2013 Július 2

Szent Rafael Arkangyal üzenete

 

„Kedves Földi testvéreim! Egy nagyon zavaros időben találjátok magatokat: zavarodottság a szívekben, a családokban és a népekben. Az emberiségetek egy csúszós és bizonytalan úton jár. A rengeteg és ismételt Mennyei meghívás ellenére az emberek nem térnek meg Istenhez, sőt, egyre jobban eltávolodnak. Miért van ez? Mert az emberek nagy része sok dolgot keres, de nem keresi Istent, nem akar az ő arcában szemlélődni.

Isten arca az egyetlen tükör, amiben az ember önmagát tudja látni, mert Isten képmására és hasonlatosságára vagytok teremtve. Ezért Isten arcát keresni azt jelenti, hogy elfelejteni az önmagatokról kialakított képet, vagy azt, amit mások rátok varrtak, hogy megtaláljátok a lényetek tiszta képét, úgy, ahogy az a Teremtő kezeiből kikerült. Csak akkor tudtok eljutni ehhez, ha szemtől szembe álltok Istennel, bujkálás nélkül, anélkül, hogy bármit is hozzátennétek ahhoz, amik vagytok. Isten arcában megtaláljátok a személyetek igazi identitását és eredetiségét. Amikor Isten néz, azt szeretettel teszi. Emlékezzetek a gazdag fiatalemberre, aki Jézushoz fordul; az Evangélium így mondja: „Akkor Jézus rátekintett, szerette őt …” (Mk 10, 21). Isten tekintete mindig egy szeretet tekintet. Akkor is, amikor a gyengeségeiteket világítja meg, az ő tekintete nem bánt, nem aláz, hanem megmutatja azt, amik vagytok és amik lehetnétek, ezt azért teszi, mert fel szeretne emelni az Isten gyermekekénti tekintélyre.

Isten arca egy sugárzó arc, melyen az igazság fénye ragyog. Ezért, aki a sötétben él, nem akar közeledni Isten arcához. Az ember, aki nem szereti Istent, menekül az arcának az igazságától. Nem akar Isten által tekintve lenni, elzárja magát a szeretetétől. Így tett a csaló, hazugság hercege, Lucifer is: fellázadt Isten ellen és visszautasította az ő tekintetét. Ezért Lucifer nem láthatja többet Isten arcát. Neki nincs hozzáférése a tiszta szellem dimenziójához, nem tud keresztülmenni a nagy mennyei Sorompón. Az ő romboló esése után csak egyszer találkozott Lucifer Isten arcával: Jézus Krisztus arcában. Szemtől szemben volt vele, hogy megkísértse a pusztában, háborgatta a szenvedés ideje alatt és azt gondolta, hogy legyőzte őt a kereszten.  De Jézus feltámadt és Lucifer csak az idők végeztekor fogja őt viszontlátni, azon a napon, amikor szemtől szembe kerül újra Jézus Krisztussal, hogy általa ítéltessen.

Ez a legnagyobb büntetés Lucifernek: hogy ne láthatja többet Isten arcát, ő, aki a kezdetekben egy hatalommal bíró fény angyal volt, az, aki a legközelebbről szemlélte Isten arcát. Hasonlóan, aki nem marad Istennel, hanem Lucifert követi, nem láthatja Isten arcát, mindenekelőtt önmagában, mert nem látja már magában Isten képmását és hasonlatosságát, aztán másokban sem. Minél inkább visszautasítja az ember, hogy lássa Istent, annál inkább abbahagyja a keresését és a kör bezárul. Az ember saját önzésének a rabjává válik és a gonosz tekintete alá esik: Lucifer tudja, hogyan fújja fel a felületességet és az ambíciót, tudja hogyan használja az önző embert. Keressétek Istent és imádkozzatok hozzá, hogy ne kössetek ki az ellenség kezeiben!

Isten szeretné, hogy az egész világegyetembeli emberiség újraegyesüljön Krisztusban. Ez ezeknek az időknek a programja, melyek az utolsó idők. Ezen idők megelőzik Krisztus dicsőséges visszatértét. Erről hosszan lett beszélve nektek. Azonban senki nem egyesülhet újra Krisztusban, ha előbb nem látta az ő arcát: aki nem akarja látni Krisztus arcát, nem fog belépni az új teremtésbe, amit Isten az idők végeztére ígért. Jézus arca a láthatatlan Isten látható arca (Kol 1, 15) és a tükör, amiben az ember tükröződik és megtalálja önmagát.

A teremtés is várja Isten fiainak a megnyilvánulását, mint ahogy azt a dicsőséges Szent Pál apostol mondta (Róm 8, 19-23). A teremtésnek szüksége van arra, hogy meglássa Isten arcát, természetesen a maga módján, mivel az embertől különböző teremtmények nem rendelkeznek szellemmel, csak létfontosságú lélegzettel. Ezért, bár ugyancsak a Szentlélek által van kibocsátva, a teremtmények tiszteletet érdemelnek, mindazonáltal nem rendelkeznek Isten képmásával és hasonlatosságával. Ennek ellenére, a teremtés keresi Isten arcát, mert az élet forrása.

Isten arcát nézni nem egy szép kifejezés, hanem az egész teremtés mély szükséglete. A teremtmény csak Isten fiai által tudja látni Isten arcát. Nézzétek azonban mi történik a Földön: az emberiség nagy része nem tükrözi többet Isten arcát, hanem a Sátánét. Ez az egész teremtést megrontja és katasztrófákat nemz, mert a természet fellázad az ember ellen, nem ismerve fel Isten arcát, ami az élet forrása, hanem egy arcot, ami halált nemz.

Mit vár Isten az ő fiaitól? Azt várja, hogy teljes mértékben megnyilvánuljon az ő arca és képmása, hogy általuk meg tudja érinteni az egész teremtést. Ez a hívők első nagy feladata és az első nagy tanúságtétele: teljes mértékben megnyilvánítani Isten arcát. Az új teremtés azok által lesz benépesítve, akik folyamatosan tükrözik Isten arcának a dicsőségét, hatalmát és szépségét. Az egész teremtés magábaszívja ezt a hatalmat és viszonttükrözi az emberre, egy folyamatos és kölcsönös hatalom- és ragyogáscsere lesz.

Krisztus arca Isten hússá vált arca, nemcsak a Földi emberiség számára, hanem a világegyetem minden más emberisége számára is. Isten, az ő végtelen jóságában meg akarta testesíteni az ő arcát Krisztusban, nyilvánossá téve, hogy mindenki láthassa. Az új teremtésben Jézus az ő népe között lesz és mindenki folyamatosan láthatja az ő arcát. Isten Fiának a szépsége és fénye tükröződni fog az embereken és a teremtményeken, és Jézus folyamatosan fel fogja ajánlani az Atyának a népe és az egész teremtés ragyogását, ez lesz az áldás örök áldozata.

Isten szeretné, hogy a Földi keresztények árasszák az ő erejét, így ő meg tudná gyógyítani az emberiségetek. Sajnos, ez nagyon nehéz a Földön: Isten arca nincs sem szeretve, sem keresve az emberiség nagy része által, sőt, folyamatosan el van torzítva, mint ahogy a kereszten is el lett, ahol Krisztus arcában el lett torzítva Isten arca. Mekkora súlyos bűne ez a Földi emberiségnek! Ez az eltorzulásig ütötte, háborgatta, véreztette Isten arcát. És nemcsak akkor, hanem tovább folytatja ezt Isten fiaiban, háborgatva és megvetve őket, mint ahogy Krisztust is annak idején. Mindazonáltal, Jézus a kereszten szenvedő arca a feltámadásban átalakult és az arca gyönyörűen támadt fel. A Keresztrefeszített arca és a Feltámadotté Isten két arca, ami folyamatosan megnyilvánult a Földön.

A teremtés is szenved a keresztre feszített és szenvedő Krisztus arcát látva Isten fiaiban. Örvend, amikor feltámadni látja. Arra hívlak, hogy nyilvánítsátok meg egyre jobban Krisztus arcának az erejét, akkor is, amikor keresztre vagytok feszítve, hogy a ti arcotok is feltámadjon, mint Jézusban, és sugárzó legyen, mint az övé. A körülöttetek lévő teremtmények érezni fogják. Ők részt vesznek a szenvedésben és jó részét felszívják: bizonyos értelemben feláldozódnak mégha nem is tudnak ennek tudatában lenni. Ez Isten hatalmának egy nagy misztériuma: ő megengedi, hogy egy állat vagy egy növény megérezze az ember szenvedését és sajátjává tegye, legalább részben. Így a teremtmények a szenvedésetek egy részét eltávolítják tőletek. Sokszor valódi és igazi pajzsok, melyek elvonják előletek a gonosz gyűlöletét és megvédenek. Gondoljatok erre, amikor a kutyátokra vagy a macskátokra tekintetek, amikor egy erdőben sétáltok, vagy a természet szépségeit csodáljátok. Ajánljátok fel az Úrnak a teremtmények szenvedéseit és könyörögjetek értük, az ő védelmükért, hogy ti is védelmezve legyetek. Kérjetek bocsánatot Istentől a Földi ember kegyetlenségéért, amivel a teremtményeket és a környezetet sújtja. Emlékezzetek mindig, hogy az ember és a teremtmények együtt képezik Isten gyönyörűséges művét, együtt lépnek be az új teremtésbe.

Isten arcát az egész teremtésnek megnyilvánítani egy küldetés, amit nem szabad elhanyagolni. Nem az van kérve tőletek, hogy legyetek fanatikusak az állatokkal vagy a környezettel, mint ahogy az gyakran előfordul a Földön. Az van kérve tőletek, hogy megfelelő módon és kiegyensúlyozottan értsétek meg Isten fiainak a felelősségét a teremtéssel kapcsolatban. Az ember arra van hívva, hogy kormányozza a teremtést, ez azt jelenti, hogy Isten rátok bízza a teremtményeket, hogy védelmezzétek és éltessétek őket Isten dicsőségébe bevezetve. Erre vagytok hívva, ezért a helyeknek, ahol éltek és a teremtményeknek, amik körbevesznek, tükrözniük kéne a ti Isten gyermekekénti szépségeteket és a folyamatos áldásotokat.

Azt is mondom még, hogy aki nem keresi Isten arcát, nem tudja megkapni a Szentlelket, nem tudja elsajátítani. Isten Szelleme nem hagyja magát tulajdonolni senki által, még kevésbé azok által, akik megvetik Istent. Az Úr Szelleme szabad, nem lehet ketrecbe zárni, manipulálni, eltaposni. Tud talán a Szentlélek engedelmeskedni az embernek? Ha engedelmeskedne az embernek, nem lenne többet Isten. Egy katasztrófa lenne az emberiség számára, ha Isten engedelmeskedne az embernek! És mégis, az ember felületessége határtalan és gyakran megpróbálja tulajdonolni Istent, hogy megkapja azt, amit szeretne. A Szentlélek azonban nem engedelmeskedik az embereknek és oda fúj, ahova akar. Ő oda ereszkedik le, ahova az Atya és a Fiú küldi és ahova ő maga akar. Senki sem tud parancsolni a Szentléleknek, semmilyen rendszer nevében, semmilyen befektetés és semmilyen képlet nevében. Legyetek ennek jól tudatában, hogy ne vétkezzetek, mint ahogy Lucifer vétkezett.

Amikor az ember bezárkózik a saját önzésébe, Isten nem tud szellemben hatni. Nem ritkán fordul elő, hogy az ember szellemi szintje annyira alacsony, hogy nem sokban különbözik az állatétól. Ezekben az esetekben az Isten képmása és hasonlatossága közömbösek maradnak az emberben, nem termelnek gyümölcsöt. Az állat korlátozott, mivel állat, szellem nélküli, ezért a Szentlélek nem tud úgy hatni az állatban, mint az emberben. Az emberi szellem határtalan, ezért a Szentlélek határtalanul tud hatni az emberi szellemben, de szükség van arra, hogy az ember megengedje. Sajnos, gyakran  az ember szab határt, ami előtt az Isten megáll, nem úgy áll meg, mint az állatoknál, egy objektív korlát tiszteletben tartásával, hanem az emberi szabadság tiszteletben tartása miatt. Gyakran az emberek szabnak határt Istennek, elbarikádozzák az útját, ezért mondtam azt, hogy egy olyan alacsony szinten maradnak, hogy nem igazán lehet megkülönböztetni őket az állatoktól. Ez volt a felmenőitek tapasztalata az eredendő bűn után. Az állat nem hibás az ő korlátozottsága miatt, de az ember igen, mert tudatosan választja azt, hogy visszautasítsa Istent és ellenálljon az Ő művének.  Az ember gyakran rosszabbá válik, mint az állat, mert magában hordja a hibát, ami az állatnak nincs.

A világegyetembeli Istenhez hűséges testvérek tökéletesen megnyilvánítják Isten arcát, mégha a többi emberiség bűne miatt büntetve is vannak, ami nem engedi meg nekik, hogy még fenségesebb szintekre jussanak. Isteni igazságosságból, a korlát, amit az emberiség egy része önmagának állított, kihat a hűséges emberiségekre is. Mindazonáltal, ezek az emberiségek olyan magas szellemi szinten vannak, hogy a puszta jelenlétük is megnyilvánítja Isten arcát. Ezért van az, hogy a bolygóik természete annyira különböző és, hogy amikor ezek az Isten fiai leereszkednek más bolygókra, olyan erőt nyilvánítanak meg, hogy még a gépezetek is leállnak a működésben. Ezért Lucifer nagyon fél ezektől a testvérektől: nemcsak a szellemi szintjük miatt és mert nem korrumpálhatók, hanem az erejük miatt is, ami képes megakadályozni az ő és a követői erejét.

Lucifer tart attól, hogy a hűséges testvérek jövetele tönkreteheti a törvényeket, amiket ő az országa alapjaiként helyezett el. Lucifer országának megvannak a saját törvényei, amivel rabbá teszi az embert és a természetet. A Földön különösen, de az alsó univerzum egyéb bolygóin is, Lucifer megpróbálja felforgatni az isteni rendet, az Isteni élettel ellentétes törvényeket előírva: megvezetés, félelem, visszaélés, erőszak, szolgalelkűség, átverés, őszintétlenség, stb., törvények, melyeket láthattok tökéletesen működni a politikai, gazdasági, társadalmi és még a vallásos rendszereitekben is. Ha a hűséges testvéreknek le kéne jönniük a Földre, a sötétség országa meginogna.

Az ima is Isten arcának a szemlélődése. Kérdem tőletek: szemlélitek Isten arcát, amikor imádkoztok? Képesek vagytok beszívni az ő erejét, hogy hasonlóak legyetek hozzá és hordozzátok másoknak az isteni erőt? Ha a válasz nem, azt jelenti, hogy a ti imátok steril gyakorlatok. Talán senki nem magyarázta el nektek. Sokatoknak Isten arcát szemlélni egy romantikus mondat, távol a mindennapi élettől. Azonban Jézus azt mondta, hogy a szívben tiszták látni fogják Istent (Mt 5, 8). Én azt mondom, hogy ez már itt is megtörténhet, nemcsak a mennyországban. Ha igaz, igazából, hogy nem láthatjátok Istent fizikailag, nem jelenti azt, hogy nem láthatjátok szellemben: Isten igencsak jelen van az ember szellemében, aki keresi őt és az ember szelleme képes, és kell is szemlélje Isten arcát, azonban tiszta szellemnek kell lennie.

Az új teremtés nem a magasból fog leereszkedni, mágikusan. Ez Isten országa, mely bennetek fog növekedni, egy mag, ami kibontakozik és elvezet, hogy egyre jobban szemléljétek Isten arcának a szépségét és erejét. Az új teremtés veletek együtt növekedik, Isten népének a hite által van előkészítve, férfiak és nők által, akik szeretnék az isteni életet befogadni és szeretnének átalakítva lenni, dicsőségből dicsőségbe haladni (2Kor 3, 18), abba a képmásba, ami Jézus arcán ragyog.

Mindennek a fényében, meghívlak mindannyiatokat, hogy Isten arca elé helyezkedjetek. Mindenekelőtt a szülőket és tanárokat hívom, hogy a gyermekek és fiatalok láthassák bennetek Isten képmását tükröződni és helyes módon az élet felé tudjanak fordulni. Pecsételjétek beléjük az isteni szeretet erejét, tanítsátok meg őket, hogy keressék Isten képét, mely megmenti őket a világ zűrzavarától és menedéket nyújt a bűntől.

Felszólítom a Pápát, minden pásztort és akik felelősségteljes tisztségeket töltenek be az Egyházban, hogy szemléljék és nyilvánítsák meg a népnek Isten arcát, nem a magát Egyháznak nevező intézménynek. Nyilvánítsátok Isten irgalmas arcát, de az erejét is, ami nem a kultúrátokból ered és a szép prédikációitokból, hanem az Istennel való intim és gyermeki kapcsolatból, az imából, ami gyakran hiányzik. Álljatok Isten arca előtt és hagyjátok magatokat vezetni általa, hagyjátok magatokat belülről megvizsgálni: meg fogja veletek értetni, amit ki kell javítanotok magatokban. Akkor fogjátok tudni segíteni a híveket és lesztek hitelesek, nem fog előfordulni, hogy a testvér szemében a szálkát hamarabb észreveszitek, mint sajátotokban a gerendát (Mt 7. 4-5).

A zűrzavar növekedni fog a Földön az emberiség Istentől való eltávolodásának a mértékében. Most jobban, mint bármikor a keresztények meg vannak hívva, hogy nézzenek szemtől szembe Istennel, hogy megkaphassák az arcának a fényét és tükrözzék azt, egy a sötétség számára egyre zártabb módon. Imádkozni fogok értetek.

Megáldalak benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében”.