”Elzárt kert vagy…. A kert forrása az élő vizek kútja, amelyek a Libanonról csorognak.” (Énekek éneke 4, 12-15)

Kedves Olvasók,

Ebben az üzenetben, melyet átadunk nektek, Assisi Szent Klára magyarázza el, hogy az elmélkedés és szemlélődés az imádság és a szeretet csúcsa. Kívánom nektek, hogy minél többször fedezzétek fel Isten rátok tekintő szeretetét, és szerető szemmel tudjatok Rá nézni.

Imádkozom értetek, és imáimba foglallak titeket.

StefaniaCaterina

Assisi Szent Klára üzenete [1]  2013. május 25.

“Drága testvéreim, minden jót és békét mindenkinek! A Mindenható Isten megkért, hogy beszéljek veletek a szemlélődésről. Ahogy nagyon jól tudjátok az én földi létem nem volt egyéb, mint elmélkedés; ezért örömmel fogok beszélni róla.

Mi az elmélkedés? Ez nem egy aszkétikus gyakorlat, lelki akrobatika vagy egy elvont fogalom, hanem a lélek spirituális légzése és nyugalma. Amikor Isten megteremtette az embert, azt akarta, hogy legyen munkatársa, és vegyen részt a teremtés irányításában. Sokszor kifejtette már, hogy az ember sorsa nem az volt, hogy keményen dolgozzon és keresse meg a kenyerét, hanem Istent szolgálva örömben éljen. Munkának az isteni kreativitás részvételében kellett volna lennie. Az ember képessége tette volna ezt lehetővé, hogy megértse és használja Isten törvényeit.

Az elődeink elkövetett eredendő bűn által a Föld az emberisége leigázott lett és nem talált nyugalmat többé. A munka a Földön fárasztja az embert; állandó szorongást okoz, akár túl sok vagy túl kevés van. A munkától függ a jövedelem és a jövedelem soha nem elegendő az embereknek: ha szegények, meg akarnak gazdagodni; ha gazdagok, még gazdagabbak akarnak lenni és így soha nem találnak békét; szegény vagy gazdag, mindig nyugtalan.

Jézus azt mondta: Ezért mondom nektek: Ne aggódjatok….” (Mt 6:25). Valójában az embert akarta vissza vezetni egy igazi kapcsolatba az Atyával; meg akarta értetni velünk, hogy Isten képes minden ember igényét kielégíteni, hogy az ember szolgálja Istent és megtalálja szükségét és még annál is többet. Istenért teremtődtünk és Isten országát keressük, ami nem ezen a Földön van. Arra vagyunk hivatottak, hogy az isteni törvényeknek megfelelően éljünk, nem a világi és testi szerint. Isten tudja, mire van szükségünk; Ő teremtett bennünket, ezért Ő mindig megadja nekünk az élethez való szükségünket, ha úgy döntünk, hogy Érte élünk. Amikor készek vagyunk Istenért élni, mikor arra vágyunk, hogy csak hozzá tartozzunk és teljesen átadjuk magunkat Neki, akkor igazi elmélkedés keletkezik, ami az Istenben való bizalom felajánlásának eredménye. Életünk felajánlása Istennek a kulcs, hogy megnyissa lelkünket, ahová Isten a kincsét helyezte. Igen, kedves testvéreim, akik Istent szeretik igaz életre ébrednek; azok, akik készek mindent odaadni, mindent meg fognak kapni a szerető Atyától. Valaki, aki szeret titeket, szeretné ha a szeretett személy arcát és mindenét csodálnátok és képesek felismerni minden finomságát és szerető cselekvését. Szóval, a szeretet az ember és az Isten között kezdődik, mely nem ér véget a halállal, éppen ellenkezőleg: az örökkévalóság dimenziójában a szerető és a szeretett egy lesz.

Elmélkedés a tisztelet és a csend Isten nagysága előtti magatartása: a teremtett lény nem szolgaságból vagy a félelemből veti alá magát a Teremtőnek, hanem szeretetből. Ebből a hozzáállásból ered az élet törvényeinek bölcsessége és tudása. Az ember tanulékonnyá válik Isten keze alatt és ennek fényében kezdi el működését: tettei jók, és felvilágosítják Isten egész népét. Az ember az Úrnak dolgozik, de nem érez fáradtságot, mert telve van isteni jelenléttel, mely a lélek pihenése.

A hiteles hit mindig szemlélődéshez vezet, mert a hívő ember nem fél semmitől, és minden helyzetben és szituációban, még a legnehezebben is érzékeli Isten jelenlétét, aki minden fájdalmat csendben meggyógyít kezével. Hála a hitnek mi soha nem tévesztjük szem elől Istent, aki az élet központja. Ez az elmélkedés.

A remény szintén szemlélődéshez vezet, mert az a személy, aki reménnyel él minden nap szemléli Isten ajándékait, amelyen keresztül megtapasztalja ígéreteit. Csak a vak nem veszi észre az ajándékokat, legyen az nagy vagy kicsi, mely kitölti életét minden nap. Amikor holnap felébredtek, nézzetek körül és kezdjétek el számolni az ajándékokat, melyeket a nap folyamán kaptok, kezdve a nappal és a levegővel, ami nélkül nem tudnátok élni; estére észreveszitek, hogy mennyit kaptatok. Akkor meg fogjátok köszönni- és csodálni a ti Isteneteket. Ez is szemlélődés.

A szeretet, ha az szeretet, kivirágzik a szemlélődésben. Mint már mondtam, aki szeret, vágyódva néz a szeretettre. Az elmélkedés a szeretet gyermeke és soha nem öncélú: az elmélkedés cselekvésre serkent, mert Isten Szeretetét az ember úgy érzi, tele van ezzel a szeretettel és eléri felebarátjait. Isten szeretetével szeret másokat és ugyanazt a szeretetet felfedezi testvéreiben. Ez is szemlélődés.

Mindebből érthető, hogy mindannyian hivatottak vagytok az elmélkedésre, és hogy ez életetek része legyen; valójában a Keresztény életnek szemlélődőnek kell lennie. Sajnos, sokan az elmélkedést a szerzetesek és apácák kolostori tapasztalataira szűkítik, holott mindnyájatok Isten elmélkedésére születtetek. Néhányan úgy döntenek, hogy magukat a szemlélődés szolgálatának szentelik, a világtól elvonulna; ez egy kiváló szolgálat, mely ritkán érthető, hisz az emberek nem tudják mi az elmélkedés. És mégis, minden embernek tudnia kell. Valójában az emberi lélek ismeri Istent, azonban nem ismerheti meg, amit nem lát. Pontosan ez az elmélkedés: a lélek tekintete Istenhez fordul; ami lehetővé teszi az embernek, hogy megismerjük Istent, olyannak amilyen Ő.

Isten, aki a Lélek, az emberi lélekben lakozik. A Szentlélek jelenléte lelketekben olyan, mint a kert közepén egy szökőkút. Ha szeretitek Istent és felajánljátok magatokat Neki, lelketek virágozni fog, mint egy kert, mert a Lélek forrása folyamatosan permetez titeket. Isten jelenléte kitaszítja a gonoszt a lelkedből; zárt, védett kertté válik, mert Isten féltékenyen őrzi azt, ami az övé. A ti zárt kertetekben elmélkedhettek Istenben és pihenhettek benne. Ez a lelketek, melyben pihentek, több mint bármelyik más helyen, a világon. Ezért az igazi pihenés az elmélkedésben rejlik, ahogy az ember megtapasztalhatta, az eredendő bűn előtt. Jézus azért jött, hogy az emberiséget, az igaz Isten nyugalmába vezesse; Feltárta az új és élő utat az Atyához. Ezért, minden Jézus Krisztusban egyesül és Ő fogja bevezeti az univerzum emberiségét és minden teremtményt az új teremtésbe, ahol az ember és a teremtmény örökre Istenben nyugszik, nem lesz több könny, több fáradtság vagy korrupció.

Csak Isten tudja, mikor fog mindez megtörténni. Azonban már most is megpróbálhattok nyugalmat lelni Istenben, keresni őt a lelketek mélyén, ahol Isten az élő vizek kútját ásta. ”Mindaz, aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé nem szomjazik meg, hanem a víz, amelyet adok neki, örök életre szökellő vízforrás lesz benne.” (Jn 4:14) Azt tanácsolom nektek, hogy ezt a tiszta vizet Isten kútjából vegyétek, mely bennetek van; ne igyatok sáros pocsolyákból, mint oly sok ember ezen Földön, akik újra megszomjaznak. Ne feledjétek, az élő vizek kútja Isten, aki bennetek van; keressétek ezt a kutat a lelketekben, és ott meg fogjátok találni.

Földi életemben fáradhatatlanul kerestem Isten arcát. Folyamatosan vettem az Ő élő vizek kútjából, és minél többet vettem, annál inkább feltöltött; egész lényem szeretete túlcsordult és terjedt körülöttem, megérintve sok távoli lelket, annak ellenére, hogy én a csendes San Damiano-ban éltem. Fáradhatatlanul elmélkedjetek Isten előtt, tele van irántatok szeretettel. Engedjétek magatokat átölelni pillantásával, és igaz nyugalmat fogtok találni; akkor a mindennapi életetekben is elmélkedtek majd Istenben, ott, ahol éltek.

Imámmal követlek benneteket és szeretlek titeket Istenben. Fogadjátok áldásomat:

Áldjon meg téged az Úr!

és őrizzen meg tégedet!

Világítsa meg az Úr, az Ő orcáját terajtad,

és könyörüljön terajtad!

Fordítsa az Úr az Ő orcáját rád!

Fordítsa az Úr az Ő orcáját rád,

és adjon békét tenéked!

[1]  Klára 1194-ben született Assisiben, egy nemesi családban. Fiatal nőként úgy döntött, hogy csak Krisztushoz tartozik. Tanácsot kért Szent Ferenctől, aki jóváhagyta döntését, hogy vonuljon vissza a világtól; ő a maga szokása szerint felöltöztette és készített neki egy kis házat a San Damiano templom mellett. Hamarosan csatlakozott hozzá több fiatal nő Assisiből; így megszületett a második Ferences Rend a “San Damiano szegény asszonyai” néven, később “Szegény Klára” vagy Klarissza Rend néven hívták. San Damiano-ban Klára mindig szegénységben és elmélkedésben élt. 1253-ben halt meg, két évvel később szentté nyilvánította IV. Sándor pápa. Teste Assisiben a neki szentelt Bazilikában nyugszik.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s