A történelem átírása –II. kötet – Az univerzum és lakói

 

Évközi huszonharmadik hét péntek
Olvasmányok: 1 Kor9: 16-19; 22-27; Zsolt.83.(84); Lk6:39-42

Tegnap beszéltünk a bomlasztó energiáról. Az angyalok- és az emberiség egy részének lázadásról Lucifer vezetésével, valamint az emberiség és a Föld között kezdődött a szövetségről. Lucifer a bomlasztó energiát őseinken keresztül, az emberiségek választása szerint különböző szinten okozta, hogy belépjen az egész univerzumba. Ez a korrupció, amit mi nagyon jól ismerünk itt a Földön. Ezért kövessük, amit a Szentháromság Lelke mutat nekünk, milyen állapotban vagyunk, és mit szükséges tennünk.

Egy részt fogunk olvasni az „Az univerzum és lakói” című könyvből, 47. oldalon:

A nem emlékezés dimenziója


Az egész emberiséget elküldték a Nagy Sorompó feletti dimenzióból, ahol Isten akarata szerint várják a teremtés átalakulását. Isten a hűséges ősöket és az angyalokat hívta, hogy a teremtés átalakulásában működjenek együtt Vele. Ő konkrét feladatokat adott nekik, amelyeket nagy felelősséggel és szorgalommal el is végeztek. Isten megjutalmazta őket, meghagyva a szinte érintetlen lelkük eredeti képességét. Ő megadta nekik az intelligenciát, hogy értsék meg a törvényeket, melyek szabályozzák a teremtést. Megkezdték missziójukat, mely a mai napig is tart.

A bizonytalan és hűtlen ősöket száműzték egy ideiglenes és határozatlan dimenzióba a Nagy Sorompó alá: a nem emlékezés dimenziójába. Itt az ősök bizonytalanok maradtak, és a lázadók elvesztették emlékezetüket, hogy kik is voltak ők kezdetben. Mind a határozatlanság és a hűtlenség megváltoztatta az eredeti büntetlenséget, így már nem voltak tisztában önmagukkal. Lelkük képessége fokozatosan gyengült; a bizonytalan ősöké kevésbé, míg másoké inkább. A Föld ősei jobban visszaestek, mint a többiek, mert szövetségük Luciferrel azonnal a legkiszolgáltatottabb emberekké tette őket az univerzumban.

Miután Isten befejezte munkáját, az emberiségnek el kellett kezdeni útját az elejétől egy teremtésben, ami nagyon eltért az eredetitől. Azok az emberiségek, akik hűségesek maradtak Istenhez, előnyös helyzetből indultak el; örömtelik voltak és Istenre figyeltek, megtapasztalva az állandó lelki és az emberi fejlődést. Azok az emberiségek, akik döntésképtelenek maradtak, útjukat lelkesedés nélkül kezdték, és elhatározták, hogy csak saját jólétüket keresik. A hűtlen emberiségeknek nehéz terhet kellett útjukon cipelni, melyet az eredendő bűn okozott. Egy nagyon alacsonyszintű tudásról indultak; Ezért újra kellett volna tanulniuk mindazt, amit elfelejtettek. Még a természettel való kapcsolatuk is megnehezült: az Isten ellen lázadó embereknek el kellett szenvedniük választásuk következményeit; keményen kellett dolgozniuk, hogy ellenőrzésük alatt tartsák ösztöneiket és a természetet, mely szintén érintett lett a bűn következményeként, és így nem volt több tanulékonyság. Mi történt a döntésképtelen és a lázadó ősökkel? Már elhatárolták magukat Istentől; egymás között csekély különbséggel úgy döntöttek, hogy saját reményeikkel és képességeikkel élnek. A Föld ősei is Luciferben bíztak és az ő hamis ígéretében, hogy Istenné váljanak.

Amikor az ember elhatárolja magát a Teremtőtől, elveszíti identitását, eltávolodik az élet forrásától, és nem emlékszik arra, hogy Isten gyermeke. Ez elveszetté és üressé teszi őt; de támogatásra törekszik, és hamis biztonságot hoz létre, addig elmenve, hogy az igaz Isten helyére bálványokat kreál. Azonban ez sem fedi be az ürességet. Isten megengedte azoknak az embereknek az emlékezetvesztést, hogy kik voltak egykoron, mert tudta, ha eszükbe jutott volna, a bűntudat örökre összetörte volnia őket. Isten nem törölte el önazonosságukat, mint Isten gyermekei méltóságuktól sem fosztotta meg őket; de nem engedte meg, hogy lelkük ugyanaz maradjon, mint korábban, mert visszaéltek volna vele, önzésük kielégítésére. Ezzel még több kárt okoztak volna nem csak maguknak, hanem leszármazottaiknak és az egész univerzumnak is. Képességeik valahogy “elaludtak;” lezárva voltak magukban Jézus Krisztust várva, a Megváltót, hogy nyissa ki a pecsétet. Jézus eljött, közétek és beteljesítette tettét, de az emberiség többsége megtagadta Őt, és még mindig tagadja. Ezért, képességeitek tétlen fog maradni továbbra is. Lesznek felébredtek, akik hisznek Jézusban, és akik képesek lesznek megtagadni magukat, és követni Őt. Minden kísérlet ellenére, még Lucifer segítségét is kereste az ember, hogy hatalmas legyen, de lelketek képessége nem fog teljesen felébredni, Isten gyermekeit kivéve, az igazakban, nem azokban, akik azt állítják, hogy ilyenek, de valójában nem azok.

A Teremtő munkája az univerzum újraformálásával nagy volt, de nem végleges: Isten úgy döntött, hogy egy nap az egész teremtést visszahozná eredeti pompájába: nem csak az ember, hanem minden élőlény egy nap felemelkedne a Nagy Sorompó fölé a bűntelen lélek dimenziójába. Az ígért Megváltó megnyitná az utat az ÚJ TEREMTÉS felé, azok, akik teljes szívvel akarták Istent szolgálni.

Jézus Krisztus, Isten Fia, és a Megváltó, feláldozta magát az egész emberiségért. Kifizette a tartozást az Isteni Igazságszolgáltatásnak, visszaállította az egész teremtés sorsát és megszabadította Lucifer rabszolgaságától. Jézus halála és feltámadása után, minden ember, bármilyen bolygóhoz is tartozott, megkapta a lehetőséget, hogy egy új életet éljen, de egy feltétellel: elismeri Jézus Krisztust, mint Istent és Megváltót, és hajlandó egyesülni vele. Minden, amit Isten teremtett vissza kell térnie Istenhez; de semmi sem térhet vissza másként, mint Jézus Krisztuson keresztül, aki az Út, az Igazság és az Élet. Szóval, a megváltás üzenete el fogja érni az univerzum minden sarkát, hogy minden ami létezik, összegződni fog Krisztusban.

A könyv ezen üzenetében érintjük a feneketlen mélységet, amelybe beleestünk; Szintén érintjük a nagy reménységet, mely örömet ad nekünk, amit Isten készített számunkra: az univerzumot, a teremtést, szebbet, mint a kezdetekkor, amikor bűnt még nem követtek el.  Képzeljétek el, milyen lenne elveszíteni a memóriát; milyen tragikus helyzet egy embernek, hogy elveszti az értelmét; elveszti a tudatát és a képességét, felismerni magát, és ami körülötte van. Ahogy az ember az eredeti bűnön keresztül átesett, – különösen a Földön – elvesztette önazonosságát. Lelke képességei szunnyadó állapotba kerültek. A legrosszabb, hogy még Isten sem segíthet neki, miért? Mert az ember gyerekké vált, aki nem ismerte fel és nem tudta használni képességeit. Ez az, ami az Atlantisz embereivel történt, ahogy látni fogjuk később; a Föld, ahogy van, sokat fejlődött; de nem a Föld tudósain keresztül, hanem a szenteknek köszönhetően. Tekintettel Jézus Krisztus eljövetelére és a Földön Isten oly sok gyermekének szentségén keresztül, a Föld fejlődött és Isten fel fogja ébreszteni a jóakaratú embereket, azokat, akik szeretnének felébredni.

Igazán meg kell fontolnunk, hogy nem csak az Isten segíthet. Kérhetjük Őt: “Adj nekünk kegyelmet, ajándékokat, adj nekünk rendkívüli dolgokat” mégis, ő nem adhatja nekünk egyiket sem, mivel mi veszélyesek vagyunk, el tudjuk pusztítani magunkat és másokat. Tehát itt rejlik a mi felelősségünk, hogy felemeljük magunkat, imádkozzunk Jézushoz nagyon, hogy elküldhesse a Szentlelket szívünkbe, hogy fokozatosan átváltoztasson bennünket; hogy inkább a Szentlélek után vágyakozzunk, mint önző dolgokért; kívánjuk újra csatlakozni a bennünk lévő tiszta Lélek törvényeihez. Keressétek az evangélium minden szavát, mely a tiszta Lélek törvényei; mennyit nem veszünk észre, amikor olvassuk, ahogy elutasítjuk mindazt, ami kényelmetlen számunkra. Nem elég, hogy megkeresztelkedtünk: meg kell élni a keresztséget és elérni a misztikus egyesülést Krisztussal.

Az emberek identitás problémája a Földön, akik a múlt emlékét elvesztették hamis biztonságérzetük van: önellátóknak érzik magukat; egyes keresztények meg azt érzik egyelőek mesterükkel, Jézus Krisztussal: alázatosnak kell lennünk és alázatosan kérni a kegyelmet Jézustól, hogy felébresszen, átformáljon és vigyen el minket az Új Teremtésbe. Fel kell ébreszteni a felelősségérzetünket magunkban és másokban. Mi szenvedjük meg őseink bukásának következményeit, amit a gonosz tett a sátánisták által. A mi közömbösségünkért és felületességünkért az egész világ és az univerzum szenvedi a következményeket. Hallgassuk meg, amit Szent Pál mond a kilencedik fejezetben a korintusiaknak írt levélben: “Mi tehát az én jutalmam?”, arra utalva, hogy prédikálni az evangéliumot. “Hogy az evangéliumot hirdetve ingyen adjam az evangéliumot, és ne éljek az evangéliumból eredő hatalmammal. Mert én, bár mindenkitől független voltam, mindenki szolgájává tettem magam, hogy minél többeket nyerjek meg.

Áldásomat adom rátok, hogy a Szentháromság Isten Lelke szálljon le rátok, és kezdje nagyban felébreszteni életeteket; hogy fokozatosan tudatában legyetek, mit jelent kereszténynek, Isten gyermekeinek lenni és milyen pompa Isten gyermekének lenni. Megáldalak benneteket, hogy megérthessétek, mit jelent az életetek odaadása Istennek, adjátok oda életeteket Jézus Krisztusnak, ajánljátok fel életeteket – mivel ez az egyetlen módja, hogy túllépjen az ember szellemi zavarai határán; Ő elvezet minden tudás és minden emberi bölcsesség határain túlra. Ami Istenen kívül mozgatja az univerzumot összetör és visszahúz minket. Csak ami az élet forrásából származik, táplál, átalakít minket és élettel tölt el bennünket, míg egy nap elvezet minket a feltámadáshoz, még a test is, és a Nagy Sorompón túlra, be Isten országába. Megáldom mindazokat, akik hallgatnak, és akik majd hallgatni fognak rátok, hogy a mostani bőséges kegyelmeket elterjeszthessük mindenhol, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s