A történelem átírása – II. kötet – Az univerzum és lakói – Isten három rendkívüli eszköze – Isten együttműködőket keres 44. rész

Stefania Caterina és Tomislav Vlašić által

 

Drága Testvéreim,

Ahogy közeledünk a könyv vége felé, minden észrevétel egy előrelépés, melyet meg kell tennünk, de mielőtt megtesszük és megértjük, emlékeznünk kell, hogy a XX. század elején Isten ismételten nagy kegyelmekkel hívta az Egyházat, hogy fogadja el a kegyelmet. Emlékeztettünk titeket a Szűzanya jelenéseire Fatimában; az Isteni Irgalmasságra, a Ghiaie di Bonate-i jelenésekre és Medjugorjére, ahol a Szűzanya továbbra is megjelenik. Beszéltünk a harmadik évezredbe való belépésről. Ez nem egy történelmi pillanat, hanem valódi nagy kegyelmi idő volt. A hivatalos Egyház nem válaszolt Isten felhívásra. Ma olvasni fogunk arról, hogy az Egyháznak kellett volna felkészítenie és tájékoztatni a keresztényeket és közösségbe vezetni őket, előkészíteni a nem-keresztényeket is, valamint a jóakaratú embereket más vallásokból. Az Egyháznak be kellett volna jelentenie az élet létezését az univerzumban, és Isten tervét, hogy minden Krisztusban egyesüljön erős kegyelmet árasztva. A hivatalos Egyház a rengeteg kapott jel ellenére soha sem tájékoztatta és nem is vezette a jóakaratú embereket, az élet létezésének bizonyítására az univerzumban. A kereszténység nem tudott eligazodni, mert az Egyház a Krisztus által kapott nagy kegyelmek őre, elmulasztotta irányítását. Most olvasni fogtok egy másik fejezetet, mit tett Isten, hogy segítsen, és hogyan alakultak a dolgok. Majd elérünk a harmadik és egyben utolsó lépéshez, amit meg kell tennünk, ha csatlakozni akarunk Isten tervéhez.

Isten három különleges eszköze (317. oldal)

Isten együttműködőket keres

A nagy 2000-es jubileumi év és a 2001. szeptember 11-i események után, élénk előkészületi időszak kezdődött a földi Egyházért. Most erőteljesebben, mint bármikor az Egyház felkérést kapott, hogy teljes felelősséggel vállalja központi szerepét az egész univerzum evangelizációjában. Az idő telt és a pokol hatása nőtt. Isten népeit össze kellett gyűjteni az egész világegyetemben, tájékoztatni és megerősíteni őket. Olyan erőt teremtve, melyet Lucifer nem lett volna képes ellensúlyozni.

Eddig Isten terve az volt, hogy Jézus Krisztusban újraegyesítse az egész univerzumot, az Úr által megalapított és Jézus akarata szerint az Egyház köré építve, hogy elhozza az üdvösség bejelentését mindenki számára. Az Istenhű emberiségek a pápát, az Egyház pásztorát, központi és meghatározó személynek tekintették és készek voltak együttműködni vele. Az univerzum összes népe fokozatosan gyűlt volna a pápai alak köré.

Először azonban fel kellett számolni az Egyházon belüli ellenállást, azokét, akik megakadályozták más emberek létezésének kihirdetését az univerzumban. Isten semmit sem akar erőszakkal kapni, de megkérte az Egyházat, hogy egyértelműen legyen tudatában ennek, különösen, mert II. János Pál pápa súlyos beteg, már elfogadta az univerzum valóságát, és szerette volna kihirdetni az emberiség számára. Úgy gondolta, hogy ez a bejelentés korszakos fordulatot hozna az Egyház és az emberiség történelmében.

Isten úgy döntött, hogy megfelelő módon és időben ismét felfedi a földi Egyháznak, hogy létezik élet a világegyetemben, és az Egyház szerepét ebben a nagy tervben, hogy mindent összefogjon Krisztusban, a mennyben és a Földön (Ef 1: 8-12). Ezt a kinyilatkoztatást mára a keresztények elfelejtették, holott a fényt vissza kellett volna hozni az életbe. Erre azért volt szükség, hogy végre közösségben legyünk Isten minden gyermekével az univerzumban, és felszámoljuk az eredendő bűn okozta megosztottságot. Jézus Krisztus ezért jött a Földre, feláldozta magát minden emberért; megalapította Egyházát, hogy minden nép háza legyen.

Isten gyermekei közötti közösség nélkül az egész univerzumban, nagyon nehéz ellenállni a gonosz hatásának. Amint láttuk, Lucifer követői az alsó univerzumban felismerték annak szükségét, hogy már régóta szövetségre lépjenek egymással. A keresztények a Földön, azonban nem foglalkoztak ilyen kérdésekkel, sőt ellenkezőleg, nem voltak tudatában, hogy léteznek más emberek az univerzumban, legyengültek és a földi dolgokhoz kötődtek. A pápa megértette ezt, és nem akart tovább várni.

A harmadik évezred elején Isten úgy vélte, hogy az Egyház és az emberiség a Földön megérett arra, hogy foglalkozzon az univerzum valóságával, és elkezdte feltárni azt.

Isten elrendelte hűséges testvéreinek, hogy lépjenek kapcsolatba különböző emberekkel hívőkkel és nem hívőkkel a Földön. Isten szeretné felnyitni minden ember szemét, nem csak a keresztényekét. Azonban a keresztények feladata volt, hogy az univerzum valóságát az üdvösség tervébe illesszék, Jézus Krisztus személyét és cselekedeteit a középpontba állítva. Isten a hét nagy arkangyalnak is elrendelte, hogy ugyanígy nyilvánuljanak meg. Erre azért volt szükség, hogy tárják nagyobbra az emberek lelkét a Földön, segítve nekik felismerni a mennyei és fenséges valóságot. A Földön az angyalokról is teljesen megfeledkeztek. Közben a jelenések Medjugorjében folytatódtak, Isten Anyja és a Szent József közbenjártak a Föld gyermekeiért, hogy megnyíljanak és megértsék, amit Isten fel akart tárni nekik.

Isten egy erős keresztény csoportot akart létrehozni a Földön, akiknek feltárta volna az egész világegyetem Krisztusban való egyesülésének tervét. Különleges módon tanította volna őket. Nekik kellett volna lenniük a kovászának majd tanúságtételükkel felébreszteni az Egyház lelkiismeretét. Isten feladata lett volna ezt a csoportot kapcsolatba hozni a pápával és a hierarchia azon részével, akik nyíltságot mutattak az univerzum valóságához, támogatva az egész Egyház fokozatos nyitottabbá válását.

Ha az Egyház készen állt volna az élet létezésének kijelentésére az univerzumban a pápa követte volna; természetesen nem egy elméleti bejelentéssel, ahogy Isten előre látta, hanem a hívő testvérek segítségével az Egyházért és az emberiségért tett közvetlen tanúságtételével. Isten részéről minden készen állt, már csak az emberek válaszára volt szükség. Isten együttműködőket keresett.            

Isten a Földön elsősorban vallási közösségek felé fordult, főként az új közösségekhez, az egyházi mozgalmakhoz, ezek már a medjugorjei jelenések megújulási gyümölcsei voltak, majd az egyes személyekhez, kiknek nagy kegyelmeket és különleges ajándékokat adott. Az Úr sok jóakaratú embert ébresztett fel, akik egyre világosabb kinyilatkoztatásokat kezdtek kapni az univerzumi életről. Sokan csoportokba gyűltek, kölcsönös imádkozásra. Mások papokhoz és püspökökhöz fordultak, hogy tájékoztassák őket a kapottakról. Azonban a legtöbb esetben nem hittek nekik, nemhogy támogatták volna őket.

Isten a Földön 2000 és 2003 között szüntelenül keresett embereket, akik az angyalokkal és a hívő testvérekkel együtt egy erős csoportot alkotván, képesek legyenek megtörni az Egyház belső ellenállását. A Föld különböző részeiről sokakat meghívott, sok mindent feltárt. Sajnos nem kapott megfelelő választ: az embereket jobban vonzották a jelenségek, mint a valóság. Féltek a hivatalos Egyház reakcióitól, nem voltak készek feláldozni magukat Isten tervének, és mindenki saját elképzeléseit követte. Isten terve a számtalan egyéb személyes és párhuzamos terv miatt végül áldozatul esett: sokan hittek a kapott kinyilatkoztatásokban, de azokat ”háziasítani” akarták, hogy alkalmasak legyenek saját céljaikra.

Azokban az években a Földön, a számtalan igen erős és bőséges kegyelmekre az Egyház és keresztények válasza gyenge volt. Isten újra és újra próbálkozott, de a helyzet nem változott. Bár voltak néhányan, akik megértették Isten tervét és az idők komolyságát, és a megpróbáltatások és komoly nehézségek ellenére is hittek benne.

Eközben Isten gyermekei és az egész emberiség ellen Lucifer és követői gyűlölete nőtt. A Földön és az alsó univerzumban a Fény Szövetsége tombolt, és egyre szorosabban tartotta markában az embereket. Különösen a Földet, ismét a terrorizmus elleni háború spirálja borította be, mely az iraki háborúban tetőzött 2003-ban.

Isten ezért úgy határozott, nem vár tovább a Föld válaszára.


Nézzük az utolsó mondatot ebben az olvasatban: “Isten ezért úgy határozott, nem vár tovább a Föld válaszára.” Isten eszközöket, kegyelmeket és módszereket adott, hogy felébressze az embereket az egész univerzumban, újraegyesítve az egész univerzumot Krisztusban. Minket is újra hívott különböző módon, melyet majd a következő oldalakon magyarázunk el.

Szeretnék visszatérni egy pontra, újra elolvasva, és elgondolkodva: miért akarja ezeket a csoportokat Isten, miért akar egy erős csoport? Azt akarta, hogy a többi keresztény nép válaszoljon a kegyelemre. Olvassuk el ismét, hogy megvilágítsa a jót, megértve, hogy botladozás nélkül haladjunk tovább.

Isten a Földön 2000 és 2003 között szüntelenül keresett embereket, akik az angyalokkal és a hívő testvérekkel együtt egy erős csoportot alkotván, képesek legyenek megtörni az Egyház belső ellenállását.”  Azt mondja, hogy ez az angyalokkal közösségben történt, és a hívő testvérek megtörnék az Egyházon belüli ellenállást, miért? Ha II. János Pál pápa ma szent, aki ki akarta hirdetni, hogy létezik élet az univerzumban, akkor miért nem tette meg? Egy kicsi hiányzott és nem tudott választ adni egyedül. Folytatva: ”A Föld különböző részeiről sokakat meghívott, sok mindent feltárt. Sajnos nem kapott megfelelő választ: az embereket jobban vonzották a jelenségek, mint a valóság”, milyen jelenségek? A víziók, jelek, kifejezésmódok, rendkívüli és kivételes üzenetek; amelyeket nekik el kellett volna fogadniuk? Isten életét. Isten az élet forrása, és maga az egész valóság. Minden más, csak jelek és eszközök. Haladjunk tovább: ”Féltek a hivatalos Egyház reakcióitól.” A Szentlélek hét ajándéka között van az Istenfélés. Az embereknek fel kell ismerniük azt a tényt, hogy a Szentlélek vezeti az embereket és nem az Egyház. Az Egyház az üdvösség szentsége, ez az eszköz. Az Egyháznak támogatnia kell az embereket, azonban azok, akik szeretnének választ adni megpróbáltatásaikban, Istenben kell gyökerezniük. Hány prófétát fogadtak el az intézmények? Mennyit kellett harcolniuk! Évek, évtizedek, évszázadok teltek el, amíg végül elismerték őket. Mindenki, aki Isten tervéhez csatlakozni akar, meg kell engednie a Szentléleknek, hogy irányítsa.

”Nem voltak készek feláldozni magukat Isten tervének, és mindenki saját elképzelését követte.”  A látomások nem elegendőek; nem elég, hogy rendkívüli események tanúja legyél, a karizmák sem elegendőek. Mi szükséges? Meg kell szabadulni mindentől, tegyétek a jeleket és a karizmákat Isten kezébe, mintha nem is létezne. A hűséggel elérni azt a pontot, amit Jézus mutatott az Atyának a kereszten. Aki nem hal meg önmagának, és nem él Istenért, nem segíti rendkívüli élményekhez. Tudjátok, mi történt az apostolokkal. Az apostoloknak is megvolt a saját elképzelésük Krisztus passiója és feltámadása előtt. Azt akarták, hogy Jézus egy politikai és erőteljes Messiás legyen. Mégis, meg kellett halniuk maguknak. Júdás nem akart meghalni magának. Amikor elfogadták, hogy meghalnak maguknak, és részt vesznek Krisztus halálában, érezték a feltámadást magukban. A feltámadás valakiben a személy átalakulását jelenti. Azok, akik karizmatikusak, rendkívüli ajándékokkal bírnak vagy látomásaik vannak, nem hagyják magukat átalakulni, és nem válnak makulátlanná, azaz igazzá, megtartják saját elképzeléseiket anélkül, hogy elfogadnák Isten gondolatát vagy megértsék azt. Aki őszintén felajánlja életét, hogy meghaljon magának, át fog alakulni, makulátlanná – igazzá válik, és az lesz a gyümölcse, hogy közösségre lép Isten gyermekeivel, akik őszintén keresik Istent. Ezért megismételjük, amit az elején mondtunk: Isten országának pillérei az ember életének felajánlása Jézusnak a Szeplőtelen Szűz Mária Szívén keresztül, hogy makulátlanná, igazzá váljon, az egyetemes közösségben. Akkor meg fogjátok érteni, hogy az egyetemes közösség elengedhetetlen, hogy a Krisztusban való újraegyesülés felé haladjatok. Közösségre fogunk lépni akár olyan emberekkel, akiket soha sem láttunk, és akikről el sem képzeltük, hogy léteznek.

”Isten terve a számtalan egyéb személyes és párhuzamos terv miatt végül áldozatul esett: sokan hittek a kapott kinyilatkoztatásokban, de azokat ”háziasítani” akarták, hogy alkalmasak legyenek saját céljaikra.”  Ez a múltra és a meghívott emberekre vonatkozik. Ez segít most nekünk felismerni, ha mindenestül akarunk csatlakozni Isten tervéhez, újraegyesülve Krisztusban és másokkal együtt Krisztusban – ez az út, és nincs másik. Meg fognak jelenni számotokra a kegyelmek, az eszközök és a módszerek. Isten is várja válaszotokat és a többieket, hogy csatlakozzanak a tervhez, mely már elkezdődött az egész világegyetemben, a hűtlenség ellenére, mellyel Isten az Egyházon belül találkozott.

Megáldalak titeket. A Szentlélek hét ajándéka mélyüljön el bennetek. Legyetek éberek, egyikőtök se maradjon tétlen vagy közömbös. Egyikőtök se várja azt, hogy az újraegyesülés egy mágikus tett lesz. Ahogy Szent Ágoston mondta: “Isten nélkülünk teremtett minket, de Ő velünk fog megmenteni minket”, azaz a mi együttműködésünkkel. Megáldalak benneteket, Isten gyermekei a Földön válaszoljanak veletek, az Úr ezen üzenete kezdjen el megnyilatkozni rajtatok keresztül. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s