A történelem átírása –II. kötet – Az univerzum és lakói

Ábrahám elhagyja hazáját

Stefania Caterina és Tomislav Vlašić által

Drága testvéreim legutóbb az angyalokról beszéltünk. Az angyalok, tiszta lelkek, akik hűségesek maradtak Istenhez, tökéletes eszközök, akik megérintik lelkünket és a Szentlélek impulzusait legbelsőnkbe küldik. Beszéltünk már erről Ábrahám felkészítése kapcsán; ő, mint tudjuk az új emberiség őse. Így továbbra is követjük Ábrahám útját és sokat fogunk tanulni arról, mit tegyünk, és hogyan fogadjuk belül a Szentlélek impulzusait.

”A történelem átírása” című könyvből – 2. kötet, a 123 oldalon:

 

 

Ábrahám elhagyja hazáját

 

Az új népnek új föld kellett, ahol távol a Káldeusok zajától és kérdéses erkölcsüktől élhet. Isten arra kérte Ábrahámot, hogy hagyja ott földjét és menjen az általa kiválasztott helyre az új utódok és egy új civilizáció szellemének bölcsőjéhez. [1] Ábrahám megint engedelmeskedett. Szilárd hittel és Isten segítségével vezettetve, elhagyta addigi megszokott életét egy teljesen újért, ahogy az írva volt. Már előrehaladott korú volt, de a lelke kortalan volt. Amikor Ábrahám elindult feleségével és családja egy részével, nem tudta, hová mennek. Azonban tudta, hogy Isten maga választotta ki a helyet és meg fogja mutatni neki. Ez elég volt, hogy bátorsággal töltse el; tudta, hogy Istene soha nem okozna neki csalódást.

 

Így Ábrahám nyugodt és bizakodó szívvel elindult egy nem meghatározott helyre. Fárasztó utazása alatt Isten iránti szeretete nőtt, majd Kánaán irányába ment és átkelt rajta. Itt Isten újra megszólította és elmondta neki, hogy a föld amelyen találta magát, Ő választotta ki neki, és utódai számára.

Amikor Isten kiválaszt egy embert az Ő munkájára, azt kéri tőle, hogy változzon meg. Isten hívása elsősorban egy hívás az új élet üdvözlésére, mert az élet Istenben folyamatosan megújul. Ábrahámot arra kérte, hogy hagyja el hazáját, és addigi élete biztonságát. A változtatásra való hajlandóság az élet alapja, mely önmagában is folyamatosan fejlődik, ezért Jézus azt mondta, hogy az új bort új tömlőkbe kell tölteni. [2]

 

Az ember azonban fél változtatni, mert úgy érzi gyenge és képtelen irányítani az eseményeket. Azt szeretné, hogy amit tud változatlanul maradjon, egyfajta biztonságot adva, akkor is, ha néha ez törékeny biztonság. A változásnak ellenálló ember sok felesleges nehézséget okoz; jobb lenne, ha Istenre bízná magát és lehetővé tenné Neki, hogy megszabadítsa attól, amire már nincs szüksége.


Isten soha nem cselekszik kegyetlenül, és nem is kötelez senkit sem. Ellenkezőleg, Ő előkészíti a változtatásra az embert; mélyen belül oktatja, arra késztetve, hogy megértse, mit kell változtatnia magában,
és felkelti lelkében a vágyat az újdonságokra. Aztán várni fogja a döntést, tiszteletben tartva a választását és szabadságát. Lucifer ellenkezőleg megköveteli követőitől, amit akar; megfenyegeti, és erőszakkal arra kényszeríti őket, hogy változzanak meg. Amennyiben nem teszik, akkor drágán megfizetnek, néha még a saját életükkel is. Isten újdonsága párosul a tisztességgel, Ő nem változtatja át az embert egy szeszély vagy büntetés miatt, hanem, hogy jobb és igaz ember legyen. Lucifer, ezzel szemben nem átváltoztatja, hanem deformálja az embert és a változás, amit követel tőle egy lépés a romlás és az egzisztenciális halál felé. Amikor Isten változást kér az mindig jobbító; amit az ördög követel, az a rontás. Így tudjátok, hogyan kell viselkedni.


Milyen változást kér Isten? Ez gondolkodásunk változtatása, ahogy Istent, önmagunkat és felebarátainkat nézzük. Ez a gondolat különbözteti meg az embert minden más lénytől, és teszi őt igaz lénnyé, Isten hiteles gyermekévé, mert a gondolat Isten legmagasabb öröksége.
[3] A gondolat az emberi szellem mélyén alakul, ahol jelen van a Szentlélek, és impulzusai által közli az embernek Isten gondolatait, hogy Isten törvényei szerint mi a jó cselekedet. A Szentlélek segít megérteni, mit kell minden helyzetben tennie, megvilágítja minden lépését, és a meghozandó döntéseket sugallja.

 

Az ember szellemből, lélekből és testből áll. [4] A szellem a lélek középpontjában van, és amit a Szentlélek mond, küldi a léleknek. A lélek három erővel rendelkezik: memória, értelem és akarat. Amikor a Szentlélektől érkező impulzusokat a lélek közvetíti, feldolgozza saját értelme szerint és elküldi az agyba, melynek feladata, hogy racionális gondolatokká, szavakká és cselekedetekké alakítsa át. Így mondhatjuk, hogy az ember gondolata a szellemben születik, a lélekben formálódik, és a testben nyilvánul meg. Miután ezekre a lépésekre számtalanszor sor kerül mindannyiunkban a gondolat meghatározható, mint “az emberi lény” gondolata teljes feddhetetlenségében és eredetiségében. Sőt, a bennünk lévő szellem, lélek és a test eredeti és egyedi; utánozhatatlan és senkivel sem hasonlítható össze. Ebből következik, hogy a gondolat is mindenkiben eredeti és egyedi.

A gondolkodás nem statikus; párhuzamosan fejlődik a lélek növekedésével. Ezért minél jobban egyesül Istennel, annál több új belső impulzust kap, mely lehetővé teszi, hogy összhangban az isteni gondolatokkal kidolgozzon egy mély és harmonikus gondolkodást. Ez arra ösztökél, hogy új szemmel nézzétek életeteket és a valóságot, ami körülvesz; és bölccsé tesz Isten bölcsessége szerint, ami az igazi bölcsesség. [5]

 
Isten azt szeretné, hogy minden gyermeke egy magasabb szintű gondolkodást érjen el, még inkább, ha valaki egy küldetésre hivatott, mint ahogy az előfordult Ábrahámmal. Ezért mindenki arra hivatott, hogy minden pillanatban készen álljon, javítson magán, elfogadva az Ő útmutatását, amely mindig állandó pályát jelent előre, lépésről lépésre, a lét és gondolkodás átalakulása felé. Ez olyan kihívás, amelyre Isten meghív; ha szeretettel fogadjátok, a kihívás lehetőség lesz egy boldog létre. Ábrahám elfogadta a kihívást és elindult.

Ez után a szövegrész után, más vonatkozó rész következik, melyben Izsákra, Jákobra, egyiptomi Józsefre és Mózesre utal. Ábrahámmal egy egész nép elindult. Az üdvtörténetben egyénekből egy nép lett. Ábrahámtól egy kiválasztott nép született, Izrael Istene, ahol Isten különös módon nyilvánította ki magát. Izrael népének kiválasztása az eljövendő Jézus Krisztus miatt történt. Tudjátok mi történt a történelem során: a zsidó vallási vezetők a Római Birodalom politikai végrehajtóival együtt keresztre feszítették és megölték Jézust, de Ő feltámadt; kinyilatkoztatta Istent, az Atyát és egy új nemzedéket hozott létre, vagyis a Szentháromság szellemében az Egyházat.

Most egy új fázisban vagyunk az új emberekért. Az Úr dicsőséges kinyilatkoztatásának azonnali felkészülési szakaszában vagyunk; bár nem tudjuk, mennyi ideig fog tartani. Az Ő eljövetelével az emberiség, aki Jézus Krisztust választja, az új teremtésbe megy. Nem lesz többé lehetséges igent és nemet mondani, hanem csak igent vagy nemet. Azok, akik alá akarják vetni magukat a tiszta Lélek törvényeinek Jézus Krisztuson keresztül, az új teremtésbe fognak jutni. Párhuzamosan, a Lucifer formálta emberek a Luciferiánusok. Bizonyára észrevettétek a korrupt, önző, kegyetlen és pusztító embereket. Ezek az emberek olyan egyéneken keresztül kezdtek el létezni, akik Lucifernek szentelték magukat és uralni szeretnék a Földet és az univerzumot, ahogy ebben a könyvben írva van. Ezek az emberek az Antikrisztussal el fogják érni a hatalom csúcsát. Az Antikrisztusnál lesz Lucifer hatalma, de a végén ez a hatalom vereséget szenved és a kozmikus semmisségbe taszíttatik. Csak egy nép marad: Isten népe, az egyetemes Egyház. Most ebben a korban találjuk magunkat.

Miért választottuk ezt a részt a könyvből? Egyrészt áttekintést akartunk adni, ugyanakkor ne várjuk tétlenül az emberiség fejlődését, hagyjuk magunkat vezérelni a Szentlélek által. Csak a Szentlélek, és a fenséges eszközök hatnak tökéletes harmóniában a lelketekben. Jézus Krisztus és Lucifer között ez a különbség: Lucifer a romboló, pusztít, egzisztenciális halálba vezet, és mindenkin erőszakot alkalmaz; Jézus Krisztus saját maga ellen alkalmaz erőszakot, megalázza magát, hogy mélyen leereszkedjen mindannyiunkban, ha mi emberek jó szándékúak vagyunk. Ő Szentlelkével mindenkit az Atya Isten felé vezet és irányít, hogy harmóniában legyünk Vele; onnan ered a személy, egy nép tisztessége, akik belépnek az új teremtésbe. Ezekkel a gondolatokkal haladunk tovább; beszélni fogunk a Jézus Krisztus által alapított Egyházról és mai helyzetéről. Most, amikor a püspöki szinódus zajlik, mindannyian felajánljuk magunkat, életünket, hogy Isten megdicsőülhessen ezen a találkozón. Imádkozunk, és mindenkit részvételre hívunk. Beszélni fogunk Isten végtelen szeretetéről az Egyházért; de arról is, hogy mi nem működik jól az Egyházban. Olyan emberek szeretnénk lenni, mint Ábrahám és utódai, olyan emberek, akik hallgatnak a belső impulzusokra és továbbítják azokat Isten Egyházába, Isten embereihez, hogy azok, akik szeretnének eljutni az új teremtésig, folytassák útjukat és értsék meg azt. Az emberek, akik belülről üdvözlik ezt a tanítást, azaz a Szentlélek tanítását Jézus Krisztus által; mert Ő megnyitja azokat a zárt helyeket bennünk, ahogy az Apokalipszis mondja, sokszor úgy éreztük, mintha lezártak lennénk.

A meghívás mindannyiunknak szól, új emberekké és így egy hatalmas néppé válhatunk az egész univerzumban. Ennek a népnek a jövője, mint mondtam, nem lehetnek keresztények, akik azt mondják: igen és nem, hanem csak igen. Beszélni fogunk a Krisztussal való misztikus egyesülésről. Egy keresztény nem lehet más, mint Krisztus, ha misztikusan egyesült Vele. Testének részévé kell válnia. Egy keresztény nem lehet sötét személy: ő a fény fia, ahogy az apostolok megerősítették nekünk; ez az, amit a keresztség pillanatában kaptunk. Felnőttként, mint Isten gyermekei már birtokba kell vennünk ezt az örökséget. A következő alkalommal Jézus Krisztusról fogunk beszélni. A pátriárkákról szóló témák, melyek megtalálhatóak a könyvben, lelki gyöngyszemek. Itt egyrészt meg lehet érteni az impulzusokat és a Szentlélek útmutatását, másrészt lépéseket tenni, hogyan reagáljunk, hogyan fogadjuk Őt, hogyan nőjünk és alakuljunk át. Meghagyom ezt a felelősséget nektek, ha el akarjátok olvasni a fejezetet. Vissza fogunk térni bizonyos témákra, hogy mélyebb betekintést kapjunk, de most folytassuk közvetlenül a mi időnkkel, hogy megértsük a kegyelmet, mely erre az időre adatott.

Megáldalak benneteket; hogy a Szentlélek költözzön belétek, hogy erőteljesen érintsen a Szentlélek impulzusa, a hatalmas kegyelemmel, mellyel a Szentháromság Isten ajándékozza gyermekeit, mindazoknak, akik vágynak megismerni az igaz Istent és hasonlóvá válni. Megáldalak; hogy konkrét lépéseket tegyetek egyéni szinten, és nucleo-kat alkotva kis csoportokban egyesülve, hogy tapasztalataitokat kicseréljétek, imádkozzatok és gondolkodjatok ezeken a kérdéseken. Megáldlak titeket; szálljon rátok a kegyelem, amit Ábrahám kapott. Ő elhagyta a saját hazáját; ti is távolodjatok el magatoktól Isten felé, aki találkozni akar veletek, ahogy találkozott az apostolokkal, és ahogy kinyilatkoztatta magát a szenteknek, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

 

 

[1]  Lásd Teremtés 12: 4-9

[2]  Lásd Mt 09:17

[3]  Ezt a gondolatot “A történelem átírása című könyvben fejtettük ki – I. kötet –

Isten gondolatában”, 3. fejezet, Luci dell’Esodo (Elérhető olasz és spanyol nyelven)

[4]  Lásd a “Beyond the Great Barrier” (A Nagy Sorompón túl), 13. fejezet;

“A történelem átírása I. kötet – Isten gondolatában, 2. fejezet

[5]  Lásd “A történelem átírása – I. kötet – Isten gondolatában“, 3. fejezet,

       Luci dell’Esodo kiadó

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s