A történelem átírása – II. kötet  – Az univerzum és lakói – A hívő testvérek és nővérek újabb látogatása  – XXIII. János pápa és a II. Vatikáni Zsinat          34. rész


Stefania Caterina és Tomislav Vlašić által

Drága Testvéreim,

Remélem jól ünnepeltétek a karácsonyt, jól vagytok és Krisztusban eltelve, ahogy hallgatjátok ezeket a szavakat. Folytatjuk utunkat. Tudjuk jól értesült forrásokból, hogy mielőtt megnyitották a II. Vatikáni Zsinatot, az általános fogadáson 1961. április 5-én a zsúfolt Szent Péter téren a tömeg előtt XXIII. János pápa nyíltan kifejtette: “… néhány korábbi ismeretlen hang, mely hangok mindig a mennyből szálltak a Földre, a hangok, amelyek tükrözik a Mennyei Atya mindenhatóságát.”  Milyen hangokra gondolt? Talán megértitek a szövegen keresztül, melyet olvasni fogunk ma, a pápa nyíltsága sokkal nagyobb volt, mint a hivatalos történet, amit a Zsinat el akar mondani nekünk. Élvezzétek az olvasást.

A fejezet a 276. oldalon található.

XXIII. János és a II. Vatikáni Zsinat

XXIII. János pápának az volt a feladata, – aki 1958-ban választott utóda volt XII. Pius pápának, – hogy bejelentse a világnak 1960-ban a Szűzanya kérése szerint a harmadik Fatimai titkot, de ez több volt annál. Az új pápa kényes dokumentumokkal találta szemben magát, melyeket elődje hagyott hátra, az univerzum Istenhű testvéreivel és nővéreivel való találkozókról.

XXIII. János pápa a párbeszéd embere volt, aki hitte, hogy a pápa – a kollegialitás szellemében – nem hozhat fontos döntéseket az Egyház vezetőinek beleegyezése nélkül. Ezért tájékoztatta a Római Kúria legbefolyásosabb személyeit az elődjétől kapott dokumentumok tartalmáról, és Fatima harmadik titkáról. Ez egy végzetes hiba volt, amivel gyakorlatilag bezárta magát: a Kúrián az ellenzők, megmutatták azt minden szembenállónak. Következésképpen a pápa úgy döntött, nem közöl semmit, hogy ne legyen összetűzés és megosztottság az Egyházon belül. Az botrány lett volna a keresztények és az egész emberiség számára, akik már nagyon fáradtak voltak a háború következményeitől. A pápa 1960-ban nem hozta nyilvánosságra a harmadik Fatimai titkot, így ezt a feladatot utódaira hagyta; és nem szándékozott bármit is közzé tenni az univerzumban lévő életről.

 A Római Kúria mindig is a hatalom központjának volt tekinthető és valójában az is. Ez Vatikán állam szíve, ami egy valós állam, és mint ilyen, jelen van a nemzetközi színtéren, amelynek közigazgatási, gazdasági, katonai és hírszerzési szervei vannak. A szuverenitás a Szentszékhez tartozik, aki a katolikus egyház feje, egyben a kereszténység központja is, ahol spirituális szinten a legfontosabb döntéseket hozzák az Egyház életében. Vatikán egy abszolút monarchia, melyben a lelki és világi hatalom a pápa személyében egymás mellett él, aki államfő és az Egyház főpapja. Ez a lelki és világi hatalom kombináció mindig is létezett az Egyház történetében, és gyakran teremtett súlyos és kínos helyzeteket az Egyháznak. Nem részletezem tovább ezt ebből a szemszögből, melyről számos tudós és történész hosszasan írt már.

Hát mondom nektek, a Vatikán falain belül sok minden megtörtént és történik, aminek kevés köze van az evangéliumi szellemhez. Mindemellett Isten nem engedte meg, hogy a pokol kapui győzedelmeskedjenek az Egyház felett, még a Vatikánba való ördögi beszivárgások ellenére sem. Tulajdonképpen Lucifer soha sem volt tétlen, de az Egyház kezdete óta szövögeti összeesküvéseit ellene. Az első keresztény közösségektől a mai napig szivárogtatta be embereit, amíg el nem érték a kereszténység szívét. Lucifer az Egyházon belüli akcióit évszázadok során szilárdította meg és bővítette, így érve el a mai magas szintjét. A neki elkötelezett emberek zavartalanul sétálgatnak a Vatikán falai között; a legelképzelhetetlenebb helyekre hatoltak be és egyre nehezebb leleplezni őket. A hűségesek ritkán veszik észre őket. Azonban Isten is folyamatosan aktív a Vatikán falain belül: sok szent ember van a Vatikánban, több mint amit gondolnánk. A gonosz jelenléte miatt szenvednek, de felajánlják szenvedéseiket követve az Urat, így szenvedésük megváltó erejű. Isten most elfogadja szenvedésüket és engedi a gonosz tetteit az Egyház igazságosságért és megtisztulásáért. Aztán az Egyházon belül be fog avatkozni, és sötét napjai lesznek azoknak, akik megsértették Krisztus jegyesét, vagyis az Egyházat. Isten beavatkozása hirtelen, gyors és megállíthatatlan lesz. A Lucifer által elkövetett gonoszság vissza fog hullni rá és együttműködőire. Minden napvilágra kerül. A sötétség gyerekei is tudják ezt!

Ti hűséges gyermekek, akik az Egyház igaz javáért a Vatikánon belül éltek és dolgoztok, legyetek bátrak, ne féljetek semmitől: továbbra is tegyetek jót; semmi nem fog elveszni abból, amit tettetek. Isten mindig veletek van.

János pápa nagyon elszomorodott a történtek miatt. Ezért Isten úgy döntött, hogy ismét elküldi a hívő testvéreket meglátogatni és megnyugtatni őt, egyben megadni neki a lehetőséget a személyes megerősítésre a hívő testvérek létezéséről és munkájáról. A találkozás 1961-ben történt Castel Gandolfo kertjeiben egy tanú jelenlétében. A pápát lenyűgözte, amit látott és hallott. Együttműködés kezdődött a hívő testvérekkel, melynek során még távolról is segítettek neki. Az akadályok elháríthatatlanoknak tűntek, és a bejelentés, melyre Isten várt egyre valószínűtlenebbé vált. A pápa félt, – mint Szent Péter azokban a napokban, – hogy veszélyeztetnék az Egyház életét. Ahogy az Pünkösd után történt, a pápa elküldte a testvéreket és kérte, ne zavarják meg újra az Egyház tevékenységét. A testvérek megpróbálták meggyőzni őt, de hiába, ismét visszatértek oda, ahonnan jöttek.

A hívő testvérek segítségének megtagadása nagy kárt okozott mind az Egyháznak és az emberiségnek egyaránt. Isten látta, hogy az idő még nem érett meg és a pápa félelemből- és emberi gyengeségből tett így. Ismét türelmes volt az emberekkel a Földön, de még a gonoszból is hasznot húzott. A pápa megértette mind a két eseményből, Fatimából és a hívő testvérekkel való a találkozásból, hogy az Egyház nem halogathatja sokáig az univerzum kérdését és meg kell nyílnia az új időknek. Megérett az ötlet egy ökumenikus zsinat összehívására az összes keresztény püspökkel, hogy minden szempontból megvitassák a múltat, és új lépéseket javasoljanak az Egyháznak. Ez egy rendkívüli fontosságú ünnepélyes esemény volt. Számos ellenzője ellenére, a pápa ezúttal határozott volt, és 1962-ben, – egy évvel halála előtt – kihirdette a II. Vatikáni Zsinatot.

Lucifernek és követőinek, nem sikerült megakadályozni a Zsinatot, ezért úgy gondolták, hogy saját javukra használják ki azt: akcióba léptek, ártalmas ötleteket akartak rákényszeríteni a Zsinatra, hogy az Egyházat belülről rombolják le, és frakciók közötti összecsapásokat generáljanak. Isten azonban ezt nem engedte meg. Voltak a zsinati atyák között egymásnak ellentmondó vélemények és éles konfliktusok, mert Istennek nincs olyan munkálkodása, ahová az ellenség ne próbálna beépülni. Mindent egybevetve, a Zsinat egészséges kezdetet vett, hogy az Egyház nyitott legyen a korra és az emberek felé minden időben. Az Egyház felhagyott az addig képviselt világtól való szigorú elkülönülésével, hogy közelebb kerüljön az emberek életében bekövetkezett eseményekhez.

A Szentlélek járja át a nagy és ünnepélyes eseményeket az Egyházban. Ő irányítja azokat, minden emberi szervezeten túl. Az Egyház két egyértelműen különböző részből áll: az egyik az emberi rész és tagjai férfiak, nők, ötletek és tevékenységek. A másik rész isteni és a Szentlélek kegyelme működik benne. Az egyik része látszik, a másik láthatatlan. Az első szükséges az Egyház megtestesüléséhez a Földön, amit a kegyelem inspirál. A második az Egyház élete maga, a létfontosságú véráram, mely nélkül az Egyház nem lehetne az, ami. Harmonikus egyesülése az emberi és isteni résznek az Egyház azonosságát együtt formálva, ki kellene nyilvánítania Isten életét minden tagja között átáramoltatva szavaik és tetteik révén. Mégis, a dolgok nem mindig történnek így, sokszor, túl sokszor, az emberi rész oly mértékben érvényesült, hogy az Egyház világ felé mutatott képe sem hiteles- sem szent nem volt. A gonosz akciói és sok hívő felületessége elválasztotta az Egyház szavait és tetteit az isteni forrástól, melynek inspirálónak kellett volna lennie. Maradtak az emberi szavak és intézkedések Isten hatalma nélkül. A jó beszédek és cselekedetek nem különböznek a többi humanitárius szervezettől.

Ami mozgatja az Egyház életét, az a Szentháromság. A Szentlélek folyamatosan közli vele és jelen van a szentségekben. A Krisztusban hívők tanácsa merít ebből az életből és meghatározhatja magát, mint Egyház.  Máskülönben ez csak egy humanitárius egyesület, mint sok más, akik az emberiségért dolgoznak. Azonban az Egyház nem olyan emberek gyülekezete, akik összefognak egy hasznos célért; és nem is egy nemes alapítvány, mely az alapító, Jézus Krisztus erényes cselekedeteinek emlékét őrzi. Még kevésbé az Egyház a hatalom központja, ahogy sajnos gyakran mutatja magát. Az egyetlen hatalom, ami az Egyházban lakozik, az a kegyelem, amely nem hoz létre sem apparátusokat sem hierarchiákat, de egyenlően oszlik meg mindenki számára a tagok között, egyéni eredetiség és spirituális fejlődés szerint.

Az Egyház nem egy monarchia alattvalókkal. Ők Isten szent emberei, megindulva a kereszt áldozatától, az oltár áldozatával táplálva és a Szentlélekkel megszentelve. Minden más lehet szép és hasznos, de nem feltétlenül isteni. Nem minden, ami az Egyház neve alatt történik, nevezhető Egyháznak.

A II. Vatikáni Zsinat alatt a Szentlélek erőteljesen áradt, hogy Péter hajóját, az Egyházat, a régi és rozoga berendezést kivezesse a sekély vizekből. Az Egyház, köszönhetően Isten különleges kegyelméből, megtisztult bűneitől. Megkapta a lehetőséget egy új kezdethez, hogy mozgékonyabb és frissebb legyen a kor újdonságai felé, ami már várható volt, a rendkívüli események után, a pápa találkozásai az Istenhű testvérekkel. Csak bátorság kellett az Egyház hierarchiájának és a hívőknek maguk mögött hagyni a múltat és belevetni magukat egy új életbe. Nem szűkölködtek volna isteni segítségben. Azonban ez nem következett be: sem a hierarchia sem az emberek nem mutattak bátorságot, sokak jóakarata ellenére sem. Emellé jöttek a konzervatívok és progresszívek közötti viták, valamint a széthúzás okozta sebek, melyet Lucifer nem mulasztott el sóval bedörzsölni. A Zsinat egy emlékezetes esemény maradt, egy dokumentum-halmaz, jó könyvek, számtalan idézet tanulmány, és szép prédikációkhoz való gyűjtemény.

 Azonban a Lélek nem árad hiába, az elvetett mag előbb vagy utóbb virágozni fog. A Zsinatban kifejeződött isteni újdonság nem marad örökre eltemetve papírhegyek, szavak, prédikációk és bölcs idézetek alatt. Istennek nem volt szüksége Zsinatra, hogy generációkon keresztül létre hozzon tudósokat és szakértőket, illetve új tanulmányi tantárgyakat a szemináriumokban. Arra szolgált, hogy új emberek lépjenek elő, tudatos és elkötelezett keresztények, felelősen élve hivatásuknak. Új emberek az új időre. Ezért a Szentlélek újra áradni fog és örökre leporolja az évek alatt rárakódott port. Amit Isten fel akart fedni a II. Vatikáni Zsinat által, ragyogni fog minden szépségében. Akkor végre az emberek meg fogják érteni Istent, a kitüntetett professzorok ismételt magyarázatai nélkül, amit maguk sem teljesen értenek.

A Vatikáni Zsinat VI. Pál pápasága alatt ért véget. Az Egyház sok nehézségekkel indult el a megújulás felé, amit a Zsinat meghatározott. Ez egy olyan út, mely még a mai napig nem zárult le, a sok jóakarat ellenére sem.

VI. Pál pápasága alatt az Egyháznak sok nehézséggel kellett megküzdenie a világ helyzete miatt. VI. Pál óvatos, látszólag félénk volt, de igazából egy újító volt: számos kezdeményezést tudott elindítani, melyeket teljes mértékben megvalósítottak az elkövetkező években.

Szeretném megismételni, amit már sokszor elmondtam: nem akarunk kritizálni senkit sem. Isten dolga ítélkezni, de azért gondolkodjunk el a történelmen. Gondolatunk összhangban van Ferenc pápával, aki az Egyház tizenöt lelki gyengeségéről beszélt. El kell gondolkoznunk ezen. Mit jelent, ha egy pápa elutasítja a kegyelmet? Isten be akarta vonni az egész Egyházat a 20. század nagy eseményeibe: a Szűzanya jelenései Fatimában, az Isteni Irgalmasság kinyilatkoztatása, Szűzanya jelenések Ghiaie di Bonate-ban. Aztán, Isten megadta a kegyelmet elküldve a hívő testvéreket közvetlenül beszélgetni a pápával, aki kezével megérinthette és saját szemével láthatta őket, ahogy az apostolok látták a feltámadt Krisztust. Nincs más tanúságtétel, ha nincs belső nyitottság. A kegyelem megtagadása következményekkel jár. Beszélni fogunk erről a következő találkozáskor. Nem tudjuk, hogy a hívő testvérek meglátogatták-e ismét a pápát; nincsenek dokumentumok erről. Nekünk nem mondták, de bemutatták, ahogy a kegyelem megváltoztatta a cselekvést, hogy felébressze az embereket: működik egyénileg, nucleo csoportokban és közösségekben, növelve a tudatosságot, felébresztve az embereket, hogy válaszolhassanak, mert ez az igazság nem bármilyen igazság. Ez az igazság, melynek meg kell nyilvánulnia, hogy az egész univerzumot mozgásba hozza a Krisztusban való egyesülés felé, amint látni fogjuk a könyvben, Isten halad tovább és nem fog leállni. Vegyünk részt mindnyájan és tanuljunk a történelemből. Válaszoljunk személyes szinten, Jézus nevében csatlakozzunk imádkozni egy, két vagy három másik személlyel együtt, könyörögjünk Istenhez kérve a Szűzanyát, kérje Istentől megismerni és megérteni a kegyelmet, hogy válaszolhassunk.

Megáldalak benneteket. Segítsenek ezek a gondolatok mindannyiunknak az év utolsó hetében. Isten minden gyermeke az egész univerzumban és a Földön legyen tisztában a kegyelemmel. Ismerjétek meg ezt az igazságot, és válaszoljatok Isten hívására, hogy szabad emberek szülessenek: megújult emberek, akik képesek felismerni Isten törvényeit és a szerint élni. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s