni a szavait. A jelről beszélek; a Keresztről, melyről a 2020 december 7-i üzenetében beszél:

„A jel, amit nektek adtam, magába foglalja az én Királynői, Társmegváltói és emberiség Édesanyjai erőm. Az én feladatom ebben az időben az, hogy őrizzem a Világegyetembeli Egyházat és felkészítsem az én Fiam az idők végeztekori dicsőséges visszatértére. Az én jelenlétem és az én művem közöttetek, kísérni fogják a Fiam és népe megdicsőülését ebben a messiási időben.

Ez a jel már szét van szóródva az egész Univerzumban és szét kell legyen szórva a Földön is, Jézus Krisztus ezen a bolygón jelenlévő Egyházán keresztül. Ez lesz a jele az Univerzumbeli néphez való tartozáshoz. Erős lesz, és a megtérés és gyógyulás gyümölcseit fogja termelni, hozzájárulva ezzel a Föld evangelizációjához. A jel ereje Jézus Krisztus Világegyetemre kiterjedő Egyháza hatalmának megnyilvánulása is lesz. A jellel együtt fontos lesz a két felajánlási ima is, melyeket Szent Mihály Arkangyal 2007-ben adott nektek. Ezek minden nagyságukat kifejezik ebben az időben, mert összefoglalják az egész Világegyetembeli nép imáját a Fiamhoz és hozzám.

Ígérem a szellemben, lélekben és testben való megtérést és gyógyulást azoknak, akik hittel fogják hordozni ezt a jelt és ezeket a felajánló imákat fogják imádkozni, amelyeket jeleztem. Közel leszek hozzájuk és megvédem őket az én Királynői, Anyai és Társmegváltói hatalmammal. Rengeteg kegyelemmel fogom megjutalmazni azokat, akik terjeszteni fogják a jelt és tanítani fogják az imákat másoknak. Így segíteni fogtok a művemben és már előre is köszönöm.”

Azzal a meghívással köszönök el, hogy tényleg olvassátok el az egész üzenetet azzal az örömmel, hogy az Egyház részei vagytok és ennek a harcnak az örömével; azonban nem azért, mert jó részt venni egy harcban, hanem azért, mert ezen keresztül Lucifernek és a követőinek és a romboló energiájának meg kell semmisülnie. Többé nem találhat békét itt a Földön és ha ehhez egy harc kell, akkor bízunk Istenben. Tegyünk így! Az Úr megáld minket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

 

[1] Lásd Zsid 4,12

[2] Lásd Szent Mihály Arkangyal 2020 április 2-i üzenete, „Felhívás a Föld emberiségének”

[3] Lásd Jézus 2020 november 21-i üzenete, „Álljatok készen a harcra”

[4] Lásd Szentséges Szűz Mária 2020 december 7-i üzenete, „A Messiás idő”

[5] Lásd 4. lábjegyzet

[6] Lásd Lk 21,18

[7] Lásd Róm 8,31-39

[8] Lásd 8. lábjegyzet

[9] Lásd 7. lábjegyzet

[10] lásd 1Thessz 5,16-18