A történelem átírása –II. kötet – Az univerzum és lakói Faustina Kowalska és az Isteni Irgalmasság kinyilatkoztatása 30. rész

Stefania Caterina és Tomislav Vlašić által

Drága Testvéreim,

A Fatimai jelenések nagy kegyelme után, Isten adott még egy másik nagy ajándékot, hogy háborúkat és büntetéseket akadályozzon meg: az Isteni Irgalmasság kegyelmét. Tárjuk fel ezt a kegyelmet, hasson bennünk, hogy ismerjük fel korunk kegyelmeit.

Olvassuk a fejezetet a 260. oldalon.

Faustina Kowalska és az Isteni Irgalmasság kinyilatkoztatása

Az Úr egy fiatal, kifogástalan, lengyel vallásos asszonyban találta meg eszközét új művéhez: Maria Faustina Kowalska nővérben, ma Szent Faustina. Jézus, rajta keresztül sürgetve kérte a földi emberiséget, hogy vallják meg bűneiket és könyörögjenek az Isteni Irgalmassághoz. Egy hatásos imát diktált le neki, az úgynevezett Isteni Irgalmasság rózsafüzérét, amellyel Jézus szenvedései nevében Isten, az Atya irgalmasságáért könyöröghetünk, melyet Ő fájdalmas keresztútján viselt el. Nagy áldásokat ígért azoknak, akik buzgón és kitartással imádkozzák. Jézus behatóan beszélt a magasztos kegyelem értékéről, a gonosz által elnyomott emberiségért. Szembesített minden embert, népet a Földön a bűn valóságáról.

Jézus fehérbe öltözve meg is jelent Szent Faustinának, áldásra emelve jobb kezét, míg bal kezével mutatatta szívét, ahonnan két sugár áramlott: egy piros és egy fehér. Kért egy festményt, mely ezt a látványt ábrázolja, ezzel a felirattal: “Jézusom, bízom Benned”. Ezt a képet nagy lelki megnyugvásokért az egész világon tisztelik. Kérte, hogy szenteltjenek egy ünnepet az Isteni Irgalmasságnak Húsvét második vasárnapján. Ezen az ünnepen az Isteni Irgalmasságot imádjuk.

Ezeket a magyarázatokat és kéréseket Jézus a katolikus egyháznak címezte, melynek célja volt: megtisztítani a földi emberiséget bűneitől és az Isteni Irgalmasság által gyors utat mutatni a megváltáshoz. Lucifer és barátai egy új katasztrófára készültek a Földön, és ezért Jézus közbelépett. Szent Faustinán keresztül akart segíteni az emberiségnek megérteni, hogy a bűn sérti Istent és katasztrófákat hoz az emberiségre. Azonban, ha az emberek bíznak az Isteni Irgalmasságban, akkor Isten elfogadja, megbocsát nekik és a gonosztól védve egy új életet élhetnek.

Mi az Isteni Irgalmasság? Ez nem egy fogalom, hanem egy személy: Jézus Krisztus. Ő az Isteni Irgalmasság, ahogy emberré vált nektek. Jézus Krisztus megtestesít minden isteni előjogot, mert Jézus valóságos Isten és valóságos Ember. Hatalom, intelligencia, erő, bölcsesség, jóság, igazságosság és irgalom láthatóvá vált Jézusban, a Szentháromság második személyében. Amikor az ember elfogadja Jézus Krisztust és felajánlja magát Neki, elismeri a Szentháromság hatalmát. Ekkor elkezd Jézus isteni ereje hatni az emberben. Ahogy Isten láthatóvá válik Jézusban, úgy Jézus láthatóvá válik az emberben, aki szereti és hittel elfogadja Őt. Veletek a Földön különösen az eucharisztia szentségében történik ez meg, ahogy Jézus Testével és Vérével válik testetekké és a véretekké, ha szeretitek és elfogadjátok Őt, mint életetek Urát.

Amikor Jézus megkérte az emberiséget és az Egyházat Szent Faustina révén, hogy fogadjuk el és imádjuk az Isteni Irgalmasságot, kérte, hogy ismerjük fel, hívjuk és imádjuk, mert Ő az Isteni Irgalmasság.

Ha Jézus kérését gyorsan végrehajtották volna, és az Isteni Irgalmasság imádata gyorsan terjed, Isten megbocsátotta volna az emberek súlyos bűneit és megsemmisítette volna Lucifer működését. Ezért Jézus szerette volna, ha az Egyház tájékoztatja a keresztényeket és az emberiséget a kinyilatkoztatásokról, melyeket Szent Faustinának adott; azonban ez ismét nem történt meg. A katolikus egyház nem érezte sürgősnek elfogadni Jézus kérését. Faustina nővér sok üldöztetést szenvedett; írásait veszélyesnek tartották és csak titokban lehetett terjeszteni.  Az Isteni Irgalmasság ünnepe nem valósult meg. Ennek ellenére, sok hívő és alázatos ember imádkozott Jézus kívánsága szerint és imádták a kívánt képet, ahogy Ő akarta, azonban ez nem volt elég. Szent Faustinán keresztül Jézus beszélt, emlékeztetett, és sok szempontból elmagyarázta, hogy nem lehet béke megbocsátás nélkül és nincs bocsánat irgalom nélkül. Felszólította a népeket, hogy tartsanak bűnbánatot, köztük Lengyelországot, Szent Faustina hazáját is, de hiába. Szent Faustina 1938-ban meghalt. 1939-ben a náci hadsereg éppen Lengyelországot rohanta le, megkezdve a második világháború borzalmait, melynek hatását és következményeit még mindig érzi az emberiség a Földön.

Faustina Kowalska nővért az Egyház 2000-ben szentté avatta. Ugyanebben az évben vezették be az Isteni Irgalmasság ünnepét, mintegy hetven évvel Jézus kérése után.

A rendkívüli eseményeknél miért foglal mindig olyan lassan állást a hivatalos vagy hierarchikus Egyház, mint a jelenések, látomások, kinyilatkoztatások stb.? Lassúsága Isten cselekedetét lassítja le egy adott korszakban. Vannak különleges kegyelmek, melyeket Isten egy bizonyos történelmi időszakban áraszt, és éppen akkor, amikor a kegyelem legerősebben árad és oly mély hatással lehet a történelemre, hogy az irányt változtat.

A hivatalos Egyház azonban kezdettől fogva kételkedik minden rendkívüli ajándékban mielőtt annak hiteleségi ellenőrzése megtörtént. Így az ítélet előítéletté alakul, ami sehova sem vezet csak cselekvésképtelenséghez. Az Egyház ezeket “magán kinyilatkoztatásoknak” nevezi, melyet a hívek nem kötelesek követni, mintha Isten ezeket a kinyilatkoztatásokat csak puszta időtöltésként adta volna valakinek szívességként. Isten nem tesz semmit magán úton. Ő teljesen átadta magát nektek. Amikor Isten beszél, mindenkihez szól, az egész emberiséghez. Igaz, hogy Jézus Krisztuson keresztül minden megnyilvánult, de nem mindent értettek meg. Isten ne avatkozzon be segítve népén, hogy jobban megértsék az Ő tanításait? Melyik tanár tanít csak egyszer egy problémáról, anélkül, hogy többször meg ne ismételné ugyanazt, megmutatva különböző oldalról, hogy segítsen még a leglassabbnak is megérteni? Isten egy tanár, aki ismételten többször elmagyaráz dolgokat, és a saját módján teszi: a szív intimitásában, egy angyalon vagy egy emberen keresztül. Isten az Úr, és Ő ismeri a szíveket. Vagy vannak jobb tanárok, mint Ő?

Kié lehet az utolsó szó Isten dolgaiban? Istené vagy képviselőjének? Kinél van a ház kulcsa: az Úrnál vagy a képviselőnél? Természetesen az Úrnál; a képviselőnek legfeljebb egy példánya van. Istené az utolsó szó, Övé a hatalom, hogy egyértelműen megerősítse ajándéka igazságát. Hogyan? Az emberek hitén keresztül, akik jóságukkal gyümölcsöket teremnek.

Nem nehéz észrevenni, hogy amikor rendkívüli esemény történik, az emberek sokkal korábban készek elfogadni azokat, mint az egyházi hierarchia. Például a papok vagy püspökök mindig utolsónak érkeznek meg a Mária-jelenések helyszínein. Gyakran titokban teszik, mint Nikodémus tette Jézussal. Ők az utolsók, akik letérdelnek, de elsőként kételkednek és akadályoznak. Miért? Nekik kellene elsőként letérdelniük és kérni Isten világosságát, hogy felismerjék; alázatosan letérdelni az emberekkel együtt, kérve Istent, hogy segítsen nekik megérteni az Ő akaratát. Akkor Isten maga megerősítene mindent: ami nem Istentől származik eltűnik, és ami hiteles az megmarad, mert Isten soha nem engedi, hogy az alázatosak össze legyenek zavarodva.

A hivatalos Egyház a nagy mennyei jeleknél kevés figyelmet fordít az emberek hitére. Éppen ellenkezőleg, gyakran fanatizmussal, tudatlansággal, babonasággal és felszínes odaadással vádolják meg őket. Ezért azonnal beavatkozik, hogy elfojtsa a lelkesedést. Az Egyház óvatosságból hónapokat, éveket, sőt évszázadokat hagy elmúlni mielőtt kifejti álláspontját. Csendje, mint egy sírkő nyugszik Isten jelein. Időközben bár a kicsik hite halad előre, és ezekből a jelekből táplálkoznak, ahogy tudnak. Azonban egyedül hagyják őket a lelkipásztorok, akiknek valójában meg kellene nyitniuk a hit útját a kicsik felé. Hát kijelentem, hála az emberek hitének az Egyházat sok büntetéstől kímélte meg. Ezért az egyházi hierarchia jól tenné, ha figyelmet szentelne ennek a hitnek, ahelyett, hogy elnyomja, ahogy azt már annyiszor tette.

A hivatalos Egyház mindig is gyanakvó volt a próféták, misztikusok, látnokok és bárkivel szemben, akik Istentől kaptak különleges ajándékokat. Azt csináltak velük, amit csak akartak. A történelem tele van ilyen példákkal: a prófétákat, misztikusokat, látnokokat megalázták, üldözték és nyilvánosan megszégyenítették. Ritkán vigyáztak rájuk. Azokat a papokat, akik megpróbálták, az Egyház ellenségeinek kiáltották ki. Mindez a jeleket rossz fénybe állítja, amit Isten az általa választott személyeken keresztül adott. Ez nagymértékben ártott Isten népének: sok kegyelem, melyet Isten a választott lelkeken keresztül adott, a hierarchia ellenséges magatartása miatt nem tudott teljes mértékben kibontakozni az Egyházon belül, mert fél a misztériumtól. A rejtély mindig az emberi érdeklődés mélyébe hatol, sokakat megzavar, még azokat is, akik irányítják az Egyházat. A mennyei jelek zavarják az emberi számításokat, sérti a kiváltságokat és megalázza a büszkét. De jaj, azoknak, akik fojtogatják Isten választott lelkeinek életét, lábbal tiporják Isten ajándékait és jeleit ebben a lélekben! Az Ítélet Napján a gyilkosok sorsán fognak szenvedni.

Sok prófétát és látnokot először üldöztek, majd a hivatalos Egyház szentté avatta és az oltárra emelte. Ez nem elég. A prófétákat, látnokokat és misztikusokat akkor kell elismerni és elfogadni, amikor Isten népe között élnek, amikor őket a Földre küldték, hogy teljesítsék küldetésüket. Szentté avatni őket, amikor már senki sem emlékszik rájuk többé, amikor már évszázadokkal korábban eltemették, az erény példájaként szolgálhat, de a földi küldetésük lehetősége már kimerült. A szép szentté avatási szertartás ellenére, Isten meg fogja jegyezni ezt. Akinek füle van, hallja meg.

A választott lelkek mindig is az Egyház ajándékai voltak: rajtuk keresztül Isten tanította népét, felemelte őket az isteni élet egyre magasabb szintű megértésére és tudására. Az első keresztények jól tudták ezt: testületük visszhangzott a próféták hangjától, akiken keresztül Isten tanította az első közösségeket, kinyilvánította terveit és csodákat tett. A rendkívüli ajándékok normális események voltak. Aztán a dolgok megváltoztak: az Egyház kebelén a misztikusok és próféták megritkultak, kivéve, akiket a szükséges megfigyelés alatt tartottak, de gyakorlatilag eltűntek az emberek szeme elől. Ha valaki próféciáról és misztikus ajándékokról beszél ma, a hívek azt gondolják, valami elérhetetlen illetve a távoli múlthoz tartozik, ami nem érinti őket többé. Éppen ellenkezőleg, a próféták, látnokok és misztikusok létfontosságú tiszta forrásai Isten népének.

Sajnos, a hivatalos Egyház fokozatosan egyfajta ketrecbe zárta a lelki életet, amit néha doktrínának, tanítóhivatalnak (magisterium), teológiának, illetve Egyházi Törvénykönyvnek hívnak. A hierarchia elvárja, hogy még a Szentlélek is tartsa tiszteletben ennek a ketrecnek paramétereit, de ez nem így van. A Szentlélek lehelete folyamatos, ott árad ahol akar, és úgy, ahogy akar; fenségesen vezetve népét minden féle hierarchián, kamaton vagy doktrínán túlra. Ha nem így lenne, az Egyház már régen eltűnt volna, holott örök, mint Mestere és Ura Lelke. Ő hívta életre a prófétákat és mindig is folytatni fogja próféták, látnokok és misztikusok felemelését, hogy új életet adjon népének és kijutassa őket az ember által kreált ketrecből.

Míg az emberiség a Földön elutasította az Isteni Irgalmasság nagy ajándékát, addig Lucifer”ajándékokat” készített az emberiség számára: Adolf Hitlert, Joszif Sztálint és Benito Mussolinit, ambiciózus, kegyetlen, korrupt és alávaló férfiak, a legrosszabbak közül valók, akiket az emberiség valaha is látott.

Ez a szöveg nagyon gazdag. Sok mélyre ható pontot tartalmaz, hogy megvilágosítsa lelkünket. El kell gondolkodnunk a tartalmán és feldolgozni azt életünkben. Isten soha nem bírál senkit, még a hivatalos Egyházat sem, hanem velünk együtt gondol a történelmi eseményekre. A történelmet nézve, megtanít bennünket, hogy felismertük és elismertük-e a kegyelmeket. Ezúttal, ezen keresztül tanít és készít fel minket a jelen rendkívüli eseményeire. Már benne vagyunk, de az események sokkal nyilvánvalóbbak lesznek. Az az üzenet számunkra, hogy megértsük és felkészítsük magunkat ezekre az eseményekre, remélhetőleg felismerve ezeket a kegyelmeket, hogy azok százszorosan gyümölcsözhessenek.

Azt mondják, hogy az egyszerű emberek felismerték a kegyelmeket, de nem kaptak támogatást azoktól, akiknek segítenie kellett volna nekik. Lehet, hogy nagyon egyszerű emberek voltak, de mit tehettek segítség nélkül? Az alapvető üzenet a végén van: ez egy meghívás, hogy merüljünk el a Szentlélekben, aki ott áramlik, ahol akar. Mit jelent ez? Hogy ne legyenek ketrecek a szívünkben: sem bizalmatlanság, sem előítélet, irigység, féltékenység és gőg. Ha tiszta hit, remény és a szeretet munkálkodik bennünk, a Szentlélek szabadon áramlik, nem tévedünk, mert Ő a tökéletes vezetője minden hívőnek és az Egyháznak. Sajnos, szabadságunkon felül nem tud eljárni, mi magunkat hozzuk bajba. Ez a gondolkodás nagylelkűségre hív minket, válaszoljunk hasonlóan a jelen kegyelmeire. Továbbra is egyre többet fogunk beszélni erről a témáról, ahogy haladunk előre, de fontos, hogy minden egyes epizóddal egy lépéssel közelebb kerüljünk Istenhez.

Megáldalak benneteket; találja szíveteket készen a Szentlélek, hogy elfogadjátok és együttműködjetek a jelen idők kegyelmeivel. Isten nem hanyagolta el sem az Egyházát, sem népét, vagy egy lelket sem. Ezekben a nehéz időkben Isten jelen van népe között, és ahogy a Szentírás mondja: Egyháza lesz az Ő ékesített menyasszonya [1] gyönyörűvé és makulátlanná válhat Isten egész népe. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. 

[1]  Jel. 21.2

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s