„Szentség illeti házadat… “(Zsolt 92, 5)

Drága olvasók,

ez az üzenet Szent Ágostontól való, melyet Stefania Caterina közölt velünk, és része  a Szent Mihály Arkangyal által 2013. március 17-i üzenetében bejelentett programnak, a következő szavakkal: “Ma kezdődik mindnyájatok részére egy nagy utazás a spirituális megújulás … “. Szent Ágoston rámutat: “Isten akarata számomra, hogy egyike legyek veletek elkezdeni az utat Isten népének várható megszentelődéshez ebben az időben. Mások utánam fognak hozzátok szólni…Isten nagy tanúiként a Földön, és az univerzumban.” Mit jelent ez? Az egy és a Szentháromság Isten egyre többet cselekszik közöttünk. Az Ő élete, mely szentség, egyre többször fog megnyilatkozni egészen a csúcspontig, amikor a Fiúnak az Ő dicsőségében meg kell jelennie (Jel. 1, 7-8). Az Ő szentjei Vele fognak megnyilvánulni (Zak 14, 5), minden idők összes szentsége: Az új teremtésben az Élet diadala lesz!

Kedves olvasók kívánjuk nektek, hogy ne csak olvasók maradjatok, hanem, ti is legyetek eszközei a szentségnek, az Élet kinyilatkoztatásának. Válasszátok ki mindazt, amit Isten közölni akar nektek, akár egyénileg, akár a Nucleókban, minden Szenten keresztül, minden Igazat, a Szentlélekben való egyetemes egyesülésen keresztül. Mi el fogunk kísérni titeket és életünkkel megpróbáljuk tőlünk telhetően közvetíteni Isten szentségét, így remélve, hogy segíteni tudunk nektek abban, hogy szentekké váljatok. Áldunk szeretettel.

Stefania Caterina és Tomislav Vlašić

Az Egyház püspöke és orvosa  Szent Ágoston üzenete, 2013. április 3.

“Drága testvéreim és nővéreim, Isten akarata számomra, hogy egyike legyek, aki elkezdi veletek Isten népének a megszentelődés útját ebben a várt időben. Utánam mások fognak szólni hozzátok. Ez az Egyház különböző eszközeivel egy mélyreható párbeszéd lesz Isten és népe között, hogy Isten nagy tanúi voltak és vannak a Földön és az univerzumban.

Isten azt akarja, hogy beszéljek a szentségről mindnyájatoknak és az egész Egyháznak, mi a megszentelődés elve és módja. Mit jelent a megszentelődés? Ez azt jelenti, hogy mindnyájan és együttesen rendeltetve vagytok, hogy megdicsőüljetek Istenben, Isten által, hogy a Teremtő dicsőségét ragyogja. Ő az Atya és ezért szeretné megosztani kivétel nélkül minden gyermekével, az Ő dicsőségét és hatalmát. Azt is szeretné, hogy minden nép, mely hozzá tartozik, egy dicsőséges nép legyen és tanúsíthassák az Ő nagyságát.

Szentség nélkül az egyén valamint az emberek megszentelődése nem érhető el. Nincs messze a létezésetekhez, de kezdetektől fogva része annak. Az ember tudja, hogy fogantatása Isten szentsége az első pillanatától kezdve: abban a pillanatban Teremtője előtt találja magát, és meghívott választani Isten a legfőbb Jó és Lucifer a megtestesült gonosz között. Ez azt jelenti, hogy minden ember fogantatásától fogva teljes bizonyossággal megtapasztalja Isten és az ördög létezését; Isten kegyelmével segít neki választani. Ha Istent választjátok az ember a szentséget választja, mert Isten Szent és azok, akik elfogadják Istent az életükben Őszentségét is üdvözlik. Az ember szabadon választhat, és továbbra is az első pillanattól kezdve szabad egészen az örökkévalóságig. Nem  részletezem ezt tovább, mert az évek során már sok magyarázatot kaptatok erről.

Isten megteremtette az embert, hogy legyen egy Fia, ezért szánt neki szentséget, és a fogantatás első pillanatától meghívta őt a szentséghez. Hogyan is lehetne Ő, aki Szent hajlandó az Ő gyermekeinek valami más lenni, mint szentség? Ezek az ember rossz választásai a korrupt emberhez, mert Isten mindenkit a szentséghez hív és az isteni élet magja az ember lelkében nyugszik. Így a fogantatás pillanatától az ember lelke megőrzi Isten emlékét. A földi élet a maga megpróbáltatásaival, küzdelmeivel, kísértéseivel, valamint az elnyomó gonosz jelenlétével elhomályosíthatja a kezdeti memóriát, de nem kapcsolhatja ki teljesen. Olyan marad, mint valamilyen mély sóhaj, néha leírhatatlan minden ember lelkében akkor is, ha elutasítja Istent.

Minden ember érzékelheti magában Isten életét, úgy hogy az a legjobban megfeleljen eredetiségének; vonzódik az ilyen élet felé, ahogy a növény keresi a szükséges fényt az élethez. Az ember folyton vágyódik Istenhez, még akkor is, ha ésszerűen nem érti az Ő létezését, mert Isten ismerete nem ésszerű tudás. A Szentlélek az emberi lélekben mélyen működik és irányítja őt afelé, ami az ember felett van; Ő emeli fel őt Istenhez, mert Ő maga az Isten, és Ő maga van kapcsolatban veletek, egyesít titeket az Atyához és a Fiúhoz, mint ahogy Ő maga egyesül Velük.

Így a szentség alapja a megszentelődés. Ez egy mag, melyet a Teremtő ültetett belétek. Amikor az ember elfogadja Istent az életében és szereti Őt, a mag kinyílik és a szentség virága egy fába teljesedve nő ki, életetek fájába. Leveleket és gyümölcsöket terem, melyek az erények és a tettek. Ahogy az évszakok telnek és ha jól ápoltátok, fátok egyre bőségesebb gyümölcsöt fog teremni, amíg az Úr úgy dönt, hogy átültetjük, egy másik kertbe, az örökkévalóság a kertjébe. Itt továbbra is gyümölcsöt fog teremni egészen addig a pillanatig, míg az új teremtés eljön, és minden fa örökre a helyére kerül. Az új teremtésben Isten minden gyermekének és népének, utolsó dicsőítésére kerül majd sor; még a mennyei dicsőség sem végleges: a szentek várják a feltámadást az idő végén, az új teremtésbe való bevezetést a mi Istenünk örök országába. Ezután a szentséget minden egyes személy és mindenki el fogja érni a maga dicsőséges beteljesülését: emberek és teremtmények meg lesznek szentelve, azaz megdicsőülve.

A szentség tehát azt akarja, hogy az új teremtés elérhető legyen. Ez az, amire utazásotokban szükségetek van ebben az időben, melyben Isten mindannyiotoktól és az egész Egyháztól elvárja, hogy az igazi életszentséghez térhet. Jézus Krisztus az új teremtés elsőszülöttje és az Egyház feje, Áldozatával megszentelte Magát, megnyitva ezzel az utat minden ember megszentelődéséhez. Tehát nem kell félnetek: Jézus mint ételt a Testét és Vérét adta, hogy az Istenért való vágyódás, mely mindnyájatokban benne van, ne csak kívánság maradhasson, de egy konkrét és látható valósággá váljon a szentségben minden egyénben és az egész Egyházban.

Szeretném, ha megértenétek, hogy az erények és a Keresztények jó cselekedetei a gyümölcsei a szentségnek és nem fordítva. Erre a pontra különösen figyeljetek: az ember sok jó cselekedetet nem tud tenni anélkül, hogy szent lenne; jó magatartású lehet, azonban ez nem egy erény. A világ tele van humanitárius tevékenységekkel, melyek nem szentségtől származnak, hanem az emberi együttérzésből, érzelemből és érzésekből. Még azok is, akik a Sátánt szolgálják gyakran valódi tevékenységüket elfedik látszólag jó cselekedetek mögé. Lehet, hogy ez a ti esetekben nem így van: minden ami vagytok és minden, amit tesztek, lehet, Isten iránti szeretet gyümölcse, mely gyümölcs őszinte adomány Számára, Jézus Krisztus által, mások felé az önzetlenség gyümölcse.

Ne törekedjetek semmilyen ambícióra (szívetekben). Tudjátok, hogy van egy kényes és veszélyes ambíció: szentté válás az emberek szemében. Ez eltávolít az igazi szentségtől, ez a szeretet hiánya és semmissé tesz bármely érdemet, ahogy azt Szent Pál mondja (1Kor 13).

Akkor ki igazán szent és mi a szentség? Egy Szent az, aki Isten az Atya dicsőségéért él “Krisztuson keresztül, Krisztussal és Krisztusban” a Szentlélek által vezetve. Azok, akik így élnek  belépnek a Szentháromság életébe, mely egy folyamatosan áramló szeretet a Három Isteni Személy között. Azok akik Istenért élnek már nem élhetnek maguknak, hanem egységre törekszenek a testvérekkel és másokat ugyanazzal a szeretettel szeretnek, melyekkel őket szeretik.

A Keresztényeknek a misztikus egyesülés Krisztussal a kulcs, mely lehetővé teszi, hogy hozzáférjenek a valóságos szentséghez. Csak Jézus fedi fel az Atyát, adja nektek Őt, mint egy ajándékot. Jézus nevében megkapjátok a Szentlelket (Jn 14, 26). Ezért szükséges, hogy az egész teremtés összegezve legyen Krisztusban: mindent vissza kell hozni az Atyához a Fiú által a Szentlélekben. Krisztusban való összegzés nélkül nincs szentség vagy megszentelődés, amíg Isten ellenkezőleg megakarja szentelni az egész teremtést. Ezért a teremtés szükségszerűen összegződött Krisztusban és egy ilyen összegzés már folyamatban van.  

Mindebből megérthetitek mi a szentség: ez az ember mély ragaszkodása az Egy és Szentháromság Istenéhez és az Ő törvényeihez, Jézus Krisztus által a Szentlélekben. Ez az ember kapcsolata Istennel, a szeretet, a tisztelet, a szabadság és nincstelenség által. A Szentség számos formában kerül kifejezésre, úgy egyénileg, mind Egyházilag.

•  A szentség valódi szegénység (Mt 5: 3): a szent kiüresíti magát, hogy  teret adjon Istennek; már nem magának él, hanem Istenért. Valódi szegénység, sőt, a saját önzésének kiüresítése. A személy kiüresedésében Isten szentsége nyilvánul meg és ennek semmi köze az emberi nagysághoz. Az anyagi javak nélkülözése másodlagos: mi jó van abban anyagilag szegénynek lenni, ha valaki arroganciával és a saját elképzeléseivel bőségesen el van telve magával?

•  A szentség valódi bölcsesség és valódi tudás, mert aki Krisztussal Istenben él, megkapja Krisztus bölcsességét…, amelyben meg van írva, hogy “..akiben a bölcsesség és a tudomány minden kincse rejlik.” (Kol 2,3).

Az igazi tudás Isten ismeretéből áll és aki keresi Istent, bölcsnek tartják. Ha egyesültök Krisztussal, akkor beburkol a Szentlélek és nem kell tanulmányozni Istent ahhoz, hogy megismerjük Őt, mert Ő megmutatja magát nektek a lelketek mélyéig.

•  A szentség az isteni erő, mely a személyben kinyilvánítja Magát, teljesen egyesülve Istennel. Ez túlmegy az emberi gyengeségen, valóban örömmel lakozik abban, aki felismeri korlátait és Isten előtt alázatos marad (2 Kor 12: 9). Az igazi Keresztény az, aki lehetővé teszi, hogy Jézus benne éljen és cselekedjen; és az az igazi Keresztény közösség, melynek minden egyes tagja, valamint az egész közösség Jézus élő jelenlétén alapszik. A Kereszténynek és az Egyháznak igazi ereje Jézus élő jelenléte, mely elől a Sátán menekül (Phil 12-26.)

•  A szentség valódi közösség, mert ez hozza meg nektek, hogy mindenkit szeressetek, még az ellenségeiteket is. Sőt, ez mentessé tesz titeket az önzéstől, mely a másoktól való félelemből származik. Aki szentségben él nem fél az ellenségtől és azt is tudja, hogyan érje el ellenfelét; nem fél elveszteni semmit mert „Mindennel” rendelkezik, ami Isten. Így félelem nélkül találkozhat mindenkivel, jóval és rosszal (Mt 5: 43 – 48)

Végül, a szentség igazi tisztaság. Aki Istenben él elkerüli a tisztátalant, nem kényszerből, hanem természetes választással: nem élhettek Isten társaságában egyúttal az ördögöt szolgálva, akkor megérthetitek magatok is, hogy egyik dolog kizárja a másikat. Ezért a szentség útja mindig a megtisztulás ösvénye, mely lépésről lépésre elvezet titeket, hogy a jót válasszátok és utasítsátok el a gonoszt. Ez tesz titeket hitelessé, tisztává, őszintévé.         (Mt 22-24).

Kedves testvérek és nővérek, tegyetek meg mindent, hogy szentek legyetek! A Szentség mindenki számára elérhető. Isten csak azt kéri tőletek, hogy vágyódjátok a szentségért és adjátok magatokat oda Neki nagylelkűen. Ha ezt megteszitek, Isten elkezd dolgozni bennetek és átformál titeket: Átalakítja a gondolkodásotokat és az életetek szent lesz. Azonban ne feledjétek, hogy a szentség nem emberi, hanem isteni mű, nem emberi erőfeszítések által jön létre, bár a személyes együttműködésetek és a  jó szándékotok szükséges.

Isten szüntelenül és sokféle képpen hív titeket, annak érdekében, hogy felébressze emlékét lelketekben, és arra vár, hogy válaszoljatok Neki. Ha ti egy határozott és őszinte igent mondtok munkáját elkezdve, a Szentlélek a Megszentelő, a tökéletességhez hoz titeket. Bár megpróbáltatásokon keresztül, de Ő vezet a szentséghez; ezek szükségesek, hogy megerősítsék a döntéseiteket. Megpróbál titeket, de nagylelkűen szórja ajándékait rátok. Apránként Ő tölt meg gyümölcseivel: a szeretettel, örömmel, békességgel, gyengédségséggel, türelemmel, alázattal, hűséggel, szelídségséggel, önuralommal (Gal 5, 22). Nyissátok meg füleiteket: hallgassatok Istenre, Aki hív titeket és elérhetővé teszi Életét, hogy felébredjen bennetek!

Kövessétek a szentek életét, kik előttünk jártak és dicsőségbe értek, de ne próbáljatok olyanok lenni, mint ők. Minden szentnek megvan a saját eredetisége csakúgy, mint nektek is megvan a sajátja. Ne legyetek rossz másolata valaki másnak, de legyetek magatok pontosan olyanok, amilyenek Isten előtt vagytok. Ajánljátok fel Neki magatokat, hogy elhozhassa eredetiségeteket, Isten népeiben ragyogni; mindnyájatok egyedülálló és pótolhatatlan! Próbáljátok ezt  megérteni!

Ne bálványozzátok a szenteket! Gyakran a szentekre többet hivatkoznak, mint Istenre és sokan úgy gondolják, hogy a csodákat a szentek valósították meg. Nem testvéreim, a szent csak egy eszköz, melyen keresztül Isten szentsége árad. Ő egy szikra nem a Tűz, ő egy izzás, de nem a Fény, ő egy sugár, de nem a Nap. Egyedül Isten Szent, mindnyájan az Ő gyermekei vagyunk, az Ő teremtményei; mi visszatükrözhetjük az Ő képét, de Isten csak Isten.

Napjainkban az egyház arra hivatott, hogy újra felfedezze a szentséget, mint fő küldetése, amelyből minden cselekedete ered. Ha az egyház nem nyilatkoztatja ki az Egy Szentháromság Isten szentségét, akkor már többé nem a Jézus által alapított Egyház; jótékonysági szervezetté redukálódik, mely  emberi ötlet és törekvés. Az Egyház, mely Isten népe, az Ő Urának szentségén alapszik és arra hivatott, hogy láthatóvá tegye minden ember számára Krisztus arcát.

Az egyháznak szüksége van az Áldott Szűz Máriára, aki az Egyház anyja és szüksége van Szent József szentségére. Ők pont ugyanúgy őrizték Názáret házát, mint ahogy most őrködnek az Egyház felett, mely Isten háza az emberek között. Ez alapvető és helyes, hogy misztikusan egyesítsék Szívűket és a szíveket Jézus Szívéhez közelebb.

Az Egyház szentsége a Föld reményének egyetlen jele és jelzi az utat az új teremtés felé. Amikor az emberek jóakarata kopogtat majd az Egyház ajtaján, válaszolnia kell mindenkinek a hit, remény és a szeretet tanításával; ez az, amire a ti emberiségeteknek szüksége van. Isten Házának, mely az Egyház, nincs szüksége aranyra és ezüstre (ApCsel 3, 6), mert már birtokában van az univerzum legnagyobb kincse:a szentség. Ez az a gazdagság, mely megfelel az Egyháznak, amint meg van írva: “Szentség illeti házadat, Uram, örök időkre.” (Zsolt 92, 5). Igyekezzünk tehát testvérek, hogy az Isten házát árasszuk el ezzel a bőséges gazdagsággal. Sok segítséget fogtok kapni!

Megáldalak titeket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. “

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s