A történelem átírása –II. kötet – Az univerzum és lakói

Jézus Krisztus legyőzte a gonoszt és a halált / Jézus Krisztus és Izrael

Stefania Caterina és Tomislav Vlašić által

Drága testvéreim, továbbra is Jézus Krisztus alakján gondolkodunk, aki kulcsfigurája annak megértéséhez, hogy mi történik jelenleg az egész univerzumban. Hogy bemutassam ezt a gondolatot szeretném megkérdezni: hány embert ismertek  alaposan? Nagyon keveset, miért? Talán, mert nincs időtök rájuk, mert nem érdekelnek, mert még soha nem hallgattátok meg őket türelmesen, hogy megértsétek őket, mert nem vagytok nyitottak egymásra, vagy mert még nem volt közös utatok. Talán a nektek legkedvesebb emberek, mint a mennyasszonyotok vagy vőlegényetek, azok, akikről a legkevesebbet tudtok, birtokolni akarjátok egymást; nagylelkű személynek akartok látszani, akivel minden rendben van. Jézus Krisztust csak akkor ismerhetjük meg alaposan, ha megbecsüljük és elfogadjuk Őt, ahogy az Atyától jön. Halhassuk.

A történelem átírása – 2. kötet “Az univerzum és lakói” című könyvből, a 182. oldalon:

Jézus Krisztus legyőzte a gonoszt és a halált

Az evangéliumból és a keresztény hagyományból ismerjük Jézus történetét és emberi eseményeit, valamint kapcsolatát Izrael népével: ez egy nehéz kapcsolat volt, melynek drámai betetőzése a Nagyhét. A tragikus események ellenére egy új történelem kezdődött el nem csak a ti emberiségeteknek, hanem az egész univerzum emberisége számára.

Az örök konfrontáció Isten és Lucifer között az utóbbi lázadásával a történelem kezdetén kezdődött és Júdás árulásával és Jézus keresztre feszítésével érte el csúcsát. Isten Fia, a legfőbb jó, míg Lucifer a gonosz forrása, párbajban álltak egymással szemben, ami példátlan az emberiség történetében. Lucifernek az volt az illúziója, hogy legyőzheti Istent, amint látta Őt keresztre szegezni; azonban Isten, az élet forrása, nem halhatott meg. Jézus elfogadta a halált, ami a legtragikusabb következménye az eredendő bűnnek, de Ő túljutott a halálon a Feltámadása által. Legyőzte a halált és megújította az életet begyógyítva a hatalmas sebet, melyet az eredendő bűn hagyott.

Azzal, hogy Jézus legyőzte a halált, legyőzte Lucifert is, aki halált hozott az univerzumba és ezt kihasználva rabszolgaságban tartja az embereket. Lucifer a halál-, míg Isten az élet ura. Az ördög minden élőlényt és teremtést gyűlöl; halált hoz azokra, akik közel kerülnek hozzá legyen az fizikai vagy egzisztenciális. Jézus Krisztus eltörölte a halált, megsemmisítve örökre az ördög hatalmát az egész teremtés felett. Jézus Krisztus halála után már nincs utolsó szó az emberi életben, sem a lények életciklusában, amelyek különböznek az emberétől: ez egy fizikai esemény, mely az idők végén végérvényesen el fog tűnni. A halállal a test a Földön marad, míg a lélek és a szellem elválik és a túlvilági spirituális dimenzióban várja az emberi történelem végső beteljesedését. Aztán, minden ami Istenhez tartozik ismét feltámad Krisztusban.

Jézus megnyitotta egy új életre mindazoknak az utat, akik elfogadják Őt; az új életet, mely teljében kivirágzik az új teremtésben. Isten minden gyermeke és az egész teremtés a Nagy Sorompón túlra kerül, a korrupción és a halálon is túl. Az egész teremtett világ átalakul és megtisztul Jézus Krisztus az Emberfia képére, aki feltámadt a halálból és az Atya Isten jobbján dicsőségesen él. Jézus az egész teremtést a Szentlélek hatalmával elviszi az Atyához, hogy a teremtés is osztozhasson az Ő dicsőségében. Ő a világegyetem királya, és az új teremtés lesz a királysága. Jézus megnyitotta az utat mindnyájatoknak; az univerzum minden emberétől és Isten minden népétől függ, hogy ezen az ösvényen járjatok.

Lucifer mindent megpróbált, hogy tagadja Krisztus feltámadását, egy kétségbeesett kísérletként tündérmesének beállítva, hogy megtévessze és kétségbe ejtse az emberiséget. Hiába volt minden: Jézus feltámadása egy felbecsülhetetlen jelentőségű megkérdőjelezhetetlen történelmi és spirituális eseményt jelent az egész világegyetemnek, melyből az egész teremtés új erőre kap.

Jézus Krisztus és Izrael

Izrael várta a Messiást, a Megváltót, de nem ismerte fel Jézus Krisztusban és megtagadta Őt. Izrael nem tartotta tiszteletben a Mózes és Isten által kötött szövetséget. Ezzel ténylegesen megtagadta történelmüket, melyet átszőtt a Messiás, a Megváltó várása. Az izraeliták, akik századokon át készültek a Messiás eljövetelére, nem ismerték fel Őt, amikor megszületett.

Hogyan mehetett ilyen messzire a választott nép? Mivel egy erős Messiás kép fokozatosan alakult ki Izraelben; a népnek Ő erőt és uralmat adott volna jutalomként a meghozott áldozatokért, miközben várták eljövetelét. Bár a próféták nem mondtak ilyet, a nép úgy álmodott a Messiásról, mint egy királyról, aki képes legyőzni Izrael összes ellenségét. Különösen a hatalmasok és a papi kasztok várták a bőséges jutalmat: az első helyet a messiási királyságban.

Amikor Jézus megkezdte nyilvános küldetését, azonnal szembe került a domináns kasztok várakozásaival. Szemükben Ő egyáltalán nem hasonlított az általuk elképzelt Messiásra: Jézus alacsony társadalmi szintű szegény volt, a rabbinikus oktatáson kívül nevelkedett és távol a hatalom minden logikájától. A királyság, amiről beszélt egyáltalán nem hasonlított arra, amire ők vágytak: Jézus békéről és az ellenség szeretetéről beszélt, amikor Izrael a gyűlölt rómaiak uralma alatt állt és remélték, hogy a Messiás segítségével felszabadulhatnak. Jézus körül tanítványai szegény emberek voltak, akik nem kaptak vallásos nevelést. Több nő is követte, akik nem voltak tiszteletre méltók. Mi több, prédikációiból nem hagyta ki, hogy nyíltan megfeddje a papok és az egész nép munkáját. A jelek és Jézus csodái a nép között keveset számított. Egyesek Jézust zavaró, vagy hamis prófétának tartották, míg mások azt hitték, hogy egy álmodozó vagy provokátor, hazug vagy őseik vallásának felforgatója.

Bár volt egy másik is, az igazi ok, amiért Jézust elutasította Izrael népe: Jézus magát az Isten Fiának nevezte. Ez a kijelentés megrázta a zsidó teológiai gondolkodást, amelynek alapja az abszolút monoteizmus volt. A Messiás lehetett volna egy szolga, de biztosan nem a fia, ahogy Jézus mondta. Ő lehetett volna Isten gyermeke, mint az összes többi, de nem az Isten Fia. Ezért tartották Jézust istenkáromlónak s, mint ilyen, halálra ítélték.

Az egyik apostola iskarioti Júdás elárulta és átadta Őt a Szanhedrinnek, a zsidó főtanácsnak. Izrael kormányzói az emberek jóváhagyásával elítélték Őt; a rómaiak hajtották végre az ítéletet. Árulás, ítélet, kivégzés: a kör bezárult Jézus körül: Vére kiontatott a pogányok által, de Izrael népére is hullott az emberek kérése szerint: “Az ő vére rajtunk és a gyerekeinken!” (Mt 27 : 25)

Ez történik, amikor az emberek bár hisznek Isten ígéreteiben, de mégis a maguk módján szeretnék azokat megvalósítani. Izrael Isten nevében megfeszíttette Istent. Mi lesz ezután a választott néppel? Isten továbbra is szereti Izraelt és nem hagyja cserben, de ez nem elég: Izraelnek meg kell békélnie Istennel, és ezt csak úgy teheti meg, ha elfogadja Jézus Krisztust, mint az Isten Fiát, a Megváltót. Ez Izraelre és az összes többi népre is igaz az univerzumban. Minden Krisztusban fog összegződni, és csak Őbenne van üdvösség. Jól emlékezzetek emberek, nincs senki más, aki meg fog menteni. (ApCsel 4:10)

Gondolkodjunk el ezeken a szavakon. Ez a kérdés ma mindenki számára: keresitek Istent, szeretnétek megismeri? Olyannak amilyen? Úgy tűnik, azok az emberek, akik keresik Istent, megpróbálják olyan eszmékkel-, emberekkel vagy dolgokkal megtalálni, melyeket már ismernek; Mégis, Isten az Isten. Isten keresése azt jelenti, hogy készek vagyunk a Vele való találkozásra. Isten gondolataink és elképzeléseink felett áll – Ő sokkal hatalmasabb és nem tudjuk Őt behatárolni. Zárt szívvel, korlátaink közé szorítva Istent, megakadályoz minket abban, hogy megismerjük Őt. Az ilyen viselkedés Lucifertől származik. Ha meg akarjuk találni Istent, egyszerűen tegyük. Ha hiszünk Istenben, keressük Őt és imádkozzunk azért, hogy fedje fel magát nekünk és vezessen minket lépésről lépésre megismerni Őt. Meg fogja mutatni Magát nekünk.

Korábban már hallottuk ezeket a szavakat: “Jézus megnyitotta az utat egy új élethez mindazoknak, akik befogadják Őt; az új élet teljesen kivirágzik az új teremtésben […] ez a világegyetem minden emberén és Isten minden népén múlik, hogy ezen az ösvényen haladjon.” Nem könnyű megismerni Istent. Láttuk ezt Izrael példáján, hogyan készítette fel ezt a népet nagy szeretettel és figyelemmel; azonban ez a nép valami mást akart, mint Isten. Hallottuk ezeket a szavakat is,Annak ellenére, hogy a próféták nem mondtak ilyet, a Messiás, akiről a nép álmodott a király, aki képes legyőzni Izrael összes ellenségét. Különösen a nagyhatalmú és a papi kasztok vártak bőséges jutalmat: az első helyet a messiási királyságban.” Az rendben van, hogy szép dolgokat kívánnak a messiási királyságnak, de az igazi jó mindannyiunknak, a teljes körű megvalósítása lenne. Isten nem tudja kielégíteni vágyainkat, hogy mi emberi szinten maradjunk. Szent Pál mondta: “Aki tehát azt hiszi, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék.” [1] A mi bizonyosságunk akadály, amikor alázatos és engedelmes hozzáállás nélkül állunk Isten előtt. Izrael csak egy példa; az igazi dráma bennünk van, hogyan keressük Istent, és elfogadjuk-e Istent amilyen valójában.

Ebben az iménti részben elhangzott, hogy Isten ígérete Jézus Krisztussal mindenki számára beteljesedett: a halált legyőzte, az átalakulás és a feltámadás az egész emberiség és Isten minden gyermeke előtt nyitva van, és el fognak jutni az új teremtésbe. Azonban szükséges, hogy egy belső utazást tegyünk. Jézus megadta az eszközöket, a forrásokat és a kegyelmeket, hogy ezt megtegyük. Annak ellenére, hogy az apostolok Jézussal voltak, megtapasztalták a csodákat, bár ők sem értették teljesen mit jelent az emberek feltámadása. Maga a feltámadt Krisztus volt, aki szemrehányást tett nekik. Ő ugyanezt fogja tenni velünk is, ha őszintén kívánjuk a változást és elengedjük elképzeléseinket, amelyek valójában előítéletek, ahogy még soha senki sem látta Istent. Csak az Isten Fia, aki az Atyával van látta és kinyilatkoztatta Őt. Ahogy mondva volt, ez úgy igaz a keresztényekre, mint ahogy Izraelre. Nekünk is el kell engednünk gondolatainkat és értelmezéseinket. Legyünk engedelmesek Istenhez, mint ahogy az Isten Fia, Jézus Krisztus volt: “De ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy te.” (Mt 26:39)

Szeretném megismételni, amit már említettem: veszélyes, hogy a földi dolgokban keressük Istent. Így túlélési állapotban maradunk, Istent a világi dolgokra használva. Szent Pál azt mondja, ilyen hittel a legszegényebb emberek vagyunk. Tehát, most Isten arca egyre többet fog ragyogni a lelkekben, akik keresik Őt, nagyon fontos, hogy szeressük arcát, ahogy keressük Istent amilyen, és a végén az Ő dicsőségében majd kinyilatkoztatja magát. Ez fogja megváltoztatni a társadalmat, mert ő legyőzte a halált és a korrupciót is, ami szintén a halál része. Láthatjuk a Földön milyen korrupt az ember és a társadalom. Ha nem tekintünk fel Istenre, aki legyőzte a halált és a korrupciót Jézus Krisztusban, akkor nekünk nem fog sikerülni. Sem az emberek, sem a hatóságok, nem tudják megváltoztatni az emberiséget; csak háborúznak és pusztítanak.

Megáldalak benneteket; hogy Isten világossága, Isten kegyelme szálljon rátok és ebben a fényben és kegyelemben érezzétek a Szentlélek minden impulzusát, a Jézus Krisztus nevében küldött Lelket és értsétek meg, mit kell tennetek. A Szentlélek elvezet titeket befelé az élet misztériumába; az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

[1]   1 Kor 10:12

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s